A mikrobiológiát hallgató Jess Devereaux egy lány tervekkel — le akarja rázni a zaklató expasiját, függetlenedni akar kontrollmániás családjától és a boldogsága szempontjából a legfontosabb, hogy elcsábítsa a dögös lövész oktatóját egy laza, kötetlen kapcsolatra.A lövészklub tulajdonos Declan Cavanagh egy pasi tervekkel — bármibe is kerül, meg akarja szerezni féltestvére felügyeleti jogait az erőszakos mostohaapjától, még akkor is, ha ehhez véres ketrecharcokban kell részt vennie, amiről azt hitte, hogy a háta mögött hagyta. Emellett az okos, kedves, dögös Jessről álmodozik.
Mikor Jess veszélyben találja magát, Declan úgy dönt, hogy a lánynak testőrre van szüksége. Jess úgy dönt, hogy félreteszi a csábító tervét, és a férfit profiként kezeli. De Declan egyáltalán nem ezt szeretné.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Jess egyetemista, aki egy nagyon helyes pasival akad össze. Exe után nem igazán akar komoly kapcsolatot, csak egy könnyű kalandot. Az élet azonban természetesen közbeszól.
Olvastam már az írónőtől fantasyt és krimit is, ya és felnőtt kategóriában egyaránt, viszont a new adult műfajban ez volt tőle az első, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.
Annak ellenére, hogy ez egy iszonyatosan rövid sztori volt (160 oldal körül), teljes volt és kimondottan jó new adult regény. Tényleg remélem, hogy egy teljes regény is kikerül majd egyszer Armstrong kezei közül, tuti, hogy én vevő leszek rá.
Nem mondom, hogy teljesen új elemekkel dolgozott, de mentségére legyen szólva, ezt mára a sok NA sztori között igen nehéz megoldani. Azonban a kivitelezés mégis kiemelte a többi hasonló regény közül.
Volt itt őrült ex, egy őrülten helyes pasi, aki nem bunkóból lesz normális, hanem tényleg alapból az, és ebben rejlik a vonzereje egy része ( a másik része a kinézete, de hát na, ki tudna ellenállni egy kigyúrt testű sportolónak, aki még a fegyverrel is jól bánik?).
Jess tipikus egyetemista, van egy barom expasija, aki nem igazán akarja felfogni, hogy véget ért a kapcsolatuk. Részben emiatt ( részben meg Declan, az oktató miatt) kezd el lőni tanulni. Aztán egy este Declan fegyvert ad neki, hogy ne essen baja, de hát pont ellenkezőleg sül el a dolog, ahogy az már várható volt.
Ennek ellenére jól épül fel ez a szál, izgalmas és nem teljesen átlátszó illetve kiszámítható, ami szintén előny.
A romantika része is rendben van, 1-2 jelentet leszámítva nincsenek nagy, nyálas párbeszédek, ehelyett a kommunikáció viszonylag normálisan, életszerűen zajlik.
A párocska megismerkedése teljesen kimaradt, csak néhány visszautalásból tudjuk meg, hogyan is találkoztak egymással. Erről azért szívesen olvastam volna, azokról a bizonyos pillanatokról,
Így visszagondolva, nem tudom egyértelműen megmondani, hogy mitől is volt más, mint a többi jó NA regény, de más volt. És jó volt. Nagyon.
Lehet, hogy Armstrong stílusa teszi, meg a jól felépített karakterek. de az is lehet, hogy az ő chemistry-jük, mert az bizony volt. Szinte forrt a levegő.
Szóval nem tudom, mitől volt jó, de iszonyatosan lekötött, szívesen olvastam volna még tovább is, ezért is remélem, hogy fog még hasonló történetet írni az írónő.
Volt itt őrült ex, egy őrülten helyes pasi, aki nem bunkóból lesz normális, hanem tényleg alapból az, és ebben rejlik a vonzereje egy része ( a másik része a kinézete, de hát na, ki tudna ellenállni egy kigyúrt testű sportolónak, aki még a fegyverrel is jól bánik?).
Jess tipikus egyetemista, van egy barom expasija, aki nem igazán akarja felfogni, hogy véget ért a kapcsolatuk. Részben emiatt ( részben meg Declan, az oktató miatt) kezd el lőni tanulni. Aztán egy este Declan fegyvert ad neki, hogy ne essen baja, de hát pont ellenkezőleg sül el a dolog, ahogy az már várható volt.
Ennek ellenére jól épül fel ez a szál, izgalmas és nem teljesen átlátszó illetve kiszámítható, ami szintén előny.
A romantika része is rendben van, 1-2 jelentet leszámítva nincsenek nagy, nyálas párbeszédek, ehelyett a kommunikáció viszonylag normálisan, életszerűen zajlik.
A párocska megismerkedése teljesen kimaradt, csak néhány visszautalásból tudjuk meg, hogyan is találkoztak egymással. Erről azért szívesen olvastam volna, azokról a bizonyos pillanatokról,
Így visszagondolva, nem tudom egyértelműen megmondani, hogy mitől is volt más, mint a többi jó NA regény, de más volt. És jó volt. Nagyon.
Lehet, hogy Armstrong stílusa teszi, meg a jól felépített karakterek. de az is lehet, hogy az ő chemistry-jük, mert az bizony volt. Szinte forrt a levegő.
Szóval nem tudom, mitől volt jó, de iszonyatosan lekötött, szívesen olvastam volna még tovább is, ezért is remélem, hogy fog még hasonló történetet írni az írónő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)