Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: The Ruby Circle (Bloodlines #6)

Most, hogy tiltott románcuk napvilágot látott, Sydney-nek és Adriannak mind az Alkímisták, mind a Moroi társadalom haragjával szemben kell néznie a Bloodlines sorozat utolsó kötetében. 
Mikor egy közös szerettük élete veszélybe kerül, Sydney mindent kockára tesz, hogy egy halálos és félelmetes ellenséget levadásszon. Eközben egy olyan ügybe gabalyodnak, amely megoldást jelenthet egy olyan titokhoz, amely felrázhatja az egész Moroi társadalmat és az egész életüket örökre megváltoztatja.

A szerelem mindent legyőz!
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

El sem hiszem, hogy elérkezett az utolsó Boodlines kötet olvasásának az ideje. Nagyon - nagyon vártam, hogy a postás megérkezzen vele, ahogy az lenni szokott, de vegyes érzelmekkel telve vettem kézbe.


Jill eltűnt. Sydney-t és Adriant az Alkímisták üldözik, ha kilépnek a királyi palotából, visszakerülnek az átnevelő központba vagy még rosszabb.
Ennek ellenére muszáj megtalálniuk Jillt, a Moroi társadalom érdekében.

Mint írtam, vegyes érzésekkel vettem kézbe. Egyrészt rettenetesen vártam, mi lesz a szereplőkkel, másrészt féltem, hogy nem ér majd fel a várakozásaimhoz. Hála a jó égne , nem kellett csalódnom.
Bár maradt néhány kérdés, amire választ vártam volna (egészen konkrétan kettő), de nem kaptam, ezt leszámítva azonban jól sikerült a zárókötet. Izgalmas volt, pörgős, és megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt.

Erre a sorozatra alapvetően jellemző volt, hogy több szálon futottak az események az egyes részekben. Itt sem volt ez másképpen, hiszen amellett, hogy nagy erőkkel folyt Jill felkutatása (ami igencsak meglepett), egy másik mellékszál is beugrott, Olive szála, ami így utólag nézve egyszerűen zseniális húzás volt az írónőtől, tökéletes fogás ahhoz, hogy le tudja zárni a sztorit nagyjából logikai bukkanó mentesen.

Megmondom őszintén, nem kis meglepetést okozott vele, ahogy azzal is, hogy megtette azt, amit amit az egész sorozatban hiányoltam - megölt valakit! Igaz, hogy nem egy főszereplőt, de akkor is végre megölt valakit! Tudom, hogy gonosznak és érzéketlennek hangzik, hogy ennek örülök, de annyira vártam már tőle egy ilyen jellegű lépést. Elég sok meglepetés ért egyébként ebben a kötetben, de többnyire a jobb fajtából.
Elsőként ott volt Dimka és Adrian "kapcsolata", ami egy bizonyos, frissen kiderült tény miatt egészen új megvilágítást kapott, olyat, amire nem hiszem, hogy sokan gondoltak volna. A bajom csak az volt, hogy nem igazán láttam, hogy ennek  lett - e végül valami következménye, akár pozitív, akár negatív.
A másik váratlan dolog Olive titka volt. Na igen, annak az előbbivel ellentétben igencsak voltak következményei, nem is egy és nem is akármilyenek. Neill, Adrian, Sydney sőt még Rose és Dimitri életét is igencsak megváltoztatta. De örültem, mert végül is jól sült el minden.

Egyébként nagyon üdítő volt Dimkát és Rose-t is újra aktív szerepben látni, ismét együtt volt a nagy csapat. Csak azt sajnáltam, hogy Lissa nem került oda valahogy. Az lett volna az igazi, hogy mindannyian ott vannak a fináléban.

Most lehetett igazán észrevenni azt is, hogy mind Sydney mind Adrian mennyit változtak a kezdetek óta. Ha egymás mellé tennénk a mostani és a kezdeti énjüket, bizony - bizony szakadéknyi különbség lenne köztük. Elég csak megnézni azt, hogy Sydney, aki az elején undorral nézett a vámpírokra, mostanra hozzáment egyhez és jobban szereti az életénél is. Emellett valami boszorkány - féleség is lett belőle, pont belőle, aki a kezdetek kezdetén a legrealistább, legföldhözragadtabb lény volt. Ráadásul szembeszállt a családjával és amiken keresztülment, nagyon kemény csajjá változtatták, aki megtanult küzdeni, ha kell, fizikai síkon is. Szóval kb. 180 fokos fordulatot vett az élete és a személyisége is.
Adrian is a csajozógép, bulikirályból teljesen az ellentétévé fejlődött, de így csak még jobban lehetett őt imádni! A végén meg külön cuki volt, ahogy olyanok voltak, mint egy kis család.

Említettem az elején, hogy volt pár dolog, ami függőben maradt, pedig nagyon vártam volna valami megoldást vagy lezárást. 
Az első és legnagyobb ilyen pont az a dolog, ami tulajdonképpen elindította az egész sorozatot, a tény, ami miatt Jillt el kellett bújtatni. Oké, hogy megtalálták őt, de érdekelt volna, hogy sikerült - e Lissának életbe léptetnie a törvényt, miszerint egyedül, hozzátartozó nélkül is uralkodhat.
A másik, amit szívesen megtudtam volna, hogy mi lett azzal, hogy a Moroi - ember(alkimista) kapcsolatokat elítélték? Oké, hogy Sydney ígéretet kapott, de kötve hiszem, hogy ez hirtelen megváltoztatta volna az ellenző táborának szemléletét.
A harmadik ilyen dolog Nina volt. Persze, azt is értem én, hogy csak mellékszereplő és nem olyan fontos, de szegény, amilyen állapotban volt, kíváncsi lettem volna, az ő élete miként folytatódott.
Ja, és Hoppernek sem volt különösebb szerepe :((((

Összességében, ennek ellenére még mindig tartom, a véleményem, hogy ez a sorozat a VA vanília verziója volt, de ez nem tette kevésbé szerethetővé, a The Ruby Circle pedig méltó befejezése lett Sydney és Adrian sztorijának.



Nagyon fura érzés, hogy búcsút kell mondani a VA világának, kicsit olyan üresség fog el, de szerencsére még mindig ott az újraolvasás lehetősége.

Megjegyzések

  1. Szia! A bejegyzésed egy részét olvastam (nem mind, mert nem szeretnék semmi olyat olvasni, ami 'lelőné a poént'), és szeretném megkérdezni, hogy esetleg a könyv fordításával nem foglalkoztál?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem, mert nem igazán tartom jó dolognak a rajongói fordításokat.

      Törlés
    2. Köszönöm a gyors választ. Ha tehetem, én is inkább a hivatalos fordítást olvasom (nem lebecsülve azokat, akik veszik a fáradságot, és sok energiát és időt beleölnek a fordításba), de ez esetben sajnos nem igazán várhatok hivatalos fordításra. (Ha még mindig igaz, hogy nem fordítják hivatalosan a sorozatot). Még egyszer köszönöm a gyors választ.

      Törlés
    3. Sajnos a kiadó lemondott a sorozatról, úgyhogy ha csak nem veszi át egy másik kiadó, nem sok esélyt látok a magyar megjelenésre. :(

      Törlés
  2. Hello eltudod kuldeni a vervonalak 5,6.reszet?
    Az emailem: kata.boros2@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Mivel a könyvek rendes könyv formátumban vannak meg, nem e-verzióban, így nem tudom elküldeni neked őket.

      Törlés
  3. Szia!
    Neked magyarúl van meg a 6. rész, mert akkor érdekelne, hogy hol szerezeted be?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Sajnos nem magyarul van meg, hanem angolul.

      Törlés
  4. Szia, angolul el tudnád küldeni az utolsó részt, a ruby circlet?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo