Három éve, hogy Hanna az elefánt elhagyta a Max L. Biedelman állatkertet, azóta a élet lecsendesült barátai számára Bladenhamben. Sam nyugdíjba vonult, Neva kutyaszállót vezet, Harriet Sault kirúgták, a frissen végzett ügyvédet Truman Levy-t pedig kinevezték az állatkert ügyvezető igazgatói posztjára.
Ekkor Truman nagynénje, a különös örökösnő, aki mindig a következő jótékonysági ügy után kutat, rátalál a legújabbra: egy nehéz helyzetben lévő gyilkos bálnára, akinek új otthonra lenne szüksége. A vízi emlősök szakértőjének, Gabriel Jumpnak a segítségével ráveszi Trumant, hogy alakíttassa át az állatkert eddig még nem használt delfin medencéjét Friday rehabilitációjára. Gabriel felügyelete alatt és egy csapat elkötelezett segítővel Friday újra erőre kap.
Azonban nem mindenki gondolja úgy, hogy a bálnának fogságban kell maradnia. És mielőtt Truman bármint is tehetne, a Max L. Biedelman Állatkert vizsgálatok és viták középpontjába kerül, ráadásul Friday sorsa már nem biztos, hogy az ő kezükben van.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Azt hiszem már nyíl titok, hogy oda meg vissza vagyok a gyilkos bálnákért, azaz más néven orkákért, ezt már a másik általam olvasott orkás könyvnél a Whale Songnál is leírtam. Szóval imádom őket, vadászom a róluk szóló könyveket , filmeket.
Nem olyan rég láttam azt a majd másfél órás elhíresült dokumentumfilmet, amely a szórakoztató parkokban fogva tartott példányokról szól, hogy hány és hány ember halála köthető hozzájuk. Azonban az éremnek két oldala van, és azt nem gondolhatja senki, hogy kedvtelésből ölnek. Oka van annak, hogy így viselkednek, és sokszor pont mi vagyunk azok, emberek, még akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában. Lehetne erről hosszasan értekezni, pro és kontra érveket felhozni, de térjünk inkább rá a könyvre, ami kevésbé sötét és vészjósló szempontból közelíti meg a témát.
Ivy egy egyedülálló milliomos asszony, akinek valami fura kapcsolata van az állatokkal. Valahogy sikerül belebotlania a legreménytelenebb esetekbe, ezt kutyája, Julio Iglesias, a világ legfurább csivavája is jól példázza.
Szintén véletlenül találkozik a Friday nevű gyilkos bálnával Bogotában, ahol az állat utolsó napjait éli borzalmas körülmények között. Ekkor ébred rá, hogy tud a hatalmas emlősnek egy sokkal jobb helyet, mégpedig unokaöccsének, Trumannek az irányítása alatt álló állatkertben, ahol egy hatalmas, vadonatúj medence várja. De az a kérdés, hogy túléli - e az utat.
Tisztában voltam azzal, hogy ez egy sorozat második része, de nem nagyon izgatott a dolog és teljesen érthető volt az első rész ismerete nélkül is. Elég volt annak elolvasnom a fülszövegét és máris nagyjából képben voltam meg azért az ebben a kötetben elcsepegtetett információkból simán össze lehetett rakni a sztorit, de ha valaki nem teszi meg ezt, úgy is simán érteni, élvezni fogja a történetet.
Szóval adott Friday (Péntek), a nagyon beteg bálna, akinek minimálisak az esélyei a túlélésre.
De a szeretet és a törődés, ami körbeveszi új helyén, csodát művel.
Érdekes volt belelátni, mi is történik egy állatkert kulisszái mögött, hogyan rehabilitálnak egy ilyen hatalmas állatot, hogyan stimulálják, hogyan próbálják kilendíteni depressziójából és egyáltalán hogyan gondozzák. Sok meglepetés nem ért, mondjuk azért, mert a nagyját simán el lehetett már lesni különböző filmekből, de arra nagyon is jó volt, hogy újra szembesítsen azzal, mennyire intelligensek is ezek a lények.
Persze nem csak a pozitív oldalát mutatja be a helyzetnek az írónő, hanem az árnyoldalát is, ami alatt az amatőr, és egyben hülye (természetesen nem mind az, sőt, de aki ebben szerepelt, az kimondottan hülye volt és valószínűleg kirívó eset is) természet-, illetve állatvédőket értem és persze a minden kiforgató médiát.
Az állatvédő itt, jelen esetben azt a nézetet képviselte, hogy inkább holtan, mint fogságban, ami rettenetesen feldühített és elszomorított egyben. Én is imádom az állatokat, de tudom hol a határ. Amit ez a nő itt megtestesített az már maga volt az őrület. Hogyan nevezheti magát valaki állatbarátnak az, aki képes lenne megölni egy egészséges állatot? Sehogy. Az ilyen személy minden csak nem állatvédő.
Teljes mértékben egyet értettem az állatkert gondozóival abban, amit kinyilatkoztattak a bálna elengedésével kapcsolatban.. Kicsi volt, amikor befogták, most meg már elég idős, egész eddigi életében kézből etették, nem biztos, hogy képes lenne magának élelmet szerezni, arról már nem is beszélve, hogy az immunrendszere is legyengült, bármilyen fertőzést is kap el, nagy valószínűség szerint belehal. Hiába a bezártság, még így is nagyobbak voltak a túlélési esélyei, mint szabadon engedés esetén.
A szereplők nagyon vegyesek voltak, mert természetesen a bálna mellett emberek is szerepeltek.
Ivy az unatkozó milliomos, kicsit lökött, de végig érezhető volt, hogy jót akar az állatnak.
Gabriel a gondozó olyan volt, mint aki az életét is odaadná, ha azzal megmenthetné Friday-t, aminek szintén megvolt az oka, és ez az ok tulajdonképpen keretet adott a sztorinak.
Aztán volt Truman, az állatkert vezetője. Na ő, és a barátnője, Neva voltak azok, akik teljesen semlegesek, mármint emberileg, mert természetesen a cselekményben megvolt a maguk fontos szerepe.
Fontos szereplő volt még Libertine, a "suttogó", aki állt a jó és a rossz oldalon is egyaránt, viszont ő változott a legtöbbet a történet folyamán. Azonban az nagyon szimpatikus volt, hogy mindenki bálna érdekeit nézte a maga módján (egy - két kivétellel), még a hírhedt riporter is.
Ami még érdekesség a történettel kapcsolatban , az hogy az írónő nem csak légből kapott adatok és tények alapján írta meg a könyvet, hanem saját tapasztalatait használta fel. Ugyanis, mikor elolvastam az utószót, amit egyébként nem szoktam, kiderült, hogy az írónő onnan tud ennyire sokat a bálnák gondozásáról, mert Keiko mellett dolgozott, amíg felkészítették őt a szabadon engedésre. Tudjátok, ő volt a Szabadítsátok ki Willy-t bálnája. Az írónő az ő "sajtóasszisztense" volt. Vele is ugyanúgy foglalkoztak, mint Friday-jel a könyvben.
Szóval Keiko ihlette a regényt illetve az írónő mellette eltöltött két éve.
Bálna imádóknak kötelező darab, de az állatbarátoknak is tetszeni fog, és az állati viselkedés mellett azért az emberi kapcsolatokra is jut hangsúly bőven és egészen aranyos történet kerekedett ki belőle. Megmutatta, hogy nem csak az állatok tanulnak tőlünk, hanem mi is tanulunk az állatoktól, és mennyire változtatja meg közelségük a viselkedésünket. Vegyesen voltak benne kacagtató és megható jelenetek is, de ami miatt igazán tetszett, hogy tökéletesen lefestette mennyi ész, intuíció és intelligencia szorult ezekbe az állatokba, és mennyi mindenre képesek valójában. Hiába tudom, mégis minden egyes alkalommal megdöbbent és elvarázsol.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)