Kendall Ryan: Unravel Me

A pszichológushallgató Ashlyn Drake rendezett élete éles fordulatot vesz, amikor megtalálja az amnéziáról szóló szakdolgozatának tökéletes tárgyát - egy fiatalembert, az életére vonatkozó minden emlék nélkül, beleértve azt a gyilkosságot is, amivel vádolják.
Józan esze ellenére, Ashlyn úgy vonzódik hozzá, mint medve az elkóborolt turistához (elnézést ezért, de annyira nem jutott semmi hasonlat az eszembe, így Gigi ötletét vettem igénybe).
Talán azért, mert annyira hihetetlenül férfias, és talán az is közrejátszik, hogy még a kórházi ágyához bilincselve is elmenne egy parfümreklám szereplőjének - az Őrület Illata.
Vagy azért, mert a lány túl sok estéjét töltötte magányosan, tanulással. Akárhogy is, eltökélte, hogy segít a férfinak megoldani múltjának titkát. Segít neki kibogozni ki is volt azelőtt, tetoválásai és festményei segítségével, melyek egyetlen nyomként sötét múltról árulkodnak.
Mikor kiderül a titok, lehetetlenség megmondani melyik a férfi igazi énje, a gyengéd szerető, akibe  a lány beleszeretett vagy a problémás pasi sötét múlttal.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ha jól emlékszem @abstractelf (sziaaaa :D) hívta fel a figyelmem a könyvre, bár szerintem csak viccből ( avagy abban reménykedett, hogy sikerül MM könyvet kifognom és nevethet egy jót, azonban ezúton kell letörnöm reményeidet, drága barátosném, mert a könyv nem üti mg az MM szintet :P)

Ashley pszichológusnak készül, végzős évét tölti az egyetemen. Szakdolgozatát az amnézia témakörében írja.

Mentora egy nagyon érdekes esetre hívja fel a figyelmét, egy férfira, akit véresen találtak meg egy gyilkosság helyszínén, egy hulla mellett, azonban semmire nem emlékszik, még a saját nevére sem.

A lány találkozik a pácienssel, de egy érdekes témánál jóval többet kap.

Azzal kell kezdenem, hogy bár igaz, hogy nem katasztrofális a könyv, de több sebből vérzik. Ennek ellenére egyszeri olvasásra, egy kis kikapcsolódásra tökéletesen megfelelt és ez nagy mértékben köszönhető az érdekes alaptörténetnek.

Adott egy amnéziás pasi, akit gyilkossággal vádolnak, ez már alapjában véve nem hangzott rosszul. Az még külön plusz pont, hogy nem a YA műfajt erősíti a regény ( nincs a YA -val semmi bajom, csak most egy kicsit sok volt belőle).

Szóval nem indult ez rosszul, sőt nem is végződött annyira rosszul, de azért a tipikus hibákból volt benne bőven.

Gyorsan essünk is túl azokon a negatívumokon, amik megragadták a figyelmemet, és nem igazán nyerték el a tetszésemet.

A két főhős, Ashlyn és "Logan" (nem ez az igazi neve, csak a lány nevezte el így a srác tetoválása alapján, az igazi nevét a könyv utolsó harmadáig nem is tudjuk) a férfi kórházi ágyánál találkozik először. Logan alszik, így nem is beszélt még vele, de a vonzalom Ashlyn részéről ennek ellenére azonnali. Az első dolog  amit észrevesz a férfin, az hogy merevedése van. Mert egy kórházi ágyon fekvő vadidegen betegen, aki a vizsgálatod tárgya lesz, az első dolog, amit megnézel, hogy áll - e a cerka. Tök reális, ja és egyben végzős pszichomókushoz megfelelően totálisan profi viselkedés is.

Mikor Logan felébred, természetesen kölcsönös a vonzalom kettejük között, bár ebbe nagyban belejátszik  a hála is a férfi részéről, tekintve, hogy Ashyln levetette róla a bilincseket, amik az ágyhoz kötötték.

Másnap meg már megy a bugyiban nyúlkálás, igaz, csak egymás tetoválásait nézik, de na...

"Arra eszméltem, hogy csak ott állok, és vizuálisan molesztálom isten tudja mióta..."

Mikor bizonyíték hiányában ejtik a vádakat és Logan önként lelép a kórházból, hogy a parkban csövezzen, a lány természetesen a segítségére siet és hazaviszi. Pár nap ismeretség után. Egy vadidegent. Haza. Egy feltételezett gyilkost. A saját lakásába, ahol egyedül él. Akkor már adjunk a kezébe egy fegyvert is, biztos, ami biztos. Jó, persze, látta a szemében az ártatlanságot, ez nyilván sokat nyom a latba...

Ezenken a nem is tudom miken kívül kliséktől sem teljesen mentes a történet, azonban ennek ellenére volt olyan is benne, ami tetszett, még ha ez eddig nem is derült ki a bejegyzésből.

Az alapötletet már az elején említettem, mint pozitívumot. Emellett kimondottan bejött a stílus, az írónő nagyon gördülékenyen, olvashatóan ír, néha még vicces is tud lenni. A pozitívumok közé sorolhatjuk még azt, ahogy kibontakoztatja Logan múltját és képességeit. Lassan előjön a tudása, a művészi hajlamai.

Alapvetően szeretem, mikor ilyen apró részletekből derül ki valakinek a múltja. Természetesen szinte borítékolható volt a fordulatok három negyede, de valahogy mégis megnyert magának a könyv. Logan, mivel egyértelmű már az elején, hogy nem lehet ő gonosz, könnyen szimpatikussá válik, főleg, mikor elkezdenek előjönni az emlékei. Jó , persze, néha kicsit túldrámázza a dolgokat, ahogy Ashlyn is, de napjainkban elég nehéz olyan regényt találni, ahol a szereplők nélkülözik a túlzás eszközeit bármilyen téren.

Ennek ellenére Logan a normálisabb pasi fajából való, igaz ez talán ízlés kérdése is, de dolgozni akarása, és a gondolkodása alapján azért nem egy link alak.

A 18+-os részek sem voltak rosszak, semmi ízléstelenség, kivéve egy jelenetet, amikor is Liz, Ashlyn barátnője vígan végignézi a párocska egyik forró légyottját és még csak nem is zavarja a helyzet. Ez volt az egyetlen olyan jelenet, amin nagyon húztam a számat.

Amit még vártam volna a végén az az, hogy egy kicsit jobban kifejti ezt a gyilkosság mizériát. Oké, hogy viszonylag hamar elvarrja a szálat azzal, hogy ejtik a vádakat, de egy kicsit bővebb magyarázatot is elolvastam volna. Az is eszembe jutott, hogy csak azért tette bele az írónő, hogy így érzékeltesse milyen vad, veszélyes pasiról van szó (ami egyébként totál nem igaz, mert Logan valójában majdhogynem az ellentéte). Jobban járt volna, ha valami mással érzékelteti, mert ez így elég gyengén jött ki.

Összességében egy teljesen közepes könyv, könnyed szórakozásra vágyóknak tökéletes, gördülékeny olvasmány, de aki ki van hegyezve a hibákra, az kerülje el messziről.

Van folytatása is, ami a legjobb barátnőről, Lizről szól, akit annyira nem csíptem, de azért megpróbálkozom vele valamikor.