Billy másodikos gimnazista, és kétszer egy héten a "Hallgatók" nevű segélyvonalnál önkénteskedik
Jenney egy telefonáló, a szakadék széléről.
Ahogy Jenney élete rosszabbra fordul, telefonhívásai egyre gyakoribbak és kétségbeesettebbek lesznek.
Billy aki, apjával való kapcsolatának romlásával küzd, az egyetlen aki megérti a lányt. A lány fájdalma mögött reményt is lát. Könnyei mögött látja a lány szívét, és kétségbeesése mögött szerelmet talál. De elég ez?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Még a novemberi megjelenések között bukkantam rá erre a könyvre, nagyon megtetszett a leírása. Azóta halogattam, de most szükségem volt valami gyors olvasmányra. Egy tanulságot sikerült ismét leszűrnöm: a rövid könyvek nem feltétlenül mondanivaló nélküliek, sőt...
Billy egy öngyilkos segélyvonalnál kezd önkéntes munkába, hogy elszabaduljon otthonról és mert jó tapasztalat neki jövőbeni pszichológusi pályájához. Apja depressziójának még mindig érzik a hatását.
A fiú egy nap érdekes hívást kap egy Jenney nevű lánytól. A lány jelentkezései egyre rendszeresebbek Billy pedig egyre inkább szeretne neki segíteni és találkozni vele. De vajon mi történik, ha egy segítő és segítséget kérő találkozik?
A fülszöveg utolsó kérdésére válaszolva, azt kell mondjam, nem sok, de megpróbálom nem a végéről kezdeni.
Adott Billy, akinek nagyon kusza a családi háttere, apja egy nagyon súlyos depresszión van túl, de ennek az volt az ára, hogy teljesen elveszítette fiával a kapcsolatot.
Nem is csodáltam, hogy Billy iskola mellett valami elfoglaltságot keresett, igaz, nem pont ezt a tevékenységet tippeltem volna egy 16 éves fiú esetében. Mondjuk az is igaz, hogy jóval érettebbnek tűnt a koránál, valószínűleg azon eseményeknek a hatására, amiken keresztül ment.
A segélyvonalon keresztül találkozik Jenneyvel, akihez a rendszeres öt perces telefonbeszélgetések során vonzódni kezd, még akkor is, ha benne van a szabályzatban, hogy ez szigorúan tilos.
Minden nap beszélnek, Billy kétségbeesetten szeretne segíteni a lánynak, és szeretné őt megismerni. Észre sem veszi, hogy neki is ugyanolyan nagy szüksége van arra, hogy valaki meghallgassa, mint a lánynak. Így szépen lassan egymásnak segítenek, anélkül, hogy ennek bármelyikük tudatában lenne. Egyre többet tudnak meg egymásról, közben látszólag egy kicsit javulni kezd Jenney hangulata.
Billy helyzete nem lesz jobb, ugyanis arra gyanakszik, hogy apja kezd mániákussá válni, ráadásul kapcsolatuk sem nagyon látszik változni, pedig próbálja őt büszkévé tenni a fiú, próbál apjára vigyázni, de valahogy mindig rosszul jönnek ki a helyzetek.
Eközben pedig a segélyvonalnál nyomoz, hátha ki tudja deríteni lány adatait, de sajnos nem sokra megy, hiszen anonim a dolog mindkét oldalról, a keresztnevüknél többet nem lehet tudni a beszélgető felekről.
Billy mégis olyat tesz egyik beszélgetésük alkalmával, ami szabályba ütköző: meghívja a lányt apja kiállításának megnyitójára. És mikor azt hittem, hogy minden rendeződik , akkor kaptam a nagy pofont (amit egyébként imádok és utálok egyszerre). Csak ültem és bambultam magam elé, hogy ez most tényleg így van? Tényleg ez történt?
A család egyébként olyan nagyon idegennek tűnt vagy nem is tudom. Sokszor olyan érzésem volt, hogy mindannyiuk közül Billy volt a legfelelősségteljesebb a maga 16 éves kora ellenére.
Ez nem az a fajta könyv, ami válaszokat ad. Ez csak kérdéseket vet fel, és elgondolkodtat. A miértekre nekünk olvasóknak kell megkeresni a válaszokat a saját tudásunk és tapasztalataink alapján, ezért talán mindenkinek egy kicsit mást jelent majd a könyv.
Szinte minden szál elvarratlan marad, hagyja az olvasót továbbgondolni, úgyhogy aki teljes lezárást vár, az messziről kerülje el.
Sok témát feldob, ami igen érdekes, depresszió, családi kapcsolatok, szerelem, öngyilkosság, segítségnyújtás és a kedvencem, a véletlenek.
Nálam nagyon betalált a könyv, igaz, nagyon nehezen jött össze róla a bejegyzés, azonban igazából nem tudom miért. Rövid, viszont annál több dolgot érintő olvasmány.
Papírzsepi ajánlott az olvasásához.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)