Rebecca Donovan: Reason to Breathe (Elakadó lélegzet)

"Senki nem próbált kapcsolatot teremteni velem, magam voltam. Ez volt az  a hely, ahol mindennek biztosságosnak és egyszerűnek kellett volna lennie. Hogy volt képes Evan Matthews felbolygatni az én szilárd világomat egyetlen nap alatt?"

A fiú az első pillanattól kezdve tudja, hogy több van abban a lányban, aki az osztályban hátul ül, mint amennyi elsőre látszik. Szép, intelligens és sportos - de csendesen közlekedik a tömött folyosókon, próbál észrevétlen lenni. 

Evan eltökélt, hogy megismerje ezt a hihetetlen lányt, de hamarosan felfedez valamit....

Emma Thomas borzalmas titkot rejteget.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Fenntartásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, pedig tényleg mindenhol jókat olvastam csak róla, toplistás itt és ott. De valahogy a magánkiadós könyvekkel nem vagyok jó barátságban, még akkor sem, ha jelenlegi eddig kedvenc könyvem pont ilyen magánkiadó által került kiadásra (Easy). 

Emma nagybátyjával és nagynénjével él, mert édesapja meghalt, alkoholista anyja pedig nem volt képes gondoskodni róla. Nagynénje, Carol azonban nem örül neki, hogy velük lakik, csak tehernek érzi, és ezt folyamatosan érezteti a lánnyal is erőszak, bántalmazás formájában. Azonban mikor a lány életébe betoppan Evan, minden megváltozik. De vajon van - e helye szerelemnek a lány életében a túlélés mellett? 

Lassan, azt hiszem feladom a magánkiadós könyvekkel szemben táplált előítéleteimet. Sikerült megint belefutnom egy nagyon jó könyvbe, ami majdnem annyira tetszett, mint az Easy. Persze megvannak a hibái, nem mondom, hogy tökéletes, de engem megvett a történettel és a szereplőkkel. 

Emma azt a pillanatot várja, amikor kiszabadulhat nevelőszülei házából. Számolja vissza a napokat, hogy mennyit kell még túlélnie, hogy egyetemre mehessen. 

Kitűnő tanuló, kitűnő sportoló, hiszen inkább sportol, minthogy otthon üljön és azt várja nagynénje mikor kezd el valamilyen mondvacsinált indokkal kegyetlenkedni vele. A kegyetlenkedés alatt azt kell érteni, hogy a lány fejét úgy bele veri a falba, hogy felszakad a szemöldöke, meg nekiesik baseball ütővel, meg egyéb ilyen hajmeresztő dolgok. 

Jogosan merül fel az olvasóban a kérdés, hogy miért nem tesz semmit Emma. Menekülni nem tud, mert egyetlen egy barátja van, Sara, de nála nem bújhat el, mert ott azonnal megtalálják. Megvan az indoka annak, hogy nem lép. Mégpedig két unokatestvére, akiket imád és ők is imádják a lányt. Egyszerűen csak azt tartja szem előtt, hogy , ha bármit is lép, az mennyiben fogja befolyásolni az két kisgyerek életét. A lány nem akarja azt, hogy szülő nélkül kelljen felnőniük, mint például neki. 

Mikor betoppan Evan, akkor minden felfordul, hiszen a fiú nem adja fel, kitart mellette zárkózottsága, elutasító viselkedése és minden furcsasága ellenére. Emma kilép a fiúért a saját kis zárkózott világából, testi épségét is kockáztatva. De helyzetéről még Evannak sem beszél, még akkor sem, ha tudja, hogy Evan tisztában van vele, hogy mi történik a lánnyal. 

Jajj, az a drága Evan. Annyira szerettem, hogy az valami hihetetlen. De az összes karakter tetszett, mind nagyon - nagyon jól sikerült. A karakterizálás az egyik igazi erőssége könyvnek. Egyedül talán Carol karaktere lett egy picit eltúlozva. Kétlem, hogy még egy, ilyen hasonló pszichopata őrült nő létezik. Habár ki tudja, lehet, hogy csak én nem tudok róla. 

Az egy csillag levonást azért kapja, mert elég sok helyesírási , elgépelési hiba volt benne, ami egy magánkiadós könyvnél sajnos előfordulhat, de ettől még nem kevésbé zavaró. Arról nem is beszélve, hogy néhol megakadt a történet. Olvastam - olvastam és egyszer csak az az érzésem támadt, hogy kimaradt egy vagy két fejezet. Olyan szintű hiányérzetem támad, amilyet könyvnél még nem nagyon tapasztaltam. Olyan volt, mintha az írónő ihlet hiányában kicsit félretette volna a fejezet végét, és a könyv végén vagy az átolvasásnál elfelejtett volna visszatérni rá , és úgy maradt. 

Hogy érthetőbb legyen, mondok egy példát. Emma mivel jó sportoló, a focimeccsére megfigyelőket hívtak különböző egyetemekről. Nem győzték hangsúlyozni a karakterek, hogy ez mennyire fontos meccs és mennyire ott kell lenni fejben, testben, lélekben. Már a meccs napjának reggelén is túl volt a történet. Logikusan az következett volna, hogy ott vagyunk a helyszínen , és leírja a meccset. Azonban nem így történt, hanem  két hetet ugrottunk az időben, és azt sem tudtuk meg mi lett a meccsel. Persze, hogy az embernek hiányérzete támad. Ott lobogtatják az olvasó orra előtt a fontos eseményt, aztán mielőtt elkezdődne, átugorja a szerző. 

Később, mikor az írónő honlapján nézelődtem, beigazolódott a gyanúm, tényleg ki lettek vágva a jelenetek, szinte az összeset megtaláltam, talán egy kivétellel. Vigaszt nyújtott, hogy legalább a honlapon elolvashattam. De szerintem kár volt kivágni őket. Vagy , ha már kivágták, akkor a szerkesztővel dolgozhattak volna rajta, hogy ne legyen ennyire érezhető a hiányuk. Már , ha volt szerkesztő. Na, mindegy, ettől függetlenül nagyon bejött a könyv.

Azonban a függővégért olyat mondanék az írónőnek, amit magam is megbánnék. Körülbelül annyira függővég, mint a Morganville-i vámpírok első részének, az Üvegháznak a vége. Ott szentségeltem utoljára ennyire függővég miatt. A második részt is fogom olvasni, de még várok vele, mert állítólag annak is függővége van, és nem vagyok hajlandó várni a harmadik részre, ha hasonlóan idegtépő a vége. Inkább megvárom, amíg megjelenik és utána olvasom együtt a kettőt.
Mint már fentebb is írtam, az írónő honlapján elolvashatók a kivágott jelenetek és az inspiráló dalok listája (ami iszonyatosan jóóóóó).