Ugrás a fő tartalomra

Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss (Anna és a francia csók)

Anna nagyon várja a végzős évét Atlantában, ahol van egy jó kis állása, egy hűséges legjobb barátja, és egy alakulófélben lévő kapcsolata,a miből még bármi lehet. Éppen ezért nem igazán lelkesedik hogy egy párizsi bentlakásos iskolába küldik - egészen addig, amíg nem találkozik Etienne St. Claire-rel, a tökéletes párizsi pasival ( és angol és amerikai is egyben, ami az észveszejtő akcentusát okozza), aki teljesen ellenállhatatlan. Az egyetlen probléma, hogy a srác foglalt, és tulajdonképpen Anna is az, ha valami összejön a majd az otthoni majdnem- kapcsolatából.
Ahogy a tél lassan tavaszba vált, vajon az év egy Francia csókjával ér majd véget, ahogyan Anna - és az olvasók- várták?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel (ha - ha- ha, melyikkel nem....) Mindenhol csak áradoztak róla, így nem volt nehéz feltennem a kívánságlistára. Sőt még Borostyán is azt mondta, hogy szerinte  nekem ez a könyv bizony tetszeni fog.
Aztán, bármennyire is szimpatikusnak tűnt a leírása alapján, valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elkezdjem. Azonban mikor belekezdtem, azonnal magával ragadott és állandóan azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.

Anna-t szülei a lány megkérdezése nélkül egy évre Franciaországba küldik tanulni , az ottani amerikaiaknak fenntartott iskolába. Teljesen elveszettnek és elhagyatottnak érzi magát barátai, szülei, családja nélkül egy vadidegen országban, minden nemű nyelvtudás nélkül ( ami szül néhány vicces helyzetet). Ám az iskola falain belül hamar barátokra lel, sőt talán még a szerelem is rátalál egy helyes, brit akcentussal rendelkező amerikai/francia fiú személyében.

Egy ideje nem igazán bírom a kizárólag romantikus műfajú könyveket, főleg nem, azokat, amiknek a "találkozunk-azonnal szerelembe esünk-drámázunk-kibékülünk-boldogan élünk amíg meg nem halunk" felépítésű sablon az alapjuk. A YA műfajon belül a romantikus könyvnek hála a jó égnek kicsit elrugaszkodtak ettől a végsőkig lerágott koncepciótól. Persze, azért akad ezek között is bőven félresikerült mű, de az Anna and the French Kiss egyáltalán nem tartozik ebbe az "elrontott" kategóriába.
Olyan történet ez, ami visszarepít egy picit a gimis évekbe, szerethető karaktereket felvonultató édes és vicces, de legfőképpen nyálmentes sztorit kapunk, melynek egyes mozzanatainál talán mindenki magára ismer egy kicsit. Boldog, kliséktől nem mondom, hogy teljesen mentes sztori, de a szereplők beszélgetéseivel mégis sikerült az írónőnek ellensúlyozni a csöpögés felé hajló részeket. 
Külön tetszett, hogy a főszereplők egyike sem a tökéletes, minden hiba nélküli, hiperdivatos, laza csaj/csávó.
Hiába képzeli Anna St. Claire-t tökéletesnek, a történetből kiderül azért, hogy korántsem az. Sőt egy nagyon is bizonytalan, magával és családi körülményeivel küzdő srác.
Anna sem gyönyörű, vagy legalábbis nem tartja magát annak (ami már alapból nagyon nagy szó!). Rés van a fogai között, nincs megelégedve a frizurájával és olyan kis aranyosan esetlen, értem ez alatt azt, hogy akkor esik hasra, mikor nem kéne, akkor szólja el magát, amikor nem igazán kellene. Az meg amiket bizonyos helyzetekben gondol, néha kimondottan vicces.
Az is értékelendő, hogy nem egyik napról a másikra alakul ki a kapcsolatuk, tehát nem az a megszokott "azonnal beléd szerettem, mert annyira gyönyörű vagy" románc. Többször majdnem összejönnek, de valami mindig közbejön. Van, hogy a fiú barátnője, van, hogy Anna és St. Claire közös barátnője Meredith, van , hogy csak ők maguk az akadálya annak, hogy tovább lépjenek. Igen, joggal gondoljátok, hogy ez veszélyes lehet az élvezhetőségre nézve, de véleményem szerint Perkins pont jókor hagyta abba a huzavonát és engedte össze a szereplőket.
Aki régebb óta olvassa a könyvekről írt bejegyzéseimet, találkozhatott már azzal a ténnyel, hogy szeretem, ha egy könyvnek nem feltétlenül boldog a vége. Valahogy ez a "perverzió" alakult ki bennem az évek alatt. Jobban megérintenek a drámai, szomorú végkimenetelű , vagy esetleg keserédes befejezésű könyvek, mint esetleg egy olyan, ahol a végén minden szép és jó és mindenki boldog  túl boldog és mindenhonnan ugrálnak a rózsaszín pónik szivárványt hányva. Azonban itt már a könyv felénél azt éreztem, hogy muszáj, hogy jó vége legyen, máskülönben nagyon ingerült leszek. Egyszerűen nem tudtam volna másképpen elképzelni a befejezést, annyira a szívemhez nőttek a szereplők, hogy nem tudtam nem szurkolni nekik. Mostantól Perkins is belépett azoknak az íróknak a táborába, akiknek a könyveit gondolkodás nélkül veszem ezentúl a kezembe. Végtelenül gördülékeny, könnyed , kacagtató, kimondottan aranyos történet.
Remélem a Lola and the Boy Next Door is hasonlóan a kedvencemmé válik majd.
Az írónő honlapján sok érdekességet megtudhatunk, meghallgathatjuk a playlistet, a spoilerekre éhes olvasóknak is kedvez Perkins, aki a képek és a stílus alapján egy végtelenül szimpatikus nőnek tűnik, olyannak aki folyton látja az élet napos oldalát.

Megjegyzések

  1. Szia, nagyon megtetszett a leírtak alapján a könyv. Esetleg nem tudsz róla valamit, hogy magyarul meg fog e jelenni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nem vagyok biztos benne, de mintha úgy hallottam volna, hogy már megvették a jogokat. De azt , hogy abból mikor lesz könyv, még megjósolni sem tudom :)

      Törlés
  2. @Nancy: nagyon örülök, hogy neked is tetszett a könyv. Egyrészt örülök, mert jó megérzésem volt, hogy neked is be fog jönni, másrészt pedig mindig jó látni ha mást is elvarázsol ugyanaz a regény :P Perkins nekem is a kedvencek közé került.

    Névtelen: Örömmel jelentem, hogy a Könyvmolyképző fogja kiadni :D
    Remélhetőleg idén :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom az elején nem gondoltam, hogy ennyire fogom szeretni, de kb. az első 4-5 fejezet után már nem volt menekvés :D
      Szurkolok nagyon, hogy még idén kijöjjön :)Szerintem sokan fognak még abban a cipőben járni mint mi, és nem bírják majd letenni :)

      Törlés
  3. ÓÓÓ :D köszönöm szépen a válaszokat :) nagyon örülök, h kiadják *.*

    VálaszTörlés
  4. Nem bírtam letenni... és gyakorlatilag beleszerettem St. Clair-be:) Ahogy Perkins leírta amit Anna gondol róla, hát fantasztikus. Alig vártam a végét, hogy végre összeálljon minden. Azon is elgondolkodtam, hogy elkezdek blogot írtni és mivel ennyire magával ragadott a könyv, ez lenne az első bejegyzésem. Egy kritika. Szóval a lényeg, hogy elvarázsolt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Szerintem sok emberből váltja ki ezt a reakciót Etienne. :)
      Örülök, hogy tetszett, és "megihletett".

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo