Rachel Caine: Bite Club (Morganville Vampires 10.)

Miután az egyetemista Claire Danvers rájött, hogy vámpírok lakják a várost, ahol lakik, tudja, hogy az élőhalottak csak élni akarják az életüket. De valaki azt akarja, hogy verekedjenek.

 Az interneten egyre népszerűbb lesz egy új extrém sport: ökölharc fogságba ejtett vámpírok egymás vagy emberek ellen. Claire – barátaival és ellenségeivel együtt – a jeladást lenyomozva rájön, hogy ami egy online verekedésként kezdődött, hamarosan egész Morganville-t fenyegeti.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Annyi a könyv, az olvasnivaló mostanában, hogy szinte azt sem tudom melyik könyvhöz kapjak.
Szeretem a Morganville vámpírjairól szóló sorozatot, mikor kijöttek régebben az új részek igyekeztem minél hamarabb megkaparintani és kiolvasni. Azonban ez az idő elmúlt, úgy kell bepréselni a sok más olvasnivaló mellé, de ami késik, nem múlik. Íme a véleményem a 10. részről: 

Morganville – ben sosincs nyugalom a látszat ellenére sem. Ahogy a jelenlegi állapot sem sem mondható annak. A főiskolai mindennapi problémák mellett ( ribancok támadása a gyengébbek ellen, eltűnések valószínűsíthetően vámpírok miatt stb.) valami készülődik a háttérben, valami veszélyes és nagyszabású. A texasi kisváros életét egy új küzdősport tanfolyam pezsdíti fel. Shane elsők között jelentkezik, de mire kiderül mi is ez valójában, addigra már teljesen magába szippantja. Így barátaira Michaelre, Eve-re és Claire-re hárul a feladat, hogy megmentsék a ház negyedik lakóját és az egész várost. Csak a szokásos… 

Amikor nem igazán van semmi komolyhoz, és szomorúhoz kedvem könyvek terén, hanem valami viccesre, vidámra és könnyedre vágyom, az biztos, hogy a sorozat egyik kötetére esik a választásom ( ha épp van kéznél aktuális rész). Semmi kemény dráma, csak egy kis jó humor, néha más nem is kell egy kis kikapcsolódáshoz. Arról nem is beszélve, hogy így a 10. rész környékén már olyan, mintha hazaérkeznék ebbe a világba, ezekhez a szereplőkhöz. Igaz, hogy régen olvastam a 9. részt (lassan másfél éve), de valahogy az első oldal elolvasása után olyan volt, mintha csak most tettem volna le, azonnal visszakerültem abba a közegbe, és még csak akarnom sem kellett. 

Történet szempontjából egész jó volt a könyv, jobb, mint az előző rész, volt eleje közepe vége, sőt még egy – két régi szereplő is újra felbukkant, azt mondanom sem kell, hogy egyikük sem a jó csapatát erősíti. Találkozunk Bishoppal, Amelie apjával, aki megint világmegváltó tervekben gondolkozik, illetve Kimmel a creepy, kukkolós, videós csajjal a 7. részből. De nem is igazán csak ez a volt a könyv lényege, mert a fő szálunk kicsit kiszámítható, de azért még simán az élvezhető kategórián belül van, emellett volt még egy helyzet amivel hőseinknek meg kellett birkózniuk. 

A sorozatoknál általában, ha van egy fő szerelmes párunk, előbb – utóbb előjön az a csúnya helyzet , hogy valami miatt összekülönböznek és egy kis időre mosolyszünet áll be, vagy akár hosszabb időre is szétmennek. Ennél a sorozatnál most jött el az a pillanat, mikor a Shane/Claire shipper szívemet darabokra törték és szétszedték a kedvenc párosomat. Shane annyira beleélte magát ebbe a küzdősportos mizériába, hogy kifordult önmagából és eltaszította magától azt, akit a legjobban szeretett. Persze, azzal a rossz dumával nyugtatgatta magát, hogy mindezt drága szerelme érdekében teszi… Mentségére legyen szólva, nem teljesen önszántából tette a dolgot. De még jó, hogy vannak olyan barátai, mint Eve és Michael akik, azon kívül, hogy hatalmas és mások számára meglepő dologra szánták el magukat, segítenek Shane-nek visszanyernie önmagát. 

Persze a visszatérő szereplők között ott van a kelekótya és néha ön – és közveszélyes vámpírprofesszor, Myrnin is, aki megint csak jó pár esetben volt a humor forrása.

“And before you ask, no, you’re not driving, Myrnin. I remember the last time.”
“That accident was not my fault.”
“You were the only one on the road, and the mailbox actually didn’t leap out in front of you. No arguments. You sit in the back, too.”

 Komolyan mondom, hiányozna, ha nem lenne. Az elején nem igazán szerettem, de mostanra nehezen tudom elképzelni a történetet nélküle. Remélem egészen a végéig kiveszi a részét a kalandokból. Hála a jó égnek itt sem kaptunk függővéget, szerencsére erről már leszokott az írónő, és áttért a könyvenként egy konfliktus struktúrára, ami nem is baj. Nekem ezek jobban tetszenek, főleg így, hogy kiderült nem lesz vége a sorozatnak a 12. résszel, hanem kap még 3 részt, így összesen (előreláthatólag) 15 részesre bővül, mert Morganville-ből sosem elég Főleg ezekből az újratervezett borítókból. A fenti pirosast egyszerűen nem lehet nem szeretni.. 

Ez a könyv is a 2012-es várólista csökkentés résztvevője.