
Ez volt a 2. könyv, amit a Várólistacsökkentés keretében olvastam.

Aztán végül nem épp a várt módon került hozzám ez a könyv. Egyik barátnőmmel vásárolni voltunk és jó könyvmoly módjára berángattam őt a könyvesboltba körbenézni. Megláttam Murakami Kafka a tengerparton című könyvét és meséltem neki arról, hogy milyen jókat hallottam az író könyveiről. Aztán pár hónap múlva, mikor mentem hozzá látogatóba, azzal fogadott, hogy megvette a Norvég erdőt, ha már annyit meséltem róla. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett neki, és még ő győzködött, hogy igenis olvassam el, kölcsönadja.Így került hát hozzám.
Vatanabe a 20 éves önmaga történetét meséli el visszaemlékezés formájában, hogyan vesztette el legjobb barátját, Kizukit, majd hogyan szeretett bele annak barátnőjébe Naokóba, hogyan lépett be az életébe Midori., hogyan élte meg a körülötte történő dolgokat, kedve a főiskolától, a szerelmen át a halálig. Naoko-val való kapcsolatát beárnyékolja Kizuki emléke, és a lány mentális betegsége, így a a fiú a pillanatnyi, egyéjszakás kalandokban keresi a vigaszt és a helyes utat, amíg nem találkozik Midorival, aki talán kiutat jelenthet neki ebből a helyzetből.
Nem is tudom igazándiból hol kezdjem. Először is nagyon jó volt végre kilépni egy kicsit a YA világából és helyette valami olyat olvasni, ami hús -vér emberekről, valós, komoly problémákról szól. Murakami stílusa azonnal magával ragadott, annak ellenére, hogy igencsak szókimondó, itt- ott provokatív stílusban tárja elénk a felnőtté válás lépéseit a főszereplő fiú szemén keresztül a 60-as évek időszakában.
Igaz, hogy mondhatni központi téma a regényben az öngyilkosság, hisz végül is Kizuki esetével kezdődik a történet, és többen is véget vetnek az életünknek a 3 év alatt, amit felölel a könyv, de meglepő módon ez a tény mégsem nyomja rá a bélyegét a hangulatra, nem válik tőle nyomasztóvá.
Vatanabe egy kimondottan naiv fiú, aki az átlag főiskolás életviszontagságain túllendülve , keresi a helyét a világban, és keresi a szerelmet. Sokat őrlődik a 2 lány között, hiszen mindketten mást jelentenek számára. Naoko esetében talán az is közrejátszik, hogy ő a kapocs Kizuki emlékéhez. Midori pedig pont az ellenkezője, egy vidám, nyílt személyiség, aki kirángathatná Vatanabe-t a fásultságából.
Nagyon tetszett, hogy a könyv tele van zenei utalásokkal. Márpedig én olyan kíváncsi zeneimádó élőlény vagyok, hogy ha ilyen utalást találok, akkor azonnal rákeresek a számra és azt hallgatom olvasás közben. Segítenek átadni a hangulatot és ezt itt sem volt másképp.
Összességében egy olyan könyv, ami egy fiú felnőtté válását mutatja be 3 éven keresztül. Megmutatja azt, hogy az élet sokszor nem egyszerű ebben a korban sem, vagy hogy Midorit idézzem a könyvből "Az élet egy sütisdoboz." Emellett tökéletes rajzot kapunk a háttérben zajló diáklázadásokról, a főiskolai, kollégiumi létről, mindezt úgy, hogy nem nyomja el a könyv lényegét.
Film is készült a könyvből 2010-ben, azonos címmel. Állítólag nagyon jó lett, úgyhogy ha sikerült megszereznem valahonnan, biztosan megnézem.
A címadó dal : Beatles: Norwegian wood
Értékelés:

Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)