Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Exit strategy (Nadia Stafford 1)

A törzsvendégek Nadia szállójában, nem kérdezik mit is csinál  a tulajdonos a holt szezonban. És ezt nagyon helyesen teszik. Ha megmondaná nekik, meg kellene hogy ölje őket. Ő egy maffia család bérgyilkosa. Vagány és önálló. Nadia senkinek nem tartozik magyarázattal.Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig egyedül dolgozik. Az egyik régi kapcsolata beszervezte őt egy kegyetlen sorozatgyilkos utáni vadászatba, ami felborítja a rendet az országban. A merénylő túlzottan gyakorlott ahhoz, hogy amatőr legyen, és a precíz gyilkosságok túl közel hozzák az FBI-t a bérgyilkos közösséghez. 
Ahhoz, hogy pontot tudjanak tenni az ügy végére Nadianak üldözőből üldözötté kell válnia, ahogy sorra vesz minden trükköt, amivel elkaphatják a gyilkost. Mielőtt a gyilkos kapja el őt...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Az írónő YA sorozata után mindenképpen bele akartam kóstolni az általa teremtett felnőtt világ hangulatába is. Azért esett erre a sorozatra a választásom, mert rövidebb, mint a másik sorozata, a Women of the Otherworld, ami ezzel ellentétben 12 részes, meg ideje volt már belekóstolnom a bérgyilkosok világába is egy picit.
A Nadia Stafford sorozat csak két részből áll, de befejezetlen, bár eddig nagyon úgy néz ki, hogy az is marad. De a könyvek egyenként is megállják a helyüket, mert más - más "ügyről" szólnak.
Nadia - időszakos munkáltatóinak csak Dee -  ex- rendőr egy nagy port kavart lövés miatt. Jelenleg fogadót vezet. Amit azonban sokan nem tudnak róla a környezetében, az az, hogy mellékállásban sokkal piszkosabb dolgokkal foglalkozik. Bérgyilkos. Megbízói között van az egyik leghíresebb maffia család.
Közben Amerika lakosságát egy sorozatgyilkos tartja rettegésben. Látszólag véletlenszerűen választja ki az áldozatait, és mindig ügyel rá, hogy jól felismerhető jelzést hagyjon maga után, de mégis lehetetlen legyen beazonosítani kilétét.
A rendőrség, az FBI többnyire egy helyben toporog és a bérgyilkos társadalom egyik tagjára gyanakszik.Ami a bérgyilkos közösségnek nem igazán tetszik. Jack, Nadia mentora megkeresi a lányt, hogy együttműködve megpróbálják megállítani a gyilkos ámokfutását.
Első bérgyilkosos, maffiás könyvnek kimondottan élvezetes volt. Valahogy soha nem vonzott igazán ez a világ, de nem is zárkóztam el tőle.Armstrongról tudom, hogy jól ír, ezért is mertem belekezdeni a könyvbe.
A történet alapvetően nem követhetetlen, hiszen adott egy sorozatgyilkos, akit el kell kapni. Persze azért nem is ennyire egyszerű. Az első harmadában a könyvnek annyi név merült fel, hogy egy - egy pillanatban azt sem tudtam ki kicsoda, kihez tartozik, ki kinek az ellensége.De a közepe felé már leredukálódott a nevek száma, és így már lényegesen egyszerűbb volt követni, a végére meg már teljesen tiszta volt minden szál, bár ennek ellenére egy perccel sem tudtam előbb kitalálni, ki a gyilkos, mint ahogy a könyvben rájöttek..
A vége nagyon izgalmasra sikeredett, volt ott minden, robbanás, lövöldözés, taktikázás...
Dee-nek nagyon  szurkoltam, hogy megússza. Nagyon kemény csaj, amit talán egy volt rendőrtől el is várhat az ember, de emellett az élet sem kimondottan kímélte meg őt. Vagány , nagyszájú, de megvan a magához való esze. Mellé jön partnerként, mentorként Jack. Érte az első megszólalás után odáig voltam. Mondhatni majdnem teljesen Nadia ellentéte. Benne van a korban, pasi, csendes, csak annyit beszél, amennyit feltétlenül muszáj, és megfontolt.
Ami a legjobban megfogott benne az, ahogyan beszél. Tőmondatokban. Mindig. Mindent abban közöl.
Más könyvekben rettentően szokott idegesíteni, hogy sok a tőmondat, de itt nem azért sok, mert az írónő béna, hanem mert a karakter sajátossága, amitől pont, hogy imádni valóvá válik. És ebben (is) rejlik főképp a könyv humora.
Szerelmi szálról nem tudok írni, mert, hogy nincs is igazán, annak ellenére, hogy az első pár fejezetet követően simán összehoztam magamban Jacket és Dee-t .
Sajnos a nagy love story-ra vágyakozók bizony hoppon maradnak, ugyanis nincs itt a rejtett vonzódáson (ami viszont nagyon jól van érzékeltetve) kívül semmi.
Összességében jó kis könyv. nem lett a kedvencem a téma miatt, de a karakterek és a stílus miatt mindenképpen elolvasom  a 2. részt is. (Made to be Broken)

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.