Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak (Anita Blake vámpírvadász 1)

" „Anita Blake szúr, mint a kihegyezett karó, és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó”

Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket."

Anita Blake története valahogy eddig elkerült. Nem tudom miért. Láttam már, sok helyen szembejött velem a könyv, de mégsem égtem a vágytól, hogy kezembe vegyem. Aztán, egy szép napon a molyon többen is rám pirítottak, hogy : "Igenis, tessék Hamiltont olvasni, mert jó."
Kapóra jött, hogy megláttam az egyik ismerősöm polcán és elkunyeráltam tőle az első részt. Gondoltam előbb megnézem magamnak, aztán ha tényleg olyan jó, jöhet a többi rész is. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy el kellett volna hoznom a következő köteteket is. :)

Végre egy  olyan vámpíros könyv, amiben nincs egyetlen csillogó vagy nem csillogó tini vámpír sem. (Félre ne értsétek, nincs bajom a Twilight saga-val, olvastam, tetszett, de nem árt néha egy kis változatosság.)

Anita halottkeltő. Ez a napi munkája, ezzel keresi a kenyerét. Emellett néha összetűzésbe kerül vámpírokkal, esetleg le is gyilkolja őket, ha épp úgy jön ki a lépés. Hóhérnak becézik.

A vámpírok egyik úrnőjétől azt a megbízást kapja, hogy derítse ki,  ki és miért gyilkolja sorban a nagy hatalmú vámpírokat. Hogy elvállalja - e?  Nem kérdés. Persze nem önszántából, hanem legjobb barátnője testi épségéért cserébe.Ha még nem lenne elég a fenyegetésből, Edward, a bérgyilkos is felbukkan, hogy megnehezítse a lány életét. Anitának muszáj valami eredményt felmutatnia, ha életben akar maradni.

Egy viszonylag új világot nyitott meg előttem Hamilton. Egy- két helyen megfordult a fejemben, hogy biztosan nekem való - e, de amennyire lekötött, az meggyőzött róla, hogy bizony nagyon is nekem való. Még annak ellenére is, hogy a patkányos jelenetek nekem picit soknak bizonyultak. Egyszerűen nem bírom ezeket az állatokat.

Anita vagány csaj, de barátaiért bármit megtenne. Sőt még a végén Philipért is, pedig nem is igazán voltak barátok.

Olvastam már jó pár kritikát róla, és mindegyikben Jean - Claude volt kikiáltva kedvencnek. Engem egyelőre nem nyűgözött le. Edward sokkal szimpatikusabb. Mondjuk az is igaz, hogy Jean  - Claude még nem sokat szerepelt.

Hamilton egyébkén nagyon jól ír. Szinte észre sem vettem, milyen gyorsan haladok. Jó a humora és ez nálam mindig fontos szempont. A nyomozati szál nem mondom, hogy egyértelmű vagy erős volt, de nem zavart. Inkább olyan érzést keltett bennem, hogy az általa megteremtett világot akarta bemutatni ezzel az első kötettel az írónő, a nyomozás, meg csak azért volt benne, hogy ne legyen unalmas..

Azt is olvastam valahol, hogy az első rész még viszonylag nyugis, a későbbiekhez képest, de ez sem tántorít el, attól, hogy tovább olvassam.

Értékelés: