Ugrás a fő tartalomra

Lori Foster: Holding Strong (Ultimate, #2)

Karácsony előtt valamelyik héten azon gondolkodtam, hogy 2017-ben nem is volt olyan igazán elsöprő olvasmányélményem. Tudjátok, amitől úgy oda meg vissza van az ember. 
Lori Foster MMA-s sorozatának első részét szerettem, így titkon ara számítottam, hogy a második rész is jó élményt nyújt majd. Nyújtott is, igaz, nem elsöprőt, de legalább elindultam a jó úton.

Denver első profi meccsére készül új klubja színeiben, mikor végre sikerül közel kerülnie ahhoz a lányhoz, aki után már elég rég óta áhítozik, Cherryhez. Azonban a lánynak az eltitkolt múltja megzavarja  a boldog egymásra találást, viszont Denvert meg nem olyan fából faragták, hogy megriadjon egy ilyen problémától. De vajon valósan mérte fel a veszélyeket?

Kedvelem Lori Foster regényeit (mondom ezt úgy, hogy két egész könyvet olvastam tőle), mert nem csak a romantikára koncentrál, hanem mindig van valami jó, kis izgalmas mellékszál. Tipikus romantic suspsense, ami mostanában nagyon bejön. Rá kellett ébrednem, hogy a "sima", klasszikus romantikusok már nem igazán kötnek le, kell bele valami pörgős, izgalmas esemény, ami ebben a regényben megvolt.

Sajnos Denver nem lett a kedvencem, túlságosan idegesített a kontroll mániája, meg az uralkodhatnékja. Az ilyen pasikat a való életben sem bírom, így itt sem igazán kedveltem meg, az viszont nagyon is tetszett, hogy egy olyan nőt kapott maga mellé, aki a szemébe mondta, hogy nem tetszik neki ez az uralkodó viselkedés és szembesítette a pasit saját magával.
Azt egyébként el kell ismernem, hogy egészen jól viselte ezt a szembesítés dolgot, nem akadt ki tőle, hanem kimondottan intelligensen reagált rá, és talán egy kicsit meg is változott utána. Bár az ősemberekre jellemző birtoklási vágya mindvégig megmaradt, de az már annyira elfogadott a romantikus irodalomban, hogy nem is igazán vettem róla tudomást.
Tehát a romantika részében nem volt sok meglepetés, de így is rettenetesen elszórakoztatott. Szerettem Denver és Cherry civódásait, nem az a klasszik, minden szép és minden jó kapcsolat volt, hanem annál jóval reálisabb. Megvolt a kellő kémia is köztük, az erotikus jelenetek is bőven elfértek benne, úgyhogy ez a része is rendben volt.

Egyedül az MMA-s részébe kötnék bele egy hangyányit, amit ha jól emlékszem, az első résznél is kifogásoltam. Nem is kifogásoltam, hanem inkább hiányoltam, ahogyan itt is. Oké, hogy a leírásban megbizonyosodhattunk róla, hogy Denver milyen nagyon jól néz ki, ami sportolói karrierjének nagy részben köszönhető, láttuk őt edzeni, futni, aztán ennyi. Ja, nem, most azért abból is ízelítőt kaptunk, hogy miként edzi a fiatalokat. Ezen kívül azonban csak ismét egy nagy meccs ígéretét kaptuk, meg a végén egy kis nem hivatalos bunyót, ami megjegyzem, azért nagyon jól esett. Azonban a "nagy meccs" csakúgy, mint az első részben, kimaradt és nem olvashattuk, ami szerintem nagyon hiányzott
a befejezésből. Így úgy tűnt, mintha csak szóban lenne sportoló.

Amit még ezen kívül ki kell emelnem, az a "csapat". Szimpatikus volt, hogy ennyire összetartanak, még ha nem is mindenhol volt teljesen reális a dolog. Tényleg olyanok voltak, mint egy nagy család, ugyanúgy törődtek egymással és vigyáztak egymásra. A kedvencem még mindig Armie. Most is voltak olyan jelenetei, ahol a fejemet fogtam tőle, de közben persze fülig ért a szám. Hatalmas figura!
Nagyon várom már az ő könyvét, de ahhoz még el kell olvasnom a sorozat harmadik kötetét, ugyanis majd csak a negyedik rész lesz az övé. Sebaj, kitartok! 

Az akció része igen betegre sikerült, az első résszel ellentétben, itt végig tudni lehetett, hogy ki a veszélyforrás, inkább az ő kiszámíthatatlansága, perverz gondolkodása és tettei szolgáltatták az izgalom - faktort. Elég csak a pasi múltbéli tetteire gondolni, amit Cherry visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg, vagy arra a kígyós-bogaras jelenetre Cherry kocsijánál. Na, az nem volt gyenge! Kb. én is úgy reagáltam volna rá, mint a könyvben a lányok. 
A végén természetesen sokkal gyorsabb ütemben zajlottak az események és be is durvultak, de nagyon jót tett a könyvnek. Igyekszem majd a következő részt kicsit hamarabb kézbe venni, hogy ne felejtsem el addigra az apró részleteket.

Összességében jobban tetszett, mint az első rész. Ebben is megvolt minden, ami kellett, és a számomra nem annyira szimpatikus pasi főhős ellenére is olvastatta magát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr