Ugrás a fő tartalomra

K.A.Tucker: Becoming Rain (Burying Water #2)

K.A. Tucker nevével akkor ismerkedtem meg, amikor beleszerettem a Teny Tiny Breath c. regénye borítójába, majd magába a regénybe is. Aztán jött a másik sorozata.

Rain - aki valójában FBI ügynök álruhában - azt a feladatot kapja, hogy buktasson le egy az orosz maffiával is kapcsolatban álló autócsempész bandát. Azonban Luke, az első számú célpont, tudta nélkül ujja köré csavarja a lányt és fordítva is, ami veszélyezteti az egész akciót.

Kedvelem az olyan new adult vagy akár felnőtt romantikus regényeket, amelyekbe némi izgalom, akció is vegyül, amit a Burying Water sorozattól meg is kaptam. Bár, azért az a kis hang ott volt a háttérben, hogy a Ten Tiny Breath folytatása sem ért fel az első részhez, szóval egy kicsit félve kezdtem bele, ráadásul a regény első fele is engem igazolt. Nem volt rossz, de igazán semmi különleges nem volt benne. Így visszatekintve, már ismerve a végkifejletet, persze abszolút kellett ez a hosszú alapozás, de olvasás közben nem érzékeltem ennek szükségességét.
A második fele viszont kárpótolt, és azt kaptam, amiért választottam - akciót és romantikát kézenfogva.

Az alaptörténetet is kedveltem, már az első részben is szerettem ezt a maffiás tematikát, azért kimondottan örültem, hogy ebben a kötetben is ezzel emelte az írónő az izgalomfaktort. Nem csak ez volt ám közös a két regényben, hanem néhány szereplő is. Annyira örültem, mikor Jesse és Alex (az első rész főszereplői) is felbukkantak, még ha csak egy rövid kis jelenet erejéig is. Ha már karakterek, ejtsünk néhány szót főszereplőinkről is.
Rain már fiatalon is nagyon eltökélt, tudja, hogyha ez a megbízás sikeres lesz, bizony nagy előléptetésre számíthat. Azonban ahogy az lenni szokott, bejön a képbe A pasi, jelen esetben Luke, aki némileg összekuszálja a szálakat.

Luke családi háttere zűrös, a legközelebbi apafigura számára a nagybátyja, akinek az autószerelő műhelyét egy napon majd Luke örökli, és vele együtt nagybátyja piszkos ügyeibe is beléphet.
Érdekes volt, hogy többször felötlött benne a gondolat, vajon érdemes - e ezt a kockázatot vállalni, akarja - e ezt az utat választani Jesse intelmei ellenére, de valahogy mégis izgalmasnak találta a gondolatot, így belement a játszmákba. Viszont az első pillanattól egyértelmű az olvasó, sőt még Rain számára is, hogy Luke nem a tipikus rosszfiúk közé tartozik, csak rossz helyre született, de minden esélye megvan rá, hogy maga mögött hagyja ezt a világot. Rain is látta ezt az elejétől fogva, tetszett, hogy szinte töretlenül hitt abban, hogy Luke nem bűnöző, és igyekezett neki ott segíteni, ahol csak tudott, anélkül, hogy lebuktatta volna magát., ami rettentően nehéz volt. Belegondolva, ki szeretne önként ilyen kettős helyzetbe belekeveredni? Senki. Nehéz dolga volt a lánynak, de ügyes volt, hogy így tudott egyensúlyozni a valós énje és a felvett álcája között, amiben közrejátszott az is, hogy egy jó darabig még magának sem vallotta be, mit is érez a fiú iránt.

A romantika része aranyos volt, még akkor is , ha részben hazugságon alapult. Tetszett, hogy nem első látásra szúrta ki Luke a lányt, hanem Rainnek igencsak meg kellett dolgoznia azért, hogy észrevetesse magát. A kedvenc részeim közé tartoztak az ablakon keresztül való kommunikálásaik, szinte szavak nélkül is értették egymást és kacérkodtak egymással. Bár tény, hogy az elején ez elég creepy hatást keltett, de még ezt is simán elnéztem, mert később, mikor már ismerték egymást nagyon jól vette ki magát.

A történet első felének cukiságát ellensúlyozva, a második fele ridegebbé, keményebbé és jóval izgalmasabbá vált, főleg a legvége. Mondjuk, ha belegondolunk, ez sajnos simán hozzátartozik a maffia témaköréhez. Ha már itt tartunk, azt hadd említsem meg, hogy maradt egy pár elvarratlan szál, de érzésem szerint azért, mert lesz jelentősége a következő kötetekben. Bár nem mondom, hogy örülök, amiért esetleg továbbvitte az írónő, mert így egy kissé lezáratlan érzést hagyott maga után. Ez a "volt is vége, meg nem is" tipikus esete. Teljesen olyan, mint pl. a Tudom mit tettél tavaly nyáron című film végén, amikor már azt hiszik mindennek vége, a gyilkos berántja a főszereplőt az ágy alá a kampójával. (Ne kérdezzétek, hogy ez most honnan jutott eszembe... ezer éve nem láttam ezt a filmet.) Szóval benne van, hogy néhány történetszálnak lesz folytatása, de az is lehet, hogy nem. Viszont legalább a romantika részét rendesen elvarrta Tucker, igaz, egy kicsit beugratott, mert egy darabig azt hittem, hogy nem lesz happy end, amin nagyon meglepődtem volna. De végül mindenki megkapta azt amit és akit akart.

A mellékszereplők közül kiemelném még Warnert, Rain "összekötőjét" vagy közvetlen felettesét, aki jó pár mókás pillanatot csempészett a történetbe. Rain bátyját alakította, de a végére világossá vált, hogy tényleg olyan volt a lány számára, mint egy nagy testvér, aki vigyáz a húgára. Ezen kívül még a kutyákat is bírtam, bár kissé őrült volt mindkettő.

Összességében azért egy jó kis folytatás ez, kellő izgalommal, romantikával, érzékiséggel, Gyorsan  haladós, kellemes kikapcsolódás.
(A képek a goodreads.com és a pinterest.com oldalról származnak)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo