Lori Foster: No Limits (Ultimate #1)

Cannon Colter tömény hős alapanyag: éles az  állkapcsa, izmos a teste, ráadásul ő az, aki megmentette Yvette Sweeny- t elrablóitól, majd véget vetett a lány romantikus álmodozásainak. Most azonban a lány idősebb, okosabb és eltökélte, hogy szembenéz mindazzal, amit az élet elé sodor. Még ha ez a valami azt is jelenti, hogy meg kell osztania egy házat és egy üzletet Cannonnal.

Cannon tudta, hogy Yvette vele akart lenni 3 évvel ezelőtt, de a lány akkor még fiatal volt és vannak azok a dolgok, amire megéri várni. 
Mikor a lány nagyapjának hagyatéka miatt újra találkoznak, Cannon rájön, hogy a lány sebei mennyire mélyek is valójában, és mekkora veszély leselkedik rájuk csendes kis városukban. Ahogy a vágy felizzik közöttük, a lány védelme lesz az egyetlen küzdelem, ami számít, és Cannon a szabályokat is hajlandó felrúgni miatta. 
 (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A Goodreads-en mászkálva botlottam bele ebbe a regénybe. Bár nem volt kimondottan az én műfajom, valami mégis azt súgta, hogy jó lesz ez.

Cannon és Yvette egy közös ismerősük halálának okán találkoznak újra 3 év után. Annak idején hirtelen váltak külön az útjaik, de a vonzalom még mindig megvan köztük. Kérdés, hogy Yvette az átélt borzalmak színhelyére visszatérve képes lesz - e szembenézni a múltjával és a Cannon iránt táplált érzéseivel.

Azt hiszem, ez volt az első klasszikus értelemben vett romantikus regényem. Nem igazán barangoltam még a műfaj kínálatában, illetve igen, csak annak főleg a paranormális részében. Ez sem egy kimondottan tervezett találkozás volt, de nem bántam meg. Szeretem az ilyen, viszonylag spontán élményeket, ezek általában jól szoktak elsülni.

Vannak bizonyos tévhitek a romantikus könyveket illetően, de ez hála a jó égnek mellőzte ezeknek a nagy részét, és nem egy 120. Danielle Steel történetet kaptam. Mielőtt megköveznek a romantika kedvelői, azért mertem ezt így leírni, mert réges - régen jó pár DS könyvön túlestem, és egy idő után mind ugyanolyannak érződött.

Nem mondom, hogy ez annyira különleges volt és meg lehetett vele váltani a világot, de mindenképpen kellemes meglepetéssel szolgált. Egyértelműen felülmúlta  a várakozásaimat, kezdve azzal, hogy nem azzal telt el a regény fele, hogy főszereplőink ismerkednek, hiszen 3 évvel a történetünk kezdete előtt már kezdett kibontakozni közöttük valami, de egyrészt még fiatalok voltak, másrészt meg Yvette fogta magát és lelépett. Jó, azt nem mondom, hogy az újbóli találkozás alkalmával azonnal happy volt minden, de tényleg nem az ismerkedéssel telt az idő, hanem azzal, hogy mit is kezdjenek magukkal és az életükkel, ha már a sors volt olyan kegyes és ismét egymás mellé sodorta őket.

Persze nem csak erről volt szó, mert ha így lett volna, valószínűleg egy sokkal unalmasabb sztorival találkoztunk volna.

Egyik mellékszálnak ott volt Cannon sportolói karrierje, és az edzőterem, amit vezetett, az összes haverjával együtt. Azért, azt meg kell mondanom, hogy erről a részről szívesen olvastam volna bővebben, mert igencsak feldobta volna a történetet.  Azon kívül, hogy imádják a pasit a rajongói, nem sokat tudunk meg a sportkarrierjéről. Egy meccsét mondjuk jó lett volna beiktatni, például azt, amit a végén emlegettek.

A fő "izgalmat" azonban az Yvette ellen irányuló vandalizmus, fenyegetések, illetve a lány perverz és őrült ex-pasija biztosította. Ez jó kis csattanót szolgáltatott a végére, és bár nem ért fel egy krimi jellegű leleplezéssel, de azért izgalmas volt. Az egyik elkövetőre hamar rá lehet jönni, és az is egyértelmű, hogy nem az, akire a szereplők rá akarják kenni. Ez mindenképpen pozitívumként értékelhető.

A pozitívumok közé tartozik még Cannon karaktere is. Lehet, hogy kicsit sablonos volt, de sokszor nagyon szimpatikusan gondolkodott, pl. amikor először találkozott Yvette exével. Hiába nyírta volna ki a pasit ott helyben, olyan látszólagos higgadtsággal kezelte, hogy az öröm volt nézni (az persze más kérdés, hogy belülről tombolt és tüzet okádott). Emellett még jó pár helyzetben voltak nagyon okos és jó meglátásai.
Ez a sok pozitívum Cannonnal ellentétben Yvette-ről már nem mondható el. Nem volt egy kiemelkedő karakter, még azzal az egyedi, korántsem kellemes háttérrel, ami megadatott neki. Önállósodni akart, nem akarta, hogy Cannon védtelennek lássa őt, ezzel ellentétben kimondottan igényelte, hogy a pasi ott legyen mellette. Nagyon sok helyzetben egyszerűen ellentmondásosan viselkedett. Néha pont ezért úgy éreztem, hogy Cannon birkatürelemmel volt megáldva, mert más pasi szerintem már simán otthagyta volna a csajszit ezen igen idegesítő tulajdonsága miatt.

A mellékszereplők közül még Armie-t emelném ki. Halálosak voltak a beszólásai néha. Na jó, nem néha, hanem mindig. Ő jóval forrófejűbb, mint Cannon, a legjobb barátja. Meglepődtem, hogy nem az ő történetével folytatódik a sorozat, mert a többiek közül ő szerepelt a legtöbbet.

Egészében kellemes csalódást volt a regény és folytatni is szeretném majd a sorozatot. Volt egy kis new adult beütése is, de pont ezt csíptem benne annyira. Az is közrejátszik nagy valószínűség szerint, hogy audiobookban hallgattam és nagyon jó volt a narrátor.
Romantikus lelkeknek, akik nem rettennek vissza némi izgalomtól és néhány izmos sportolótól, mindenképpen ajánlom!