Ugrás a fő tartalomra

Rachel Caine: Bitter Blood (The Morganville Vampires #13)

Köszönhetően a draugként ismert parazita élőlények kiirtásának, Morganville vámpírjai megszabadultak a megszorításoktól. A vámpírok eleget tehetnek bármilyen kedvtelésüknek, a városban lakó emberek pedig ragaszkodnak eddig életükhöz és felveszik a harcot. De a főiskolás Claire Denvers nem választ oldalt magának, mert ő mindkét oldalhoz kötődik. 
Csak ront a helyzeten, hogy egy tv show érkezik a városba és szellemek után kutatnak éppen akkor, mikor vámpírok és emberek szabályai összecsapnak.
Claire-nek és barátainak ki kell találniuk, hogyan tartsák fenn a békés állapotokat anélkül, hogy az esti hírekben végeznék.... vagy még rosszabb. 
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Több szempontból is mérföldkőnek számít ez a regény, így különösen nagy kedvvel álltam neki és ismét szinte hazaérkeztem. Írtam már máskor is, hogy ennél a sorozatnál már szinte ismerősként köszöntöm a szereplőket és a helyszíneket, ami nem is csoda, tekintve, hogy ez már a 13. rész.


Eve és Michael friss házasok, és boldogok, csakúgy, mint Claire és Shane ( a házasságot leszámítva). Ám Morganville-ről van szó, így várható, hogy ez nem sokáig lesz így. Először is ez már nem a régi Morganville, ahogy Amelie sem a régi. A vámpírok szabadon gyilkolhatnak, az emberek pedig félnek és lázadnak. Megjelenik egy tv stáb és a szokottnál nagyon koncentrátumban vannak jelen a szellemek is...

Írtam a bevezetőnél, hogy több szempontból is mérföldkő a regény. Elsősorban azért, mert még egy sorozatban sem jutottam ilyen messze (J.R.Ward Fekete Tőr Testvériségében is még csak a 12. résznél tartok). A másik, hogy ezzel a könyvvel teljesítettem a 2014-es várólista csökkentést.
Alapból nem igazán voltam olyan hangulatban, hogy fantasyt olvassak, de mikor megnéztem a könyvből készült websorozatot, azonnal elkapott az érzés, hogy Shane-ékről olvassak és nem bántam meg.

Nem ez volt a legjobb rész, de azért szórakoztató volt, köszönhetően annak, hogy több szálon futottak az események. Egyrészt ugye Claire-ék igyekeznek kideríteni, hogy mi vagy éppenséggel ki okozhatja Amelie fura döntéseit , ami gyakorlatilag polgárháború szélére sodorja a városkát.
Emellett ott van az is, hogy Michael-ék házasságkötését nem nézik túl jó szemmel sem emberi sem vámpír oldalról, ebben a feszült helyzetben meg főleg nem és ez igencsak sok bonyodalmat okoz számukra.
Ekkor érkezik az események közepébe a paranormális jelenségeket vizsgáló, kutató TV stáb, akik tulajdonképpen szellemekre vadásznak. Mondanom sem kell, hogy találnak is, de nem csak Mirandát.

Egész kerek sztori sült ki belőle, a fő konfliktus végül is, azt mondhatjuk, hogy megoldódott. Nagy csalódásomra azonban nem egy dolog, volt, ami csak olyan bedobott elemnek tűnt, és nem is igazán kaptunk rá magyarázatot, hanem lógva maradtak, mint pl. a szellemek meg a tv stáb.
Meg úgy Myrnin is. Az ő szerepét nem igazán sikerült megfejtenem, pedig lett volna mit továbbvinni, mert tett egy - két olyan dolgot, ami igencsak megcsavarta volna a sztorit, ha Caine boncolgatta volna egy kicsit.
Tényleg elég sok kérdés maradt nyitva, remélem nem mindent az utolsó részben akar majd felgöngyölíteni az írónő, mert az igencsak sűrű cselekményt jelentene.
A humor hiánya is feltűnő volt, a végén meg is állapítottam , hogy ez bizony a sötétebb, komorabb részek közé tartozott.. Ezt támasztja alá az is, hogy igencsak megsokasodtak az erőszakos jelenetek, ami nem negatívum, csak feltűnő. Talán az első részekben voltak még ilyen helyzetek. Gondolom ez is a feszülő ellentétek komolyságát és mértékét volt hivatott igazolni, elég csak a szerencsétlen Eve-vel történtekre gondolni.

Ha már Eve, meg kell említenem, hogy Michael nagyot nőtt a szememben azért, amit a végén tett. Nem gondoltam volna, hogy a történtek után így dönt, de örülök és drukkolok nekik. 
Ja, és a legfontosabb! Bob, a pók! Myrnin miatt Claire-hez került, és passzívan, de megint állandó szereplője volt a regénynek. Nem nagyon tudok olyan könyvet, amiben egy pók lenne a visszatérő, már - már állandó szereplő a történetben, ilyen szempontból Bob mondhatni kuriózumnak számít.
Aztán a  végéről szeretnék még pár szót ejteni mindenképpen. Nem tudom, hogy mi lesz a hátralévő két részben, ha bekövetkezik az, amivel kecsegtettek az utolsó oldalak. Elég nagy változás lenne ez.Azonban van egy olyan érzésem, hogy nem abba az irányba fognak elmenni az események, hanem valami teljesen  másba, ami nem is annyira meglepő, hiszem Morganville-ről van szó...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.