A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
A Blogturné Klub újra egy nagyon hosszú turnéra indul, ezúttal Katja Millay: Nyugalom tengere című regényét szeretné Nektek bemutatni 13 bloggerének segítségével - június 10 - 22 között.
Az értékelések és extrák mellett, a már megszokott játék sem marad el, ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek az egyik példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyvből.
Mikor először megláttam a könyvet, felkeltette az érdeklődésemet, azután egy listaszűkítés alkalmával lekerült az olvasmányaim közül. Aztán csak nem hagyott nyugodni, így megint felkerült az olvasnivalóim közé, sőt, nehogy ugyanabba a hibába essek, gyorsan betettem az idei várólista csökkentősök közé is, ráadásul a Blogtuné Klub is turnét indított vele, így a kellemest összekötöttem a hasznossal és nem bántam meg!
Nastya borzalmakon ment keresztül évekkel ezelőtt, és az életét arra tette fel, hogy bosszút álljon.
De jött Josh, aki legalább annyira megtört, mint ő maga, még akkor is , ha ezt nem vallja be.
Vajon van esélye ennek a két összetört léleknek a normális életre?
Érdekes egy könyv volt. Nagyon nehéz összefoglalni, hogy miről is szól valójában, mert jó néhány témát érint, nem csak Nastya esetét, ráadásul tipikusan lassan csordogáló regény, viszont ettől egyáltalán nem lett unalmas. Már csak azért sem, mert ehhez a témához nem nagyon illett volna egy pörgősebb cselekményszál.
Az alaphelyzet elég drámai, bár nagyon - nagyon sokáig nem is derül ki semmi konkrétum azzal kapcsolatban,hogy mi is történt Nastya-val, amitől ilyenné vált.
Itt - ott elejtett fél mondataiból és utalásaiból lehet sejteni, hogy valami nagyon súlyos dologról van szó, hiszen egy semmiség következtében az ember nem lesz ilyen roncs és nem választja a teljes némaságot.
A könyvben a főbb szereplők közül a legtöbb szintén valamilyen szempontból "sérült" , leginkább érzelmileg. Valahogy pont ezek a sebek, sérülések, amik összekötik őket és mondhatni egy csapattá, egy társasággá kovácsolódnak.
Bevallom, az eleje alapján egy kicsit más jellegű regényre számítottam, olyan Ten Tiny Breath-hez hasonlóra bizonyos szempontból, de itt a végkifejlet kevésbé volt nagy volumenű, mint ott, ami így utólag nézve teljesen jól illett a történethez.
Az eleje kicsit,- mit kicsit,- nagyon lassan indult be, de érdemes kitartani, mert nagyon jó kis sztori kerekedik belőle.
Érdekessége, hogy két szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket, Josh és Nastya is közvetíti gondolatait. Ez még mondjuk annyira nem is egyedi dolog, sőt... Az viszont már inkább, hogy a nagyon fontos mérföldköveket mindig ellentétes szemszögből ismerhetjük meg, mint például Nastya első megszólalását nem a lány "közvetíti", hanem Josh, így a fiú reakcióját figyelhetjük meg. Sokat gondolkodtam azon, miért is így oldotta meg az írónő, több ötlet is eszembe jutott, de végül amellett tettem le a voksom, hogy valószínűleg így hatásosabb volt.
A szereplőket már említettem az elején ,de most kitérek rájuk egy kicsit részletesebben.
Nastya nem egy egyszerű személyiség. Sok mindenen ment keresztül és ez iszonyatosan megviselte lelkileg, annyira, hogy megszűnt önmaga lenni. Egy szerepet játszik álnévvel, kirívó öltözködéssel és túlzott sminkkel, de mindez csak a felszín, ami egy teljesen összetört (szó szerint és átvitt értelemben is!) lányt takar. A benne rejlő feszültséget futással vezeti le, a végletekig feszegeti a határait ezen a téren, sokszor szinte rosszullétig hajtja magát, de bevallása szerint csak így képes tisztán gondolkodni. Iszonyatos indulatok munkálnak benne, szeretne ellenségének megfizetni, de mindehhez hatalmas önfegyelem is társul, hiszen mindebből környezete felé semmit sem mutat.
Aztán jön Josh. Illetve inkább Nastya megy hozzá, de ez már csak részletkérdés. Josh nagyon zárkózott, nem szeret múltjáról és jelenéről sem beszélni. Önellátó, hiszen rokonai közül már csak nagyapja él, de őt is egy otthonban, így a fiú egyedül van. Az asztalosmunkákba temetkezik, azzal köti le magát az iskola mellett. (Az egyik kedvenc részem, mikor széket csinál Nastya-nak) Nem érti Nastya mit lát benne, miért keresi társaságát, de nagyon érdekli a lány, tudja, hogy valami nagy dolog lappang a háttérben.
Érdekes, hogy Josh akart segíteni a lánynak, de végül is ez oda -vissza működött, egymást támogatták, még akkor is, ha ennek egy bizonyos pontig egyáltalán nem voltak tudatában.
Aztán ott volt még Drew, Josh legjobb barátja. Ő volt az a főbb szereplők közül, aki kezdetben rettenetesen unszimpatikus volt, taszított a nagyképű, bunkó viselkedése. Azonban szépen lassan kiderült, hogy ő sem tök érzéketlen, csak bizonytalanságát próbálja palástolni ezzel a viselkedéssel. Ezt az is jól bizonyítja, hogy nagyon jó barátja lesz Nastya-nak és őszintén aggódik a lányért.
A történet "csattanója" nem csattan akkorát, mint amekkorát várnánk (vagy legalábbis akkorát, amekkorát én vártam), de így is nagy jelentőségű, a megoldás szempontjából mindenféleképpen.
A vége tetszett, mert mellőzi a sok másik regény esetében tapasztalt cukormázat, ami a YA-kra olyan jellemző (Igen, ez a regény young adult, és nem new adult, hogyan sok helyen fel van tüntetve). Egy karakterfejlődésre koncentráló regény ez, bőséges mondanivalóval, jó kis ya köntösbe bújtatva. Akik szeretik a komoly témákkal átitatott romantikus regényeket, azoknak bátran ajánlom.
Végül pedig hoztam egy interjút az írónővel, aminek az első felét a Abstractelfnél az Always Love a Wild Book blogon olvashatjátok.
6. Az egyik barátom nem biztos benne, hogy a tini lánya elolvashatja a könyvet Josh és Leigh "érdekbarátsága" miatt. Megígértem neki, hogy megkérdezem milyen célt szolgál.
Én úgy gondoltam, hogy ez egy újabb lehetőség, hogy kibújjon egy igazi kapcsolat alól, de fizikai szükségleteit kielégítse. Ahogy Drew is mondta - jó srác, de nem egy szent, ugye?
Egy tini fiúról beszélünk, és számukra a szex az élet része. Nem tehettem úgy, mintha ezek a dolgok nem történnének meg. Még Josh sem teljesen biztos abban, hogy ez a megállapodása Leigh-el elfogadható , de tisztában van azzal, hogy miért folytatja ezt a kapcsolatot. Josh nem engedheti meg magának, hogy szabadjára engedje az érzelmeit. Nem volt abban a helyzetben, hogy szerelmes lehessen egy lányba vagy hagyományos kapcsolatot létesítsen vele. De az sem igaz rá, hogy kihasználná lányokat és félrevezetné őket csak, hogy együtt lehessen velük. Leigh a normalitás látszatát biztosítja számára, legalábbis azt , amit a fiú normalitásnak vél, anélkül, hogy fel kellene adnia olyan dolgokat, amiket nem szeretne. Vigaszt nyújtott neki, anélkül, hogy bármit is követelt volna cserébe és ez volt az amire Joshnak igazán szüksége volt. Azt, hogy ez helyes volt -e vagy sem, nem tudom megmondani. Szerzőként úgy gondolom, hogy nem szükséges elfogadni egy karakter tetteit ahhoz, hogy megértsük őket. Próbálom nem bírálni azt, amit a karakterek tesznek. Ezt a döntést rájuk bízom.
7. Rá kell kérdeznem két összefüggésre. 1) Rokonságban állsz Edna ST. Vincent Millay-el, akinek a költeményére utaltáI az egyik fontos jelenetben? és 2) Barátok vagytok Gabrielle Zevinnel? Mert említetted a könyvben Nastya kávé ellenességét meg egy disztópikus jövőt is, ahol a koffein tiltottnak számít. Csak tűnődöm!
Sajnos nem. Egyáltalán nem állok rokonságban Edna St. Vincent Millay-vel. De az csodálatos lenne, ha rokonok lennénk. Én is, csakúgy, mint a karakterek, középiskolában olvastam a Renascene című verset, ami gyakorta szerepel a tananyagban és tökéletesen illett a történetbe, ezért használtam.
Nem, egyáltalán nem ismerem Gabrielle Zevint. A sor miszerint a kávé illegális kábítószer, teljesen véletlen, és csak utólag értesültem a könyvéről, de ezek után mindenképpen elolvasnám!
8. Neked is megvolt előre a fejedben a végkifejlet, mint J.K. Rowlingnak, mielőtt elkezdted volna írni a regényt? A befejezésed egyszerűen tökéletes!
Köszönöm! Ezt a részét a történetnek már tudtam, mikor elkezdtem írni, ami lényeges volt, mert biztosnak kellett lennem, hogy az előrevetítés végig jelen van a könyvben és minden eszerint történik. Nem akartam, hogy a semmiből bukkanjon elő, és fontos volt számomra, hogy ha valaki újraolvassa még akkor is rendben legyen, szem előtt, de mégis rejtve.
9. Mivel a kortárs YA könyvek sem immunisak a sorozat-őrületre, meg kell kérdeznem, gondolod, hogy visszatérsz valaha Josh és Natya történetéhez vagy legalábbis abba a világba, ahogy más szerzők is teszik?
Gyakran kapok kérdéseket a folytatással kapcsolatban és minden esetben nagyon fáj erre nemmel felelni. Az elejétől kezdve nagyon egyértelmű voltam azzal kapcsolatosan, hogy nem fogok folytatást írni. Egy részem szeretné, mert hiányzik Josh és Nastya - de úgy érzem sok viszontagságon mentek keresztül, és pontosan ott hagytam őket, ahol lenniük kell. A kezdetektől egyedülálló regénynek terveztem könyvet. Hogy megírjunk bármilyen történetet, szükség van drámára, a drámához szükség van konfliktusra. Érzésem szerint ha ezzel a történettel és ezekkel a karakterekkel újabb konfliktust kreáltam volna, az ellent mondott volna a Nyugalom tengere végének és ezt soha nem akarnám.
A nyugalom tengerének egyéb szereplői közül vannak olyanok, akiknek van elmondásra váró történetük, és ha valaha is megírom ezeket, nincs kizárva, hogy Josh és Nastya is felbukkannak. De egyelőre nem ígérhetek semmit. Mielőtt úgy döntenék, hogy publikálom őket, biztos akarok lenni abban, hogy a történetek tényleg ott vannak és a szereplők elég erősek, hogy közvetítsék ezeket.
10. Mennyit kellett kutatnod az asztalosmunkával kapcsolatosan? A kávézóasztalomat bámulván azon tűnődöm, vajon Josh szerint megütné - e a színvonalat. Haha! Egészen biztos vagyok benne, hogy az én asztalom nem ütné meg a szintet. Ez az, amire Josh megengedné, hogy Drew feltegye a lábát. LoL! A történet bizonyos részeivel kapcsolatban elég sok kutatómunkát kellett végeznem, de az asztalosmunka a legkisebb részét képezte. Ez olyasvalami, amivel évek óta körbe vagyok véve, így kialakult egy alapvető tudásom. Az antik stílusokat kutattam, mert Josh az iránti érdeklődése nem egyezett az enyémmel, de magával az asztalosmunkával nem volt gondom. Ennek ellenére nem mentem bele az apró részletekbe , mert nem hiszem hogy az olvasókat annyira érdekelte volna a barázdavágás vagy éppen a különféle kalapácsok és fűrészek közötti különbségek.
De Josh lyukat tudna beszélni a hasadba ezekkel kapcsolatban - ha kedve lenne hozzá.
11. Mely YA könyvek kedvesek a számodra? Van olyan kortárs YA, amit kimondottan imádsz? Említetted Melina Marchetta-t korábban, és én imádom a munkásságát. Csak pár hónapja ismerkedtem meg a műveivel, és azóta megvettem az összes könyvét és istenítem mindenkinek, aki csak meghallgat. Szintén imádom Maggie Stiefvater Skorpió vágta című regényét. Lírai hangon megírt, finom és emlékezetes. Tiszta költészet.
Játék
“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”
A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Játékszabályok:
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
A nálam kitalálandó név meghatározása pedig a következő:
“Jókai Mór által alkotott női név, jelentése: jó, tisztelet.”
06/11. - Angelika blogja
06/12. - Kristina blogja
06/13. - Always Love a Wild Book
06/14. - Book Heaven
06/15. - Könyvszeretet
06/16. - Szilvamag olvas
06/17. - Kelly & Lupi olvas
06/18. - MFKata gondolatai
06/19. - Nem harap a….
06/20. - Dreamworld
06/21. - Media Addict
06/22. - Roni Olvas
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)