Ugrás a fő tartalomra

Nyrae Dawn: Charade

A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.


Nem ez az első regényem az írónőtől, így nagyjából tudtam, mire számíthatok esetében. Kellemes romantika, némi komolyabb elem és az eredmény egy szórakoztató, kikapcsoló olvasmány.

Colt és Chey egyaránt elég zaklatott múltúak és jelenűek, sok gonddal küzdenek meg egymaguk, nehezen nyílnak meg másoknak. Egy véletlen folytán találkoznak és kezdenek bele egy olyan játszmába, amelynek végkimenetel még számukra sem világos.

Előre szeretném bocsátani, hogy nem ez lesz életem eddigi legjobb és leghosszabb bejegyzése. Vannak olyan napok, mikor nem megy, viszont a könyvet szerettem annyira, hogy megérdemel egy bejegyzést még akkor is, ha ez a bejegyzés kicsit rövidebb lesz, mint az átlag. Az írónő eddigi, általam olvasott könyvei mind a young adult kategóriába estek, ez volt az első new adult regényem tőle. Úgy voltam vele, hogy, ha az eddigi közvetlen, gördülékeny stílust megtartja, nem lesz gond. Szerencsére így is lett és egy nagyon könnyed kis romantikus regényt kaptam.
Néha kimondottan vágyom az ilyen olvasmányokra, ezért jó tudni, hogy az írónő képes ilyen viszonylag konstans minőséget prezentálni, így, ha újra úgy hozza kedvem, bármelyik irományához nyúlhatok.
Itt azért a romantikát jócskán ellensúlyozta komoly és egyben komor elemekkel úgy, mint a rák, halál, gyász, erőszak. Emellett nem a töménytelen és apró részletekbe menő szexjelenetek jellemzik, ami szintén jó pont. Dawn valahogy megtalálta a tökéletes elegyet, így mindenből mondhatni pont megfelelő mennyiséget kapunk.
Maga a cselekmény egyébként nem nevezhető valami észveszejtően fordulatosnak, viszonylag kiszámítható, hogy mi lesz a vége, bár bevallom az utolsó oldalakon történt drámát már nem igényeltem volna, mert kb. semmit nem tett hozzá a történethez. De elnéztem neki, mert a többi része rendben volt.
Adott két gyötrődő fiatal, akiket a véletlen sodort egymás mellé. Tényleg véletlen volt, hogy találkoztak, illetve mégsem, mert véletlenek nincsenek, de ezzel kapcsolatosan most nem akarok külön értekezésbe kezdeni, majd talán egy másik alkalommal.
Szóval minden egy kis színjátékkal indult egy gyenge pillanatban.
Jó volt látni, ahogy fokozatosan rájöttek, hogy ők ketten nem is annyira különböznek egymástól, ahogy azt az elején gondolták. Coltnak ugyebár haldoklik az édesanyja, Chey-t meg évekkel ezelőtt magára hagyta az övé, így hasonló dolgokat élnek át.
Főleg, ha azt nézzük, hogy egyikük sem akart komoly kapcsolatot, de még "komolytalant" sem, egymással meg semmiképen nem, de Coltnak pénz kellett, hogy fizetni tudja az egyetemet és az anyja ápolásával kapcsolatos kiadásokat, Chey pedig bármire képes, hogy bosszút álljon exén, aki félrelépett és megcsalta.
Már az elején érezni lehetett, hogy hiába a látszat utálat, ők ketten bizony együtt fogják végezni, teljesen egyértelmű volt kettejük közti vonzódás, amire természetesen az olvasó hamarabb rájön, mint a szereplők maguk. Ahogy ez a fura "játék" különböző életszerű helyzetekbe sodorja őket ( mint pl. Chey pánikrohamai vagy Colt anyjának meglátogatása), világossá válik, hogy mindketten mások, mint amilyennek elsőre tűntek és szükségük van egymásra, ráadásul pontosan azt tudják egymásnak nyújtani, amire szükségük van és vágynak.

Persze nincs történet konfliktus nélkül, és itt sincs ez másképp, bár nem nevezhető váratlannak, ami nem baj, mert végül is illett a cselekménybe.
Összességében azt kaptam, amit vártam a regénytől, se többet, se kevesebbet, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és mikor legközelebb ilyen jellegű regényre vágyom, a folytatásokra is sort kerítek majd.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo