Ugrás a fő tartalomra

Suzanne Collins : Az Éhezők Viadala

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.


Nehéz olyan könyvről írni, ami már ennyire befutott, ilyen sokan olvasták és szerették. Ez a 3. kiválasztott a 2011-es várólista csökkentős játékban, és nem véletlen, hogy belekerült, hiszen, ha jól emlékszem tavaly ősszel vettem meg és azóta áll a polcomon olvasatlanul. Hogy miért? Fogalmam sincs.
Ha egy könyvről egyöntetűen ennyire jók a visszajelzések, mindig tartok tőle egy kicsit, talán még jobban is , mint a köztudottan rossz olvasmányoktól, annak ellenére, hogy bizonyára ennyi ember nem tévedhet. Félek attól, hogy túl sokat várok , és csalódok benne. Márpedig nem szeretek csalódni, de valószínűleg senki sem....
Katniss a Tizenkettedik körzetben lakik édesanyjával és húgával, rettentően rossz körülmények között. Édesapja meghalt egy bányarobbanásban, ekkor édesanyja összeomlott , így a lányra hárult a feladat gondoskodjon magukról, főleg húgáról, ellássa magukat élelemmel és minden szükséges dologgal.
A tizenkét körzetet összefogó Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát, ahol a 12 körzetből 2-2 kiválasztott vesz részt, hogy megküzdjenek egymással. A 24 versenyző közül csak egy maradhat. Bár húgát, Primet sorsolják ki , mégis Katniss lesz a kiválasztott körzetében, Peetah-val a pék fiával együtt.
Nyernie kell, hogy megmentse anyját, testvérét és körzetét, de nem lesz egyszerű dolga, hisz még körzetbeli társában sem bízhat, nem beszélve a másik 22 emberről...
Mint már a bevezetőmben is említettem, őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy minek vártam vele ennyit.Tipikusan az a könyv, ami az első oldalon magába szippant, és képtelen vagy tőle szabadulni, amíg vége nincs. Szabadság alatt képes voltam korán felkelni nagyon korán csak, hogy tovább olvashassam, és nálam ez nagyon nagy szó.
Mi tetszett benne ennyire? Minden. A történet, a világ, a szereplők,Collins egy olyan világba kalauzol, ami nem ereszt, annak ellenére, hogy néhol kegyetlen, igazságtalan és durva,akárcsak az élet maga.
A viadal lényege is "csupán" annyi, hogy a Kapitólium így tudatosítja az emberekben, hogy ők bármit megtehetnek, ők uralják a 12 körzetet. Ezt a viadal alatt is bizonyítják. Nem könnyítik meg a Játékmesterek a versenyzők dolgát, sőt, ott nehezítik, ahol tudják, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nézők jól szórakozzanak. Nem, mintha nem lenne amúgy is elég gondja a résztvevőknek.
Collins nagyszerű karaktereket is teremtett, nem feltétlenül hibátlanok, sem külsőre, sem belsőre, ám pont ettől annyira emberiek.A szívem szakadt meg értük, még egy - két mellékszereplőért is, mert az írónő ott gyötri őket, ahol tudja.
Katniss, húgáért áldozza fel magát, de szerencséjére feltalálja magát az arénában. Folyamatosan vívódik, hogy kiben bízhat meg , és kiben nem, különösen Peetah-ban, hisz sokszor nem tudja eldönteni, hogy a fiú cselekedetei, gesztusai, tettei őszinték vagy csak a taktikájának elemei.
Kimondottan tetszett, hogy az írónő nem félt megölni a szereplőit.
A szerelmi szál nagyon kis halovány, de azért ott van, remélem a következő két részben is marad legalább egy kicsit. Néhány részletnél egyenesen elolvadtam, annyira aranyosak voltak, még akkor is, ha nem volt teljesen valós a helyzet.
A vége nem az a kimondottan idegtépő függővég, ami miatt lerágja az ember a körmét meg szálanként tépi ki a haját, de nem árt ha kéznél vana folytatás.
És ezek után a filmre is nagyon - nagyon kíváncsi leszek :)
Zárásként csak annyit jegyeznék meg, hogy nézzétek el nekem, nem ez lett életem legjobb bejegyzése.....
Egyszerűen képtelen voltam egy kerek, egész posztot írni róla. Nem ment, túl jó volt...

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.