Ugrás a fő tartalomra

J.R.Ward: Sóvárgás

Hét főbűn. Hét lélek, akiket meg kell menteni. Újabb ádáz küzdelem, amelyben minden megtörténhet.
Jim Heronnak, a bukott angyalnak második küldetésekor egy régi bajtársán kell segítenie. Isaac Rothe egy titkos szervezet katonája volt, de megszökött egységétől. A múltja sötét, a jövője komor. Miközben bérgyilkos vadászik rá, emberölésért rács mögé kerül. Védőnek a gyönyörű ügyvédnőt, Grier Childe-ot rendelik ki mellé. Isaacban ellenállhatatlan vonzódás ébred a lány iránt, aki viszonozza az érzéseit. De így már mindkettejük életét fenyegeti Isaac volt parancsnoka, az elvetemült Matthias, és a halált hozó démon, aki a gyanú szerint Isaac lelkét akarja megkaparintani. Vajon Isaac elég erősen hisz benne, hogy a gonosz ellen az egyetlen fegyver csakis az igaz szerelem lehet?

Az az igazság, hogy mikor megjelent a könyv, azonnal megvettem, mert, hogy mégiscsak Ward, meg miegymás, de valahogy mostanáig húztam az elolvasását, mert mindig találtam valami jobb, izgalmasabb olvasnivalót helyette. Így utólag azt mondom, nem ok nélkül.
Jim Heron az első csatából nyertesen került ki a gonosz, dög Devinával szemben, de még szinte ki sem pihenhette magát , már indul is a következő kör, aminek feltételezhetően Jim régi bajtársa áll a középpontjában, Isaac Rothe, aki most ketrecharccal keresi a kenyerét bujdosás közben. Ám egyik este rajtuk ütnek a hatóságok, így Isaac börtönbe kerül. Védőjeként Grier Childe-ot jelölik ki, mint kiderült nem véletlenül. Ám még akkor sincs biztonságban, mikor kijön a börtönből, mert régi főnöke az életére pályázik. De igazándiból miért is történt így, azt Jimnek kell kideríteni. Meg kell tudnia ki mozgatja a szálakat, és meg kell mentenie egy újabb lelket.
Még mindig kevésbé hoz lázba ez a sorozat, min a Fekete Tőr Testvériség kötetei.Valami hiányzik belőle, és annak ellenére, hogy sokat gondolkozom rajta, hogy vajon mi lehet az oka, csak találgatni tudok. Talán maga a történet nem szippant annyira magába. Valahogy hiányzik az a pörgés,  ami a Testvérek életét övezi.
A másik tippem a karakterek. Nem igazán éreztem, hogy bármelyikük is közel került volna hozzám. Talán leginkább a mellékszereplőket, Eddie-t és Adriant, Jim segítőit bírtam. Mind Jim, mind Isaac mind az ügyvédnő teljesen semleges volt, olyan tipikus átlag szereplők, adott egy volt elit alakulat katonája, erős brutális, kemény jellem, de a nőért megszelídül. A nő okos, büszke és azonnal szerelembe esik. Igen, mondhatjátok, hogy a Testvéreknél is ugyanez a séma, ugyanezek a sablonok vannak (annyi különbséggel, hogy ott vámpírok vannak, itt meg angyalok), de ott mégis egyéniségekről beszélünk. Itt én nem éreztem annyira különbözőnek őket.
Igazából Grier öccsének szerepét sem igazán értettem. Jó, értem én, hogy szellem és segíteni akar a nővérének, de azon kívül, hogy tök egyértelműen figyelmeztette a nőt, hogy kinek kell hinnie, nem sok vizet zavart. Kicsit többet akciózhatott volna, tehetett volna több csavart az eseményekbe.
A történet maga most is jó volt, a végén (számomra) váratlan fordulattal. A küzdelem, a mocskosabbnál mocskosabb eszközök is jócskán szerepeltek a könyvben, bár be kell valljam az előző kötet ezen a téren is veri a jelenlegi részt. Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a következő áldozat.
Egyetlen egy dolgot vártam nagyon, ami az első részben is nagyon tetszett, ám itt kimaradt legnagyobb sajnálatomra, mégpedig azt, hogy egy picit, csak egy pillanatra felbukkanjanak az írónő másik sorozatának szereplői, még akkor is, ha csak utalás van rájuk.
Mindenesetre tovább fogom olvasni a sorozatot, mert reménykedem benne, hogy a következő részek kicsit jobbak lesznek., de biztosan nem fogok annyira rohanni érte az üzletbe, mint ezért a részért tettem.

Értékelés:

Megjegyzések

  1. én is megvettem, de még én sem olvastam. Hát úgy látszik, hogy még akkor nem is fogom egy ideig :D

    VálaszTörlés
  2. @Szilvamag AZ az igazság, hogy számomra a Fekete Tőr Testvériséggel nagyon magasra tette az írónő a lécet,de ezzel a sorozattal nem tudta ugyanazt a szintet megugrani. Pedig az első rész határozottan jó volt.:D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.