Ugrás a fő tartalomra

Kirsty Moseley: Poles Apart

Kirsty Moseley munkássága nem ismeretlen számomra, több könyvét is olvastam már, és szerettem is őket. Ezt a regényt ajándékba kaptam, és kimondottan jó választásnak bizonyult.

Emma, hogy eltartsa magát és öccsét, az egyetem mellett egy sztriptízbárban dolgozik. Itt ismerkedik meg Carsonnal, az ifjú motorversenyzővel, aki nem közömbös a lány iránt. Ám Emma titka az egész alakulóban lévő kapcsolatot veszélyezteti.

Nagyon szerettem ezt a regényt! Nem is igazán a története miatt, bár kétségtelenül az is közrejátszott, hanem inkább azért, mert hosszú idő óta ez volt az első olyan könyv, amibe igazán bele tudtam magam élni, ami érzéseket váltott ki belőlem. Nagyon vágytam már egy ilyen olvasmányra.

A történetet tekintve sem volt rossz, igaz, néhol igencsak kiszámíthatóvá vált a cselekmény. Érdekes módon azonban, ez nem igazán vont le az értékéből.
Carson és Emma párosa nagyon cuki volt. Egyikük sem látta a nyilvánvalót, mégpedig azt, hogy oda-meg vissza vannak egymásért. A környezetükben már mindenki tisztában volt ezzel, ők mégis azt hitték a másikról, hogy az csak játszik (mondjuk, egy ponton ez kissé frusztrálóvá is vált, legalábbis az én számomra). Azonban még így is nagyon boldogok voltak, egészen addig, amíg a média közbe nem lépett.
Itt is előkerült az egyik kedvenc témám, a média hatása és az ismertség árnyoldalai. Ráadásul egy időben megszállott MotoGp rajongó is voltam, így külön öröm volt, hogy Carson is ennek a sportágnak a képviselője.

Mivel Carson világhírű versenyző, óhatatlan volt, hogy az újságírók kutakodni kezdtek a párocska után. A fiú hiába tett meg minden tőle telhetőt, a média így is előásta Emma nagy titkát (ami persze nem volt olyan nagy titok, csak a lány csinált belőle akkorát). Nyilván jobb lett volna, ha maga Emma tudja elmondani neki, de persze akkor oda a fordulat, és nincs konfliktus. De tény, hogy az újságírók és paparazzik miatt nagyon sok változást kellett eszközölniük. 

Az írónő igyekezett bemutatni, hogy milyen áldozatokkal jár az, ha valakinek ilyen szinten ismert a párja, illetve milyen a negatív oldala van az ismertségnek. Nem mondom, hogy nem lehetett volna még egy kicsit belemenni ebbe a témába, meg nem is feltétlenül volt teljesen reális, de a cselekmény és a műfaj sem igényelte ezt. Így volt ez jó. 

Carson karakterében viszont egy ponton nagyot csalódtam, mégpedig amiatt, amit a nagy titok kiderülése után tett. Övön aluli ütés, és szinte megbocsáthatatlan volt az, ahogyan és amivel megpróbálta (illetve nem csak próbálta) megfenyegetni a lányt. Nagyon karakteridegen cselekedet ez, és nem mellesleg iszonyatosan aljas húzás. Az egyik legaljasabb, amit egy anyával szemben ki lehet játszani. Nem is csodálom, hogy Emma ennyire zabos volt, Igyekezett ő higgadtan kezelni ezt a helyzetet, de nem nem mindig sikerült neki, ami adott körülmények között szerintem abszolút érthető volt. 
Az viszont pozitívumként említhető, hogy egy idő után Carson rájött a hibájára, és mindent megtett annak érdekében, hogy jóvátegye. Mondjuk a legjobb lett volna, ha el sem követi, de hát a karakterek messze nem hibátlanok.

Viszont amikor nem voltak épp fasírtban, akkor nagyon aranyosak voltak együtt, jó volt a kémiájuk, össze is illettek, Emma pedig kihozta Carsonból a maximumot.

Az utolsó fordulatnál kissé húztam a számat, mert előre látható volt. Nem a legelejétől, de már jóval a vége előtt kitalálható volt, hogy ez lesz, de mint ezt már az elején is említettem, nem vett le az egész regény értékéből, mert csak apró szeletkéje. Így is hozott azért bele egy kis izgalmat, ami nagyon jól megfért a románc mellett.

Összességében jó élményt nyújtott ez a romantikus regény, amely részben elkalauzolja az olvasót a motorversenyzők életébe.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.