Ugrás a fő tartalomra

Könyvek, amiket sosem olvasok el

A héten kaptam Abstracttól egy tag jelölést (ismét), amit innen is köszönök. Ezúttal olyan könyveket kell "keresni", amiket nem fogok soha elolvasni. Igen, ez sem valami olyasmi, amit egy könyvmoly gyakran emleget.

Azért én ezt a "soha" kifejezést óvatosan kezelném, mert ki tudja mire fanyalodik rá évek múlva az ember lánya, ahogy változik a gondolkodása meg az ízlése. 
Szóval a posztban szereplő könyveket nem zárnám ki 100% -ig, csak 99%-ig. Mert egy aprócska százalék esélye mindig is lesz annak, hogy esetleg a kezembe kerül valami, éppen ezért a lista a jelenlegi lelki állapotomra vonatkoztatva igaz.


1. Egy nagyon hype-olt könyv, ami egyszerűen nem érdekel.
A Court of Thorns and Roses Sarah J. Maas tollából. Mindenki oda-meg-vissza van érte, nem csak ezért a könyvért hanem az egész sorozatért, engem meg annyira hidegen hagy, hogy az már ijesztő. Nincs rá különösebb ok, egyszerűen csak nem érdekel és kész.

2. Egy sorozat, amit nem kezdesz el/fejezel be.
Ehhez a ponthoz van két sorozatom is, mert tulajdonképpen összefüggnek. Az egyik, amit nem szándékozom befejezni az Cassandra Clare: The Mortal Instruments. Már csak egy részem lenne hátra belőle, a hatodik, de egyszerűen nincs rá ingerenciám, hogy kézbe vegyem. Ebből következik, hogy az írónő legújabb sorozatát, a The Dark Artificest már el sem fogom kezdeni. Amennyire szerettem Clare könyveit a kezdetekben, a rajongást olyan szinten vette át a totális érdektelenség.
Nem olyan rég még áltattam magam azzal, hogy majd egyszer biztos elolvasom, csak várom a megfelelő hangulatot, de azóta rájöttem, hogy ez nagy valószínűség szerint sosem fog bekövetkezni.

3. Egy klasszikus, ami nem érdekel.
A középiskolai kötelező olvasmányok nagy részére rettegve gondolok vissza, a többsége nem túl jó emlék, talán egy vagy kettő volt, ami tetszett és szerettem. Na, az ókori görög irodalom nem tartozott ezen kivételek közé, egyszerűen irtóztam tőlük. Ezért is maradhatott ki az Odüsszeia, amit a mai napig kerülök, mintha muszáj lenne, és ezen a jövőben sem kívánok változtatni.

4. Egy műfaj, amit sosem olvasol.
Talán az öt szempont közül ez a legnehezebb. Nagyon kevés műfaj van, amibe az évek alatt nem kóstoltam bele. Talán a történelmi non-fiction az ami eddig kimaradt, és nem is valószínű, hogy fogok vele próbálkozni. A gond az, hogy a középiskolában megutáltatták velem a történelmet, így nagyon ritkán nyúlok ilyen jellegű kötetekhez. (Kivételek ez alól Ruta Sepetys könyvei, azok mindig elvarázsolnak - talán mert csak részben alapszanak megtörtént eseten, de mint tudjuk, kivétel erősíti a szabályt, hogy ezzel a közhellyel éljek.).

5. Egy könyv a könyvespolcodon, amit valószínűleg sosem fogsz elolvasni.
Van néhány olyan könyvem, ami már régóta a polcomon csücsül, de egyre kevesebb esélyt látok rá, hogy el fogok jutni az olvasásig. 
Az egyik ilyen regényt akkor szereztem be, amikor chick-lit korszakomat éltem. megtetszett a fülszövege, megrendeltem, de azóta már elment tőle a kedvem. Még nem váltam meg tőle, de nem valószínű, hogy valaha is elolvasom. Ez nem más, mint Carmen Reid: The Personal Shopper című regénye.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo