Ugrás a fő tartalomra

Pár szóban (6) - Susan Ee: End of Days

Az angyaloktól való merész szabadulást követően Penry és Raffe menekülni kényszerülnek. Mindketten kétségbeesettben szeretnék megtalálni az orvost, aki visszafordíthatja azokat a változásokat, amiken Raffe és Penryn húga esett át az angyaloknak köszönhetően. A válaszok keresése közben egy olyan dologra bukkannak Raffe múltjával kapcsolatban, ami sötét erőket szabadít rájuk és mindannyiukat fenyegeti. 
Mikor az angyalok apokaliptikus rémálmot szabadítanak az emberekre, kialakul a háború két oldala. Váratlan szövetségek köttetnek, a stratégiák változnak, de ki emelkedik ki győztesként?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Megint csak eljutottam egy sorozat befejezéséhez, ráadásul nem is akármilyen sorozatéhoz. Penryn és Raffe története eddig sem volt unalmas, így a harmadik rész is igencsak jónak ígérkezett.


Az angyalok játszmája a végéhez közeledik. Ez azonban azt is jelenti, hogy Penrynnek súlyos döntéseket kell meghoznia saját hűségével kapcsolatosan, ami mindenképpen felboríthatja eddigi életét.

Fura érzéssel tettem le a regényt. Egyrészt, bennem volt a befejező részek után keletkező érzés, emellett akadt némi boldogság és némi elkeseredettség is. Ezen érzések tökéletes elegyével búcsúztam ettől a baljós, sötét világtól.
Boldog voltam, mert viszonylag kielégítő vége lett a regénynek. Azért csak viszonylag, mert megmaradt néhány kisebb kérdés, aminek a válaszára még kíváncsi lettem volna. Ezen hiányzó válaszok miatt volt bennem minimális elkeseredettség, illetve amiatt, hogy vége. Meg mert nagyon szaggatva tudtam csak olvasni, de ez egyéni szoc. probléma, nem a ti gondotok, meg nem is a könyvé.

Az események sebességére és mennyiségére abszolút nem lehetett panasz, egy percig sem lehetett unatkozni, bár ha belegondolok, ez az eddigi kötetekre sem volt igazán jellemző. A két főhős egy percre sem tudott megpihenni.
Ha már itt tartunk, vágjunk rögtön a közepébe. Azért abban megegyezhetünk, hogy ez alapvetően egy disztópia (vagy inkább poszt- apokaliptikus) és nem romantikus regény, így nem az érzelmeken van a hangsúly, legalábbis nem a romantikus értelemben vett érzelmeken. Egyéb emóciókban azonban nincs hiány, de erről majd egy kicsit később.

Szóval annak ellenére, hogy nem a love story-n van a hangsúly, azért kapunk jó néhány shipper szívet megdobogtató jelenetet, nem is akármilyeneket, de persze a YA műfajához illően, szigorúan korhatáron belül. Az én kis rajongói szívem a történet folyamán néhányszor apró darabokra tört, majd egy - egy jelenet összeragasztotta, tette mindezt úgy, hogy a csöpögést meg a nyálat nagyrészt kikerülte. A vége azért nem lett tökéletes, sőt , több kérdés is felmerült bennem.

SPOILER!!!!!!!!
Példának okáért ugyebár Raffe a Földön marad. Hogy illeszkedett be? Nem keltett feltűnést vagy félelemet az emberekben? Nem akarták megölni őt az előítéletekből adódóan? Hiszen mégiscsak egy angyal, még akkor is, ha nincs szárnya. 
Mi lett a többi angyallal?
SPOILER VÉGE

Ennek ellenére tetszett az, ahogyan Raffe meghozta ezt a döntést, tetszett az a hűvös önfeláldozás, amit tanúsított. Egyértelműen az sütött a döntéseiből, hogy kiváló vezető lett volna belőle, ha azt az utat választotta volna. A közös pillanataik minden megértek, de komolyan. Azonban a történet közepe (kb.) kicsinálta az idegeimet. Mind Raffe , mind Penryn rákényszerül arra, hogy meghozzon néhány hatalmas döntést, amely érinti a származásukat, családjukat és egymás iránt táplált érzéseket is. Egy pillanatig (na, jó, nem egy pillanatig, hanem majdnem egészen a végéig) elhittem Ee kisasszony mesterkedését. Nagyon jól oldotta meg a beetetést, nálam totál működött.

A szereplők sokat változtak a 3 rész alatt, enne ellenére sikerült megőrizniük önmagukat, Raffe pedig úgy gondolom, hogy ennél büszkébben nem is búcsúzhatott volna, ahogy Penryn sem.
Sajnálom, hogy vége a trilógiának, de nagyon örülök, hogy megismerkedhettem ennek a két, nem mindennapi karakternek a történetével.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo