Tonya Hurley: Homecoming (Szellemlány - Hazatérés)

A mennyország nem lehet telefonközpont, ugye? Charlotte Ushernek rá kell jönnie, hogy a másvilágon élni nem egészen olyan, mint amilyennek képzelte, ugyanis gyakornokként kell dolgoznia, segélyvonalat, tanácsadást működtetnek problémákkal küzdő tiniknek. Mielőtt igazán átkelne, egy tini tanácsadójának kell lennie. A probléma csak az, hogy nem sok tanácsot tud osztogatni abból kifolyólag, hogy a halála igencsak megszabdalta a magabiztosságát. De mikor a Hawrhorne Gimnázium vezető pom-pom lánya Petula és a goth húgocskája, Scarlet, hirtelen kómába esnek, Charlottenak esélye nyílik, hogy megmentse őket, ám ez mindannyiuknak az életébe kerülhet.

Charlotte számára véget ért a Holttan időszaka, és miután segített átkelni társainak, újabb feladatot kapnak.
Telefonos segítséget kell nyújtania bajba jutott tiniknek, lelkiismeret formájában. Azonban míg társai telefonja folyamatosan csörög, az övé meg sem szólal.A többiek túlságosan elfoglaltak, Charlotte pedig elhagyatottnak érzi magát. Ekkor találkozik Maddyvel, aki segít enyhíteni barátai hiányát. Scarletnek azonban szüksége lenne Charlottra, mert meg szeretné menteni kómába esett nővérét, Petulát, de vajon megtalálják - e időben egymást és Petulát és sikerül - e visszaállítaniuk a rendet?

Nem csalódtam Hurley stílusában, ebben a részben is az élet nagy kérdéseit fogalmazza meg egyszerű és érthető formában, annyira jól, mint az első részben tette. Persze, pont ezért itt sem szabad véresen komoly, mozgalmas, fordulatos történetet várni, mert bizony ez sem az.

Csendesen folydogálnak az események és főleg a személyiségfejlődésen van a hangsúly. Mondhatni az összes szereplő, szinte kivétel nélkül új helyzetbe kerül, új próbákat kell kiállniuk, új akadályokat kell leküzdeniük. Scarlet, bármennyire rossz a kapcsolata nővérével, segíteni akar neki, mert mégiscsak a testvére, és ha ő nem segít neki, akkor senki nem tud.

A legnagyobb változáson talán Petula ment keresztül. Persze, nem mondom, hogy ő lett a kedvencem, de egy kicsit talán jobban értem, hogy miért viselkedik úgy ahogy, és kiderül, hogy azért a mindig tökéletes külcsín mögött jó szíve van.

Kapunk új szereplőket is, például az egyik főszereplőt, Maddy-t., aki felkarolja Charlotte-ot, és mellette áll, mikor a többieknek nincs idejük rá. Mikor azonban Scarlet feltűnik a színen, keletkezik némi feszültség. Maddy fenyegetve érzi magát általa, és valljuk be őszintén, ki ne élte volna át ezt tizenévesen, hogy a legjobb barátnőjének felbukkan egy másik legjobb barátnője? Persze ez még nem ok arra, amit a lány tesz, de részben meg is  értettem. Ő is magányos volt, nem csak Charlotte.

Mint már említettem nincs nagy története. Mindannyiunkat vagy így vagy úgy érintő kérdéseket boncolgat egy nagyon aranyos történetbe csomagolva. Például meddig vagyunk hajlandóak elmenni a barátainkért? Kiben bízunk jobban, egy friss legjobb barátban, vagy a régiben, akivel már nem beszéltünk egy ideje? 

A könyv vége, egészen pontosan az utolsó pár oldal annyira jó volt, még meg is hatódtam rajta egy picit, pedig nem gondoltam, hogy erre sor kerül.

Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a trilógia záró részében, de gyanítom, hogy az is hasonló jó lesz, ha nem jobb.

Mert igenis, jó könyv ez,  csak nem  a szó szoros értelmében vett fantasy-t kell várni, hanem egy picit a sorok közé kell nézni, és meglátni a mögöttes tartalmat.

Értékelés: