Milyen a jó negatív kritika?

Jelenleg a kimondottan könyves bejegyzések terén szünet van. Nem szándékosan, csak így hozta az élet. De, hogy addig se legyen teljesen üres a blog, egy facebookos bejegyzés kapcsán eszembe jutott egy téma, amivel előbb - utóbb  minden könyves blogger találkozik. Ez nem más, mint a negatív kritika.

De kezdjük a ( bár nem szeretem ezt a szót) kritikával  általában. Ez az, amit mindenki tud írni, akinek van véleménye. Persze ezek egyáltalán nem olyanok, amiket a különböző hivatalos kritikusok írnak, de mégis sokszor nagyobb a hatásuk, mint azoknak, amelyeket elismert szakmabeli emberek vetnek papírra. Már csak azért is, mert nem befolyásol minket pénz, ismertség,egyszerűen csak megosztjuk a gondolatainkat az olvasottakról.

A pozitív kritika, mikor valami elnyeri tetszésünket,  a könnyebb része a dolgonak. Azt viszonylag egyszerű leírni, hogy ki mit szerettet az adott könyvben, filmben, színházi darabban (de maradjuk most csak a könyveknél, ha már könyves blogról van szó). Szóval azt egyszerű megfogalmazni, miért kedvenc az adott olvasmány, bár nekem sokszor nehezemre esik értelmes bejegyzést összehozni egy nagyon - nagyon jó könyvről, anélkül, hogy átcsapna áradozásba. :)

A negatív lehúzó kritika már más tészta. Azt senki nem szereti, főleg az nem, akiről írják, holott lehet belőle okulni, csak hozzáállás kérdése az egész.

De milyen is a jó negatív kritika, amiből lehet okulni és az ott felvetett hibákat érdemes átgondolni? Kell - e egyáltalán negatív kritika? Segítjük vagy hátráltatjuk vele a szerzőt?

Kell negatív kritika, mert gondoljunk bele milyen világ lenne, ha mindenkinek minden tetszene? A másik, hogy ha nem születnének negatív véleményezések minden szerző ülne a babérjain megnyugodva, hogy nincs hová fejlődniük, mert mindenki tökéletesen elégedett azzal amit írnak. Az más kérdés, hogy sokan még akkor sem foglalkoznak a nem kimondottan jó kritikákkal, mikor vannak. Pedig egy jól megfogalmazott, megindokolt iromány alapján tényleg lehet fejlődni.

De ehhez az kell, hogy ne egy mondatban legyen megfogalmazva. Ha annyiból áll a vélemény, hogy : "Ez egy nagyon rossz könyv", azzal nem sokra megy a szerző. De ha megindolkoljuk, hogy azért rossz, mert unalmas a történet, vagy rosszak a a karakterek, azzal már lehet valamit kezdeni. 

Persze azon is múlik a dolog, hogy a kritizált mű szerzője hogyan viszonyul ezekhez. Ha minden egyes negatív véleményt személyes sértésnek vesz, akkor nem fog egyről a kettőre jutni. Azért ha valaki publikál valamit, nyilván tisztában van azzal, hogy lesz, akinek bizony nem fog tetszeni és ezt a véleményét nyilvánosságra is hozatja.

Kérdés még, hogy hogyan tálaljuk, mert ez sem mindegy. Jobb az, ha nyersen felsoroljuk szerintünk milyen hibák vannak az adott könyvben, vagy tompítsunk egy kicsit rajta? Melyik a jobb, ha nyíltan kimondjuk, hogy XY könyve borzalmas, vagy ha úgy kezdjük, hogy egész jó volt, de.. és felsoroljuk a hibákat. Melyiknek lesz nagyobb hatása? Melyik verziónak van több értelme?

Valószínűleg napestig folytathatnám a gondolatmenetet és soha nem érnék a végére, mert újabb és újabb kérdések sorozatát szülné. Úgyhogy marad az alapkérdés. Milyen a jó negatív kritika? Érdekelje - e  a vélemény szerzőjét egyáltalán, hogy mennyire okul belőle az akinek ez érdeke lenne?