Ugrás a fő tartalomra

Milyen a jó negatív kritika?

Jelenleg a kimondottan könyves bejegyzések terén szünet van. Nem szándékosan, csak így hozta az élet. De, hogy addig se legyen teljesen üres a blog, egy facebookos bejegyzés kapcsán eszembe jutott egy téma, amivel előbb - utóbb  minden könyves blogger találkozik. Ez nem más, mint a negatív kritika.
De kezdjük a ( bár nem szeretem ezt a szót) kritikával  általában. Ez az, amit mindenki tud írni, akinek van véleménye. Persze ezek egyáltalán nem olyanok, amiket a különböző hivatalos kritikusok írnak, de mégis sokszor nagyobb a hatásuk, mint azoknak, amelyeket elismert szakmabeli emberek vetnek papírra. Már csak azért is, mert nem befolyásol minket pénz, ismertség,egyszerűen csak megosztjuk a gondolatainkat az olvasottakról.
A pozitív kritika, mikor valami elnyeri tetszésünket,  a könnyebb része a dolgonak. Azt viszonylag egyszerű leírni, hogy ki mit szerettet az adott könyvben, filmben, színházi darabban (de maradjuk most csak a könyveknél, ha már könyves blogról van szó). Szóval azt egyszerű megfogalmazni, miért kedvenc az adott olvasmány, bár nekem sokszor nehezemre esik értelmes bejegyzést összehozni egy nagyon - nagyon jó könyvről, anélkül, hogy átcsapna áradozásba. :)
A negatív lehúzó kritika már más tészta. Azt senki nem szereti, főleg az nem, akiről írják, holott lehet belőle okulni, csak hozzáállás kérdése az egész.
De milyen is a jó negatív kritika, amiből lehet okulni és az ott felvetett hibákat érdemes átgondolni? Kell - e egyáltalán negatív kritika? Segítjük vagy hátráltatjuk vele a szerzőt?
Kell negatív kritika, mert gondoljunk bele milyen világ lenne, ha mindenkinek minden tetszene? A másik, hogy ha nem születnének negatív véleményezések minden szerző ülne a babérjain megnyugodva, hogy nincs hová fejlődniük, mert mindenki tökéletesen elégedett azzal amit írnak. Az más kérdés, hogy sokan még akkor sem foglalkoznak a nem kimondottan jó kritikákkal, mikor vannak. Pedig egy jól megfogalmazott, megindokolt iromány alapján tényleg lehet fejlődni.
De ehhez az kell, hogy ne egy mondatban legyen megfogalmazva. Ha annyiból áll a vélemény, hogy : "Ez egy nagyon rossz könyv", azzal nem sokra megy a szerző. De ha megindolkoljuk, hogy azért rossz, mert unalmas a történet, vagy rosszak a a karakterek, azzal már lehet valamit kezdeni. 
Persze azon is múlik a dolog, hogy a kritizált mű szerzője hogyan viszonyul ezekhez. Ha minden egyes negatív véleményt személyes sértésnek vesz, akkor nem fog egyről a kettőre jutni. Azért ha valaki publikál valamit, nyilván tisztában van azzal, hogy lesz, akinek bizony nem fog tetszeni és ezt a véleményét nyilvánosságra is hozatja.
Kérdés még, hogy hogyan tálaljuk, mert ez sem mindegy. Jobb az, ha nyersen felsoroljuk szerintünk milyen hibák vannak az adott könyvben, vagy tompítsunk egy kicsit rajta? Melyik a jobb, ha nyíltan kimondjuk, hogy XY könyve borzalmas, vagy ha úgy kezdjük, hogy egész jó volt, de.. és felsoroljuk a hibákat. Melyiknek lesz nagyobb hatása? Melyik verziónak van több értelme?
Valószínűleg napestig folytathatnám a gondolatmenetet és soha nem érnék a végére, mert újabb és újabb kérdések sorozatát szülné. Úgyhogy marad az alapkérdés. Milyen a jó negatív kritika? Érdekelje - e  a vélemény szerzőjét egyáltalán, hogy mennyire okul belőle az akinek ez érdeke lenne?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.