Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő (Beautiful #1.5)

TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

Nem lesz ez egy teljes bejegyzés, mert egy 150 oldalas könyvről képtelenség annyit írni, mint egy 500 oldalasról, de úgy voltam vele, hogy egy saját posztot mindenképpen megérdemel, még akkor is, ha rövidet.

A Gyönyörű sorscsapás végén fény derül arra, hogy Abby és Travis bizony házasságot kötöttek. Ebben a kötetben az esküvőjük részleteibe kaphatunk bepillantást.

A Gyönyörű sorscsapás nagyon megosztotta az olvasókat. Volt, aki utálta, volt, aki szerette, köztes vélemények nem nagyon voltak. Bevallom én szerettem, még annak ellenére is, hogy a második részt, Travis szemszögét nem feltétlenül igényeltem volna, ahogyan ezt a kiegészítő novellát sem. Mondjuk én alapból nem vagyok kibékülve ezekkel a kiegészítő kötetekkel, soha nem szoktam elolvasni őket, még akkor sem, ha a kedvenc könyveimhez íródtak. 

Nem is igazán tudom, ezt mégis miért vettem kézbe, ráadásul nem győzött meg arról, hogy érdemes lenne legközelebb is elolvasnom ezeket a novellákat.

Alapvetően az volt vele a bajom, hogy a megölte az első és második rész végét egy az egyben. Ott kaptunk egy viszonylag boldog véget, amit ez a kötet viszont teljesen tönkretett. 

Muszáj lesz részleteket is elárulnom, úgyhogy a bejegyzés innentől nem spoilermentes.

Szóval a Gyönyörű sorscsapás végén megtudjuk, hogy Abby és Travis házasságot kötöttek, amit ugyan kicsit elhamarkodottnak éreztem, de azért örültem neki. A Gyönyörű esküvő viszont visszamenőleg is elvette a varázsát azzal, hogy igazándiból miért is történt ez.

Oké, hogy szerette is teljes szívéből, de nem ez volt az elsődleges indok, amiért az esküvőt választotta, hanem az, hogy a fiút megmentse a börtöntől, ami elég kiábrándító. Persze szép gesztus meg minden és egy pillanatig sem állítom, hogy Abby nem az önfeláldozás mintaképe, de akkor se ez legyen már az indok a házasságra. Arról nem is beszélve, hogyha egy nyomozó eljut odáig, hogy megnézi Travis alibijét, nem fogja azt elfogadni magyarázatként, hogy senki nem ülne repülőre egy tűzeset után. Dehogynem! Főleg, ha menekülni akar a helyszínnek még a közeléből is.

A másik meg, hogy, ha nem lett volna ez az utazás, eszükbe sem jutott volna a házasság, vagy legalábbis nem ilyen sebtében.

Szóval erőteljesen fogtam a fejem olvasás közben.

Azt már csak félve említem, hogy Travis érezte Abby bizonytalanságát, de nem tett semmit, mondván, hogy hülye lesz elszalasztani az alkalmat, hogy feleségül vehesse élete szerelmét, amit megint csak értek, (de fel nem foghatok), de abba nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha a lány kétségekkel telve megy hozzá? Meddig fog akkor tartani a házasságuk és úgy általában milyen lesz?

A másik dolog, ami még egy kicsit kiakasztott, az a néha már túlságosan is teátrális stílus, ami szerintem a két fő regényt nem jellemezte. Kimondottan idegesített ez a túlzó fogalmazásmód, főleg a párpeszédekben, a néhol tapasztalható szóhasználatról már nem is beszélve. Egy szó volt, aminél igencsak felszaladt a szemöldököm. Tisztában vagyok vele, hogy Travis nagyon sokszor csúnyán beszélt, ez oké, ilyen a karakter, ezért belefért, de mikor valahol kijelentette, hogy de jó, hogy joga van Abby-t, ezt a jó nőt (idézem) "meghúzni", kicsit már soknak éreztem. Mintha nem is élete szerelméről beszélne, hanem valami kis egyéjszakás kalandot jelentő könnyű rib*ncról. Elnézést a szóhasználatért, de tényleg ezt juttatta eszembe.
Összességében örültem, hogy egy kicsit visszatérhettem Abby-ék világába, de óriási csalódással távoztam. Ez is egy jel, hogy ezentúl ne olvasgassak kiegészítő novellákat, még a kedvenceimhez se!
U.i.: A borító azért nagyon szépséges lett!