Kelley Armstrong: Bitten (Woman of the Otherworld 1.)

Elena Michaels a világ egyetlen női vérfarkasa. És elege van belőle. Elege van, hogy az életét rejtőzködve és védekezve kell tölteni, ahol a legfontosabb dolga, hogy rossz útra tért vérfarkasokat vadásszon le. Elege van a világból, amely nem csak elfogadja a legrosszabb tulajdonságait – a hirtelen haragját, az erőszakosságát –, de még meg is követeli. Ennek tetejében pedig rájön, hogy kezdi megszokni ezt az életet, hogy ilyen személy legyen.
Szóval otthagyta a Falkát, és visszatért Torontóba, ahol megpróbál emberként élni. Amikor a Falka vezére a megkéri, hogy segítsen a hirtelen kitört lázadást leverésében, Elena csak azért megy bele, mert az adósa. Mikor mindennek vége lesz, törleszti minden tartozását a Falkával szemben, és emberként élhet. Amire vágyik. Tényleg.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Magyarországgal ellentétben Kelley Armstrong hazájában , Kandában illetve az Egyesült Államokban nem az elsősorban fiataloknak szóló Sötét erők trilógiával robbant be a köztudatba, hanem a Women of the Otherworld című felnőtt sorozatával, őszintén megvallva teljesen jogosan.

Elena Philippel, a barátjával  Torontóban, a saját kis lakásában éli a felnőttek hétköznapi életét. Illetve élné, ha nem akadályozná őt ebben valódi énje, a vérfarkas oldala.

Ő fajtájának egyetlen nő tagja, ráadásul előző szerelme változtatta őt azzá, ami. De ha már megtörtént, megpróbál alkalmazkodni. Ez többnyire azt jelenti, hogy Elena próbál távol maradni a "megteremtőjétől" Claytől, a Falkától és magától a vérfarkas léttől, amíg csak lehet. Ez egészen addig jól működik, amíg a Falka nem kezdi őt telefonon hívogatni. Segítségre van szükségük, hogy kinyomozzák ki áll a közelükben történt gyilkosságok hátterében. Választania kell, hogy figyelmen kívül hagyja fajtája segélykérését vagy hátrahagyja a nagy erőfeszítések árán kialakított új életét és visszatér a Falkához.

Kedves írópalánták és/vagy elsőkönyves írók, akik nem vagytok megelégedve a könyvetekkel kapcsolatos visszajelzésekkel! (akinek nem inge....) Ajánlom figyelmetekbe a Bittent. Így kell megírni egy első könyvet, illetve hát minden első könyvnek ilyennek kellene lennie és az olvasók máris el lennének kényeztetve. Ha nekem kiadóm lenne ennél nem adnék alább, az tuti. Az első betűtől az utolsóig minden a helyén volt és pont.

Nem véletlenül szeretem Armstrongot, minden féle - fajta fenntartás nélkül.

Igazándiból az sem tudom, hogy hol kezdjem. Megvolt benne minden, ami egy jó kis felnőtt vérfarkasos sztorihoz szükséges. Semmi szépítés, semmi csicsa, semmi maszlag, csak a rideg valóság, a vérfarkaslét összes negatívumával együtt. Persze, azért pozitívumok is voltak, de mivel nem Elena választotta ezt a létet, így a kellemetlen velejárók kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak.

A Falka egy kiéhezett hímekből álló banda, ezért mivel Elena az egyetlen "nőstény", egyértelmű, hogy minden falkabeli pasi rá csorgatja a nyálát valamilyen szinten, kivéve talán a falkavezér Jeremy-t. De mégis tiszteletben tartják azt a kimondatlan tényt, hogy a lány Clay-é, azé a férfié, aki átváltoztatta. Azé az arrogáns, öntelt baromé (totál imádnivaló :D).

" Clay started in the bathroom. He was gone maybe ten minutes before he called out, "Here's the scoop. The guy uses hotel shampoo and hotel soap. He hasn't broken the seal on the conditioner. There's a Bic razor and no sign of a toothbrush, toothpaste, or mouthwash. So we're looking for a guy with split ends and a serious breath problem. Any of this helping, darling?" (Kelley Armstrong: Bitten, 185.o)

Az a tipikus se veled, se nélküled kapcsolat az övéké. Imádták egymást a kezdetek kezdetén, ám amikor Clay megharapta a lányt, ez átfordult valami egészen másba. Azonban azt le sem tagadhatják, hogy izzik körülöttük a levegő minden pillanatban, ha meg elviselhetetlenné válik az izzás, akkor beadják a derekukat, hát istenem, ilyen az élet ... ;) Nem lehet nem szurkolni nekik.

Elena dühös, nem igazán akar rész venni ebben a falka dologban, sőt, ki akarja zárni az életéből, de hát ez közel sem olyan egyszerű.

A többi fő karakter is nagyon jó, könnyű volt őket magam elé képzelnem. Némelyikük reakcióját már előre ki tudtam találni a végén.

És azért azt se hagyjuk ki, hogy viccesek. Nem éppen humorgombócok, de mindig a kellő helyen és a kellő időben ejtenek egy - egy poént (hála Armstrong néninek)

"One day I was in San Diego with Antonio delivering a warning to another mutt and, knowing Daniel had been living there a few months, I slipped away from Antonio to say hello to Daniel. When I got to his apartment, I caught him trying to hide a woman in the closet. It wouldn't have been so bad if the woman was still alive. Apparently, she had been, right up until I rang the doorbell, upon which Daniel snapped her neck and tried to stuff her into a closet so I wouldn't find him with someone." (Kelley Armstrong: Bitten, 241.o)

Maga a történet mellőzi a sablonokat. Nem mondom hogy teljesen mentes, de azért 90%-ban, ami a mai könyveket elnézve, legyen szó felnőtt vagy ifjúsági irodalomról, kiváló aránynak számít. Kicsit egyébként olyan érzésem volt, hogy ötvözte a vérfarkasos sztorit a bérgyilkosos történetével, az Exit Strategy-vel. Legalább annyi volt a gyanúsított itt is, viszont így legalább izgalmasra sikeredett.

A gyilkosságok, a küzdelmek  is elég részletesen leírtak, úgyhogy senki ne várjon leányregényt. Egy - két szexjelent is becsúszik, ha jól emlékszem talán kettő - három, tehát nem ezen van a hangsúly, de érzékelteti (nagyon is jól), hogy az ösztönök igenis átveszik néha az uralmat...

Tényleg minden volt benne, és bár meglepően kevés benne a párbeszéd, ami nekem az elején furcsán vette ki magát, egyáltalán nem válik tőle unalmassá,  vontatottá a cselekmény.

Szó mi szó, nagyon várom, hogy megkaparintsam a következő részét a sorozatnak!