Az idei év egyik nagyon várt megjelenése volt Briana Pacheco új regénye, ami a tavalyi év egyik kedvencének a folytatása. Azt hiszem, ezzel nagyjából mindent meg is magyaráztam.
McKenzie nagy nőcsábász hírében áll, ezért sem kerültek közelebb egymáshoz Phoenix nővérével, Blake-kel, aki mondhatni pont Mac ellentéte. Ha ő szerelmes, akkor fejben már a első randik után a közös életet tervezi: házasság, gyerek, kutya stb.
Ám egy esküvő mindent megváltoztat...
Jó, persze, tudom én, hogy ezekben a tettekben bizony bőségesen benne volt az, hogy imponálni akart a kiválasztottnak, de nem kizárólag ezért csinálta. Azért is, mert ő ilyen, és kész, ennyire önzetlen. Egyetlen picuri hibája van, és az nem más, mint póker. Ez a probléma, a szerencsejáték függőség főleg a könyv második felében jelentkezett, illetve akkor csúcsosodott ki.
Egyébként az írónő azt mondta valamelyik közösségi oldalon, még a megjelenés előtt, hogy igyekezett dráma - mentesre megírni a regényt, igazi fluffra. Ez sikerült is neki, viszonylag bonyodalom mentes, egymásra találós sztori volt ez. Persze ez egyáltalán nem negatívum, néha kimondottan kellenek az ilyen történetek is. Mondjuk, azért elrejtette benne a függőséget, ami a Blake unokahúgával történtekben csúcsosodott ki, és így prezentált némi mélységet és mondanivalót, ami nagyon kis szelete, ámde tökéletes kiegészítője volt a történetnek.
Az érdekes az volt, hogy amennyire vártam a könyvet, az elején annyira nehezen rázódtam bele, úgy éreztem, képtelen vagyok normálisan ráhangolódni. Azonban, amint sikerült a ráhangolódás, onnantól egyre jobb lett az olvasásélmény, jobban bele tudtam magam élni az egész történetbe, kezdve a menhely menedzselésétől egészen kettejük szerelménk alakulásáig. És, ha már itt tartunk, meg kell mondjam, a romantika része nem volt egyszerű. Elég lehetetlen párost sikerült összehoznia az írónőnek. Mac-ről már esett szó, a nőcsábász előéletéről és a szenvedélybetegségéről.
Blake pont az ellentéte, rettenetesen lelkes, rögtön a nagy Ő-t és az örök boldog életet látja szinte minden pasiban, ami az esetek nagy részében villám sebességgel elijeszti a jelölteket. Mac azonban más, ugyanis szinte észre sem veszi, de ő is egyre többet játszik el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ...
Aranyosak voltak együtt, ennek éllenére nem éreztem annyira jónak kettejük kémiáját, mint Lunáét és Nixét. Azt viszont meg kell hagyni, hogy tényleg olyanok voltak, mint egy kis család a kutyákkal, a nyulakkal meg Daisy-vel.
A végén a Daisy-s jelent durva volt, és komoly az egész regény hangulatához képest, de elismerem, kellett ahhoz, hogy ennek nyoma legyen és látszódjon a karakterfejlődés. Egyébként ez egyéni ízlés kérdése, de én ezt a szenvedélybetegség témát egy picit jobban kihangsúlyoztam volna. Tudom, hogy az írónő drámamentes történetet akart írni, de a nagyobb kontraszt, tuti, hogy csak segített volna.
Aminek még nagyon örültem, hogy Nix és Luna is szerepeltek elég sokat. Nagyon szerettem őket, meg Nolandot is. Örömmel olvastam, hogy bizony nagy eséllyel ő is megkapja majd a saját könyvét.
Összességében tényleg egy ízig-vérig romantikus regény, majdnem minden gubanctól mentesen, amit jól esett olvasni, bár nem sodort magával annyira, mint az első rész.
Aranyosak voltak együtt, ennek éllenére nem éreztem annyira jónak kettejük kémiáját, mint Lunáét és Nixét. Azt viszont meg kell hagyni, hogy tényleg olyanok voltak, mint egy kis család a kutyákkal, a nyulakkal meg Daisy-vel.
A végén a Daisy-s jelent durva volt, és komoly az egész regény hangulatához képest, de elismerem, kellett ahhoz, hogy ennek nyoma legyen és látszódjon a karakterfejlődés. Egyébként ez egyéni ízlés kérdése, de én ezt a szenvedélybetegség témát egy picit jobban kihangsúlyoztam volna. Tudom, hogy az írónő drámamentes történetet akart írni, de a nagyobb kontraszt, tuti, hogy csak segített volna.
Aminek még nagyon örültem, hogy Nix és Luna is szerepeltek elég sokat. Nagyon szerettem őket, meg Nolandot is. Örömmel olvastam, hogy bizony nagy eséllyel ő is megkapja majd a saját könyvét.
Összességében tényleg egy ízig-vérig romantikus regény, majdnem minden gubanctól mentesen, amit jól esett olvasni, bár nem sodort magával annyira, mint az első rész.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)