figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2009. augusztus 12., szerda

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam

Látszik, hogy szünet van, mert szinte megállás nélkül falom a könyveket. Azonban most egy komolyabb könyv került a kezembe az egyik kolléganőm jóvoltából. Elvégre nem lehet mindig csak fantasyt, meg nőcis könyveket olvasni. Kell egy kis olyan is, amin lehet elmélkedni, és hát Coelho könyvei pontosan ilyenek.
Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de azt biztosan kijelenthetem, hogy nem az utolsó. Bár a téma elég húzós, mert a vallás nem épp könnyed kérdés még napjainkban sem, ettől függetlenül az író elég nagy mélységekbe "visz le" ezzel kapcsolatban, anélkül, hogy különösebben észrevennénk.

A történetről nem lehet sokkal többet írni, mint amennyit a hivatalos bemutatókban olvasni lehet. Adott Pilar, a 28 éves joghallgató, akinek elege lesz eddigi életéből, és véletlenül összetalálkozik gyermekkori szerelmével, egyben legjobb barátjával. A fiú, aki szerzetes, közben nagyon sok helyen járt, kipróbált különböző vallásokat, de még mindig keres valamit, mai megváltoztatja életét. Együtt indulnak útnak megkeresni a csodát, mely úton a lány újra beleszeret a fiúba, aki ezáltal válaszút elé kerül: a szerelmet válassza, vagy az eddigi csodatévő életmódot.
Őszintén szólva nem is igazán a történet fogott meg a könyvben, hanem a sorok között elrejtett mondatok, amelyek sokszor kísértetiesen ismerősek voltak. Ismered a gondolatokat, csak nem igazán tudtad megfogalmazni. Vagy már megfogalmaztad és ismerősként köszönt vissza. ( az előző általam olvasott könyvében is pont ez tetszett)
Pilarban pedig nagyon sok szituációban magamra ismertem, sokszor ugyanúgy cselekedett, ahogyan én tettem volna. Persze akadt olyan is, ahol mást csináltam volna, de ez a normális, hiszen nem vagyunk egyformák. Pilar meg csak kitalált személy.
Egyetlen egy dolog volt fura a könyvben, mégpedig az, hogy a fiúnak nem tudjuk meg a nevét, mindig csak "Ő"-ként utal rá Coelho. Olyan érzésem lett ettől, mintha a srác elérhetetlen lenne. Mintha nem lennénk méltóak arra, hogy megtudjuk egy olyan ember nevét, aki csodákat tesz.
Aztán lehet, hogy más célja volt ezzel az írónak (ha valakinek van valami épkézláb ötlete, szeretettel várom a hozzáfűznivalóját), de nekem ez volt az első benyomásom.
Ha valakit a könyv vallásos vonulata tart vissza az olvasástól, ne habozzon, szerintem egyáltalán nem zavaró, sőt, talán még okulhat is belőle.

Egyik kedvenc részem a könyvből:
"Az Univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk."

Értékelés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)