figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2009. augusztus 12., szerda

Lauren Barnholdt: Two way street

A sok fantázia mű (fantasy) közé kellett valami, ami könnyed, ami megnevettet, amin nem kell gondolkodni, amiben nem dúl harc stb. Ez a könyv tökéletes választásnak bizonyult. Egyedül azt sajnálom, hogy az ilyen jó könyvek valahogy nem jutnak el kis hazánkba. Mindig külföldről kell bekönyörögni. Még jó, hogy erre is megvannak a lehetőségek.

Szóval. A történet 2 végzős középiskolásról szól, akik odáig vannak egymásért, mindketten a lakóhelyüktől 3 napi autóútra lévő egyetemre mennek. Megbeszélik, hogy repülő helyett csinálnak egy úgynevezett "road trip"- szerűséget és autóval indulnak neki a hosszú útnak, mert az buli. Csakhogy 2 héttel indulás előtt Jordan szakít Courtney-val, de mivel egyikük sem akarja visszamondani a túrát, szép kis kalandnak néznek elébe. Persze a szakítás mögött komoly titkok állnak. Vajon kibírják - e egymás közelségét 3 napig minden nehézség nélkül, ahogy elképzelték vagy felszínre kerül az igazság, és az egész világuk összedől.
Elég dramatikusra sikeredett ez a bemutató, de jól összefoglalja a lényeget.
Egy vérbeli amerikai regény. Nagyon csíptem, hogy tele volt utalásokkal olyan zenékre illetve filmsorozatokra, amelyeket nap, mint nap hallgatok és nézek. Ez még élvezetesebbé tette.
Rettentően sokat mulattam a könyvön. Az írónő annyira jól összerakta a párbeszédeket, hogy az csak na. Sokszor potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Viszont, aki nem bírja a többszálon futó, időben ugráló történeteket, az ne nagyon kezdjen bele. Ugyanis igencsak sajátos formája van a regénynek. Tulajdonképpen 4 szálból állnak össze a történtek. Jordan szemszögéből írja le a jelent és a múltat illetve Courtney szemszögéből a jelent és a múltat.
Kuszán hangozhat, de abszolút követhető, a részek jól elkülönülnek egymástól, egyértelmű jelzés van, ha változik a személy vagy az idő.
Még az sem igazán vett le a történet értékéből, hogy a 288 oldalas könyv 53. oldalán már tudtam, hogy mi a titok. Annyira jól meg van írva(de szép magyar mondat lesz ez hihi), hogy észre sem veszi az ember és már vége is.
A szereplők tipikus 17 évesek, bár egyébként a srácot idősebbnek éreztem. A lányról nem igazán tudtam volna eldönteni a korát. Néha baromi megfontolt volt, de néha kitört belőle a hülyeség, mintha csak 12 éves lenne. Azt viszont érdekes és vicces volt olvasni, hogy hogyan látják egymást tetteit, illetve, hogy mit gondolnak ezeknek a tetteknek a hátteréről, hogy mit miért csinál a másik.

Egyik kedvenc részem, amin jót nevettem: (saját fordítás, remélem azért visszaadja lényeget)
(az elbeszélő Jordan, a srác)

"Odaértünk a szekrényéhez. A számzáras lakattal kezdett foglalatoskodni miközben az ajka szélét harapdálta. Hirtelen kimondhatatlan késztetést éreztem arra, hogy odalépjek és én harapdáljam helyette. Az ajkát. Nem a szekrényt. Ó, a fenébe. Kezdek meghülyülni."

Szerintem ez az idézet magáért beszél. :) Ilyenekkel tarkította az írónő az egész könyvet elejétől a végéig. Nagyon jó kis kikapcsoló olvasmány. Ajánlom (ha megjelenik egyszer magyarul).

Értékelés:

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a bemutató:)) Már meg van jelenve magyarul?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Sajnos nem tudok róla, hogy bármelyik kiadó kiadta volna.

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)