Cheryl Kaye Tardif: Whale Song

Gyilkos bálnákról és farkasokról szóló legendákra alapozva, ez a változásról és választásról szóló történet olyan érzékeny témát érint, mint az egyén halálhoz való joga, ötvözve a legendák optimista spiritualizmusával és a modern élet kemény realitásával.
Ez a gyönyörű könyv, visszatekintést mesélve ötvözi a misztériumot a családi drámával, ahogyan egy tragédia egyetlen szemtanúja elveszíti az emlékeit, és talán egy ártatlan ember ül börtönben a bűncselekményért. Végül felveti a kérdést: mi az erősebb moralitás szempontjából, a szeretet vagy a jogszabályok?

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Kivételes esettel állunk szemben. Tekintve, hogy fogalmam sincs, hogyan találtam rá a könyvre, de tényleg. Egyszerűen nem emlékszem, pedig egészen jónak mondható a memóriám kivéve mikor nem, azonban, ha megkínoznának sem tudnám megmondani , hogyan történt a nagy találkozás. Azt azonban tudom, hogy ahogy meglátta, tudtam, hogy kell, ha már bálnákról szól.
Imádom a gyilkos bálnákat. Más a szőrös kis majmocskákért rajong, van aki az emberevő vérengző medvékért, én viszont a gyilkos bálnákért. Le sem tagadhatnám, de nem is akarom, hogy az egyik kedvenc állatos filmem a Szabadítsátok ki Willyt!. Nem is tudom hányszor láttam , de még mindig ugyanúgy tudok izgulni és könnyezni rajta, mint az első alkalommal. Mivel az Orkákat övező indián legendákat is imádom, így tökéletes választásnak tűnt a könyv. 

Megmondom őszintén, egyáltalán nem erre számítottam, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. De végül azt kell mondjam, nem maradt utána keserű szájíz, mert így is egy nagyon érdekes és megható és erőteljesen morális kérdéseket boncolgató, komoly történetet kaptam. Emellett bepillantást nyerhettem az indián legendákba farkasokról, fókákról, bálnákról, sasokról, ami nagyon - nagyon tetszett (kis kitérő - ha tud valaki hasonló témájú könyvet, megköszönném, ha megosztaná velem a címét). Szóval egy ideig ment a könyv egy bizonyos irányba, egy - két helyen volt benne Willy-s jelenet is, például amikor a bálna megmenti a kis srácot a medencében, csak itt egy kislányt visz fel a felszínre, aki épp a fuldokló barátnőjét mentené, de ő is bajba kerül. Ezeket úgy szerettem, meg amikor a hajóról figyelték a bálnákat, amik ott úszkáltak körülöttük. Annak aztán van egy életérzése, ezért akarom egyszer én is átélni. 

Aztán, mikor kiderül Sarah anyjának állapota, ott már csak mellékszereplőkké válnak az állatok és a legendák. Helyette kaptam azonban mást, olyan komoly témákat, mint a gyermekbántalmazás, gyilkosság, eutanázia, rasszizmus. Nem volt egy egyszerű olvasmány, elég komolyan elgondolkodtatott. És azért a vége is rejtegetett meglepetéseket bőven. Jó pár évet ölel fel az egész, hiszen a történet kezdetén Sarah még csak 11 éves, a végén pedig 24, de az utolsó pár fejezetben sokat ugrunk előre az időben. Általában nem ragadnak magukkal az ilyen előre ugrálások, de ez itt nem okozott gondot, mert nagyon jól jött ki. Nem is szeretnék a cselekményről többet mondani, mert akkor napestig itt elemezgetném, és valószínűleg minden spoilert ellőnék, amit csak lehet. 

Azt viszont még szeretném elmondani, hogy van még egy pici különlegessége a könyvnek, illetve az egyik kiadásnak, amit az írónő történeten kívül oszt meg az olvasóval. Történetesen az, hogy miért is a halott bátyja emlékére jelentette meg a speciális kiadását a könyvnek. A bátyja pár héttel a 28. szülinapja után brutális gyilkosság áldozata lett. Mikor a rendőrség beazonosította a holttestet, megpróbálták megkeresni a családtagokat, de a telefonkönyv sem volt ebben a segítségükre, mert Kaye néven egy rokont sem találtak. Végül ez a könyv vezette el őket az írónőhöz, mert a férfi barátai csak annyit tudtak, hogy az áldozatnak volt egy nővére, aki bálnákról írt könyvet. Ez sem egy túl vidám sztori, de érdekes, hogy milyen események kapcsolódnak egy - egy könyvhöz. 

És most elvonulok és megnézem a Szabadítsátok ki Willyt ezredszerre is.