figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2012. augusztus 4., szombat

Cath Crowley: Graffiti Moon

A végzős évnek vége, Lucy pedig úgy gondolja, a legalkalmasabb mód ennek megünneplésére, ha nekiindul és megkeresi Shadow-t, a titokzatos graffiti művészt, akinek művei városszerte megtalálhatóak.
A fiú valahol kint járkál színeket, madarakat és eget fest az éjszakában, és Lucy tudja, hogy egy olyan pasiba, aki úgy fest, mint Shadow, érdemes belezúgni. Igazán belezúgni.
Azonban ehelyett Lucy egy bulin ragad Eddel, a sráccal akit sikerült elkerülnie élete legkínosabb randija óta. Azonban mikor Ed elmondja neki, hogy tudja hol találhatják meg Shadow-t, hirtelen egy egész éjszakás kutatásba csöppennek. De Lucy pont azt az egy dolgot nem látja, ami éppen az orra előtt van.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Kicsit olvasás válságba kerültem a Beautiful Creatures olvasása közben (ez így elég ellentmondásosan hangzik, de higgyétek el, hogy így van), ezért kellett valami, ami kizökkent ebből a helyzetből. Ezt a cél szolgálta volna a rettenetesen jónak tűnő Graffiti Moon. Ám sajnos a könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.


Lucy végzős évének utolsó napját egy átmulatott éjszakával ünnepli 2 legjobb barátnőjével együtt. Titokban azonban arról álmodozik, hogy megtalálja Shadow-t, a titokzatos és nagyon menő graffitis srácot, akinek a műveit bárhol és bármikor felismerné. Benne látja az álompasit és a nagy szerelmet, bár még nem is látta őt, azonban érzi, hogy a művészet szeretete összeköti őket.
Amikor azonban az este folyamán összetalálkoznak Lucy egyik volt randialanyával, Eddel és annak haverjaival, a lány tervei megváltoznak. Együtt indulnak Shadow keresésére, ami annyira  lefoglalja figyelmét, hogy nem veszi észre, hogy amit keres, épp ott van az orra előtt. Együtt esnek kalandból kalandba és ki tudja, hogy kivel és hol éri őket a reggel.

A fülszöveg elolvasása után (figyelitek? kivételesen azt is elolvastam, pedig nem szoktam) valami kis elsöprő romantikusra számítottam, de valahogy nem ilyen lett. Aranyos volt meg minden, de annyi könyvet olvastam már, hogy ennél kicsit több kell ahhoz, hogy egy történet elvarázsoljon. Meg az az igazság, hogy a karakterek sem voltak a helyzet magaslatán, pedig a cselekmény egész jó volt.
Az egész történet 1 éjszaka alatt játszódik, az előzményeket pedig visszaemlékezésekből tudhatjuk meg.
Ed elhívta randizni Lucy-t még 10.-es korukban, amikor is a lány betörte a fiú orrát, majd otthagyta, amiért nem épp első randihoz méltóan, bizony megtapogatta a lány hátsóját. A fiú ezért iszonyatosan haragszik rá, ám a sors újra összehozza őket. De hiába akarna mégis békülni Ed, hisz Lucy másról sem képes beszélni, csak Shadowról, aki tulajdonképpen Ed, csak nagyon jól titkolja.
Érdekes helyzet volt ez a srácnak is, hiszen egyre inkább megismerte az este folyamán, közös kalandjaik alatt a lányt és valahogy feledésbe merült az a régi orrtörés. De nem igazán tudta, hogy hogyan is mondja el a lánynak ki is ő valójában, aztán végül ezzel nem volt gondja, mert Lucy kitalálta.
Na, de miért is panaszkodtam a karakterkre. Főleg Lucyval voltak komoly problémáim. Elvileg a 12. tanévük végét ünnepelték, ám drága főhősünk valahol leragadt 10. - ben. Annyira nem 18 évesként viselkedett, hogy az hihetetlen, és ez nagyban rontotta az összhatást.
Ed alias Shadow kicsit hihetőbb volt. Bár esetében is voltak erősen megkérdőjelezhető dolgok, nála mégsem ugrott ki annyira. Egy nagyon zaklatott hátterű srác, de emellett viszont annyira jószívű
, hogy nem lehetett nem kedvelni. A sulit abbahagyta, és falfirkáiban fejezi ki  minden fájdalmát, örömét, az összes érzését.
De a szükség sajnos ráveszi a rosszra. Pénzre van szüksége, de  munkája nincs, ezért megy bele abba a lopásos balhéba, amit barátja szervez nekik.
Ez a "munka" okoz nekik némi izgalmat a végére, meg pár viccesebb pillanatot is, de én úgy éreztem, hogy ebből is ki lehetett volna egy picit többet hozni.
Egyébként fejezetként változik az elbeszélő, Lucy és Ed felváltva mesélnek. Bevallom, nekem Ed szemszöge sokkal jobban tetszett. Szimpatikus volt, ahogy bizonyos dolgokhoz viszonyult.
Bezzeg Lucy a tinicsitris ( még annál is rosszabb) rajongásával az agyamra ment néha, és a barátnői is ezt a hatást váltották ki belőlem.
A fiúfront viszont ellensúlyozta ezt a bakit. Leo, Ed legjobb barátja szintén nagyon szimpatikus volt.
Összességében egy aranyos kis szerelmes sztori, egy pici kalanddal fűszerezve a végén, de semmi maradandó. Egyszer olvasható, rövid, nyári napokra való kis könyvecske.

2 megjegyzés:

  1. Pedig mennyi díjat nyert, valamikor sorra kerítem..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos az sem mindig garancia, ha egy könyv sok díjat nyer. Egyébként tényleg aranyos volt, meg minden, csak nekem volt kevés egy kicsit. Ettől még biztos vagyok benne, hogy a többségnek tetszeni fog, nem egy utálni való könyv :))
      Kíváncsi leszek majd rá, hogy neked mennyire jön be. :)

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)