C.J. Daugherty: Fracture (Night School #3)

Allie a barátja elvesztése miatt érzett megsemmisülés, és a folyamatos ismeretlen kém miatti fenyegetés ellenére próbálja megállni a helyét a Cimmeria Akadémián.
A Fracture-ben, a Night School sorozat harmadik kötetében, nem csak ő kezdi elveszíteni az uralmat - minden szétesik. Nathaniel elkezdi felfedni terveit, Isabelle is elveszti a kontrollt. Amikor az iskola a paranoia és gyanakvás halálos mocsarává válik, mindenki bűnösnek számít, amíg ártatlanságát ki nem mondják. Mindenkit fogva tarthatnak bizonyíték nélkül, és bárkit elítélhetnek tárgyalás nélkül. Senki sincs biztonságban.
Ez alkalommal Nathanielnek senkit nem kell bántania. Megteszik ő ezt maguk.(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Nagyon vártam már a Night School sorozat harmadik részét, mert úgy tudtam, hogy ez lesz az utolsó rész. Aztán a goodreads felhomályosított, hogy nem, mert minimum még két rész hátravan, aminek egyrészt örülök, mert szeretem a sorozatot nagyon, másrészt egy kicsit morogtam is, mert egyenlőre nem fogom megtudni a történet végét.

Allie Jo elvesztése után nagyon mély gödörbe zuhan, eltaszít magától mindenkit, aki szereti, mindenkit, aki kicsit is aggódik érte.

Ám, ahogy az események alakulnak rá kell jönnie, hogy, ha továbbra is így viselkedik és nem vesz tudomást arról, ami az akadémián zajlik, akkor sokkal, de sokkal többet is veszíthet, mint a barátait. Mondjuk az életét...

Mondhatni, nem sok dolog történt a regényben, de mégis. Tudom egy kicsit ellentmondásosnak tűnik ez a mondat (nem csak annak tűnik, hanem az is), de mindjárt kifejtem. Az előző rész kicsit átmeneti jellegűnek írtam le, és ez is egy kicsit hasonlított rá. Nem történtek nagy volumenű dolgok, viszont sok apró információt tudunk meg Nathaniel céljairól, Allie nagyanyjáról, a Night School működésének miértjéről és mikéntjéről és legfőképpen Allie szerepéről ebben az egészen gigászi kirakósban.

Az egész történet olyan, mint egy nagy sakkjátszma, és most a bábuk ide - oda lépkednek, hogy közelebb kerülhessenek a végéhez, a sakk - matthoz. Jelen állás szerint a rossz oldal áll nyerésre. (Ilyen szempontból örülök, hogy nem ez a rész zárta a sorozatot.)

Daughertynek jó (vagy kevésbé jó) szokása, hogy regényei végére tartogatja a cselekmény sava - borsát, és itt sem volt ez másképp. Az utolsó 30%-ot egyhuzamban olvastam el, mert annyira izgalmas volt a végjáték, és nem volt olyan rész, ahol azt tudtam volna mondani, hogy én ezt most leteszem és elkezdek valami mást csinálni.

Allie-t az téríti észhez gyászából, hogy Nathaniel ügyködésének hatására a szülők elkezdték kivenni gyerekeiket az iskolából. A lány barátaival együtt ezt próbálta megakadályozni minden felnőtt figyelmeztetése ellenére. Tipikusan "csakazértis" hangulata volt a megmozdulásuknak. A tanárok mondtak valamit  Allie-ék meg homlokegyenest az ellenkezőjének álltak neki. Azonban ez nem róható fel hibának semmiféleképpen sem. Hogy miért?

Csupán azért, mert a Night Schoolban pontosan ilyen helyzetek megoldására képezték ki őket, évek óta erre tréningeztek és a diákok ezt tökéletesen fel is ismerték.

A tanárok voltak a hülyék. Azok után , hogy erre próbálták felkészíteni őket, mégis mire számítottak? Hogy majd karba tett kézzel nézik, hogy Nathaniel tönkre vágja szeretett iskolájukat és átveszi minden felett az uralmat? Annyira nem hülyék, hogy ezt hagyják. Arról nem is beszélve, hogy ha a tanárok egy csomó mindent megbeszéltek volna a diákokkal a kellő időben, rengeteg félreértés elkerülhető lett volna. De ha nem, hát nem.

Egyébként végre kiderült, hogy mi is hajtja (részben) Nathanielt a bosszúvágy mellett, illetve, hogy mi a szerepe a Night Schoolnak az ország működésében. Ez a rész színtiszta politika volt, amit én kimondottan nem szeretek, de itt abszolút fogyasztható verziót kaptunk, sőt még azt is ki merem jelenteni, hogy valamennyire érdekes is volt. És végre, VÉGRE kiderült, hogy miért nincsenek elektronikus kütyük az Akadémián és miért nem szabad bevinni őket. Komolyan mondom, hogy az első rész óta ez volt a sorozat egyik legégetőbb kérdése számomra. 

Romantika terén sem volt túlságosan sok mozgolódás ebben a részben, mondhatni Allie-nek kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Bár az is igaz, hogy azért magában sokat agyalt a fiúkon, ugyanis nem igazán tudja eldönteni, melyikük iránt is táplál igazi érzelmeket. melyik fiúba szerelmes illetve melyik iránt érez csak baráti szeretetet. Egyetlen ésszerű lépése volt ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy úgy döntött, jegeli a kérdést addig, amíg nem normalizálódik a helyzet körülöttük. A kérdés már csak az, hogy a két hímnemű egyed képes - e ezt kivárni.

A kötet vége, mint már említettem nagyon mozgalmas lett, tényleg nem volt idő letenni a könyvet, főleg, hogy végre Nathaniel is megmutatta magát személyesen.

Végre azt is megértük, hogy nem halt meg senki, habár az is igaz, hogy nem sok hiányzott hozzá.

Ami még párhuzam az előző résszel, az a "tégla" keresése, még mindig nem tudják ki az a személy, aki belülről szivárogtat és segíti az ellenséget, annak ellenére, hogy többen is nyomoznak utána. Azonban eljutottak arra a szintre, hogy mindenki gyanús (nekem is) és senki nem bízik senkiben, ami szintúgy Nathaniel malmára hajtja a vizet.

A zárás egészen érdekes fordulatot hozott és azt vetíti előre, hogy a 4. rész helyszíne nem az Akadémia lesz. Ennek, és úgy általánosságban a cselekmény tükrében nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, ami majd csak 2014. április 4-én lesz elérhető angol nyelven.

Az átvezető kötet ellenére jó kis olvasmány volt, akinek tetszett az első kettő, annak ez a rész sem fog csalódást okozni.