figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. november 2., szombat

Ami sok, az sok..

Vannak olyan könyvek, amiket az ember kinéz magának, és érzi, hogy azt neki olvasni kell, különben megzakkan. Melyik könyvmoly vagy olvasni szerető ember ne érzett volna már ilyet?
Én is így voltam a Carter Reed című könyvvel. Valami, na jó, nem valami, hanem a borító csábított el, és a fülszöveg sem hangzott rosszul.




És mikor nekiálltam, hamar kiderült, hogy rövid lesz a kapcsolatunk.
Mikor elkezdek egy könyvet, törekszem arra, hogy végig  is olvassam és úgy írjak róla véleményt, az egész alapján. Hát ez itt nem jött össze. Szerencsétlen könyv annyira rossz volt - ha már én bele tudok kötni az első oldalakon többször is, az már jelent valamit. Talán 3 vagy 4 fejezetig jutottam benne, aztán letettem. Addig is csak azért olvastam, mert vártam hogy felbukkan a könyvben az alfa hím, de annyira kár volt. Lehet, hogy tök cuki pasi, meg dögös meg hős meg minden jóság, de a főhősnővel az első jelenetük számomra bőven elég volt.
Pár mondatban hadd említsem meg, mi is vezetett oda, hogy idő előtt búcsút mondtam a regénynek.
Az első, ami szembe jött velem, az a következő mondat volt:

 His body would be found in our apartment, I hadn’t the stomach to dispose of it.

Ilyenkor elgondolkozom azon, hogy mégis, hogyan juthatnak át a rostán ilyen mondatok. Tudom, hogy magánkiadás és valószínűleg a kézirat szerkesztőnek még a közelében sem járt, de nem igaz, hogy nem volt egy épkézláb, a nyelvtan területén otthonosan mozgó barátnője az írónőnek, akit megkérhetett volna, hogy olvassa át, és ugyan gyomlálja már ki az ilyen részeket belőle.
Mindegy, ezen túllendültem volna, mert volt már sajnos szerencsém hasonló jellegű hibákhoz máskor is, és azokon is túltettem magam. Azonban ekkor jött szembe a második pofon. Ugyebár a történet ott kezdőik, hogy a főhősnő, (azt hiszem Emmának hívják, de nem volt megjegyzésre érdemes) arra megy haza, hogy lakótársát és egyben legjobb barátnőjét épp egy pasi erőszakolja a kanapén. Mire Emma előkap egy stukkert, és szemközt lövi a pasit, aki történetesen egy maffiacsalád tagja, annak a maffiacsaládnak, akik Emma tesójának a haláláért felelősek.
Szóval megerőszakolták a barátnőjét, akit nevezzünk Mallorynak és akivel együtt nem sokkal később Mallory munkatársánál kötnek ki.
Éjszaka Mallory annyira jól érzi magát, hogy lezavarnak egy - két menetet a munkatárssal. Hát nem tudom ki, hogy van vele, de valahogy úgy érzem, hogyha valakit megerőszakolnak, egy darabig nem valószínű, hogy vágyik ilyesfajta érintésre. De a pasi megmagyarázza: nem akarta magán érezni az erőszakoló érintését, egy másik férfi érintésére vágyott az a drága Mallory. Hát oké.
Itt még mindig kitartottam, vártam, hogy felbukkanjon a hős, megmentő Carter Reed. Aztán mikor felbukkant, azt kívántam bár ne tette volna. Illetve vele nem volt gond, csak Emmával.
Az üres lakásban vár Reedre. Közben elalszik. Mikor felébred, ránéz és máris begerjedt. Kész. Itt volt az a pont, hogy letettem a könyvet.
Túl sok szépség van a piacon, hogy ilyenekre fecséreljem az időmet, ráadásul a stílusa is iszonyatosan darabos volt.
Kevés könyv mondhatja el magáról, hogy nem fejeztem de, de ez bizony közéjük tartozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)