figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. december 21., szombat

Sherry Gammon: Unlovable (Szerethetetlen) (Port Fare #1)

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Az Unlovable (Szerethetetlen) is azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekről nem sokat tudtam, amikor elkezdtem olvasni, így mondhatni teljes zsákbamacska volt az egész, de nem bántam, mert kellenek néha az ilyen olvasmányélmények is, amikor nem igazán tudod, hogy mire számíthatsz.


Maggie nagyon rossz körülmények között él alkoholista anyjával egy rozoga lakókocsiban. Nincsenek barátai, nagyon zárkózott, ráadásul anyja, akit ellát és kiszolgál, mindig csak szidja őt, mindenért őt hibáztatja, így szerencsétlen lánynak önbecsülése és önbizalma nem igazán van. Amikor belép az életébe Seth, a leghelyesebb fiú, akit eddigi életében látott, sok mindent megkérdőjelez.
Seth lassan eléri, hogy a lány kibújjon a csigaházából, de a történetnek itt még koránt sincs vége. A szálak a drogok mocskos világába vezetnek, ahol úgy tűnik a lány kulcsfigura.

Meg kell mondjam, a prológussal nagyon bekezdett a könyv, talán egy hangyányit túlzottan is, ugyanis simán ki lehetett belőle találni a végét. Azonban ennek ellenére mégis élvezhető volt a cselekmény és úgy egészében a könyv is. 
A helyszín egy középiskola, a szereplők nagy része ott diák, de a történet mégis túlnyomó részt az iskola falain kívül játszódik, úgyhogy ez ne tántorítson el senkit az olvasástól. A történetben szerepet kapnak elmebeteg gyilkosok és drogdílerek, sőt, mondhatni egy egész droghálózat, rendőrökkel és holttestekkel együtt. Ilyen szempontból az alapszituáció teljesen hihető, még akkor is, ha egyes részeknél túl sok a véletlen egybeesés. De tényleg olyan a sztori, mint amelyikkel bármelyik nap szembetalálkozhatunk a hírekben. Jó, nem azt mondom, hogy itt Magyarországon , de nem is itt játszódik. Szóval az alaptörténet egészen hihető, még akkor is, ha kicsit hollywoodi a körítés meg a kidolgozás ( nem is csodálom, hogy felkarolták a könyvet és film készül belőle).
Azért azt is meg kell említeni, hogy érződik rajta a magánkiadós volta, legalábbis az angol verzión. Sajnos ezt muszáj kiemelni, mert ugyan biztos lesz olyan, akinek nem fog feltűnni, de a gyakorlott olvasóknak garantáltan fel fog szaladni a szemöldöke néhányszor, ahogy az én szemöldököm is tette. A helyesírási hibákat meg a központozást nem említem, mert ezek a fordítás során simán korrigálhatóak, de a történet és a fura mondatok sajnos nem.
Nem ártott volna a könyvnek, ha a szerkesztő húzott volna belőle itt-ott vagy éppen néhol belejavított volna bizonyos mondatokba. A kedvencem a következő volt, aminél igencsak elgondolkodtam, hogy is van ez:
I cried so many times during the service, the skin around my eyes cracked and bled. Ez magyarul kb. úgy hangzik (szabad, nyers fordítás, kéretik nem kritizálni!), hogy annyit sírtam a szertartás alatt, hogy a szemem körül a bőr felrepedezett és vérezni kezdett.
Ha szerkesztő lennék, ezt  a mondatot sikítva húztam volna ki, tekintve, hogy nem igazán hallottam még olyanról, hogy ez megtörtént volna valakivel, szinte biológiailag lehetetlen, hacsak nem a True Blood sorozatból lépett ki az illető, mert bizony ott vért könnyeznek a vámpírok, bár ott sem a bőrük repedéseiből jön a vér. De ez itt egyébként is teljes mértékben kizárható, tekintve, hogy egyik szereplő sem vámpír, sőt még a közelében sincsenek ennek. 
Na, de térjünk vissza a regényre. Száz szónak is egy a vége, érezhető, hogy magánkiadós könyv, de a szereplők és a történet kompenzálták a hibákat.
Seth nagyon aranyos, korához képest (21) komoly munkával és kiemelkedő anyagi háttérrel rendelkezik. Helyes pasi, annyira, hogy mindenki elolvad, aki csak látja, de egyáltalán nincs tudatában vonzerejének. Mondjuk ebbe is bele lehetett volna kötni, hogy ennyire fiatalon ilyen anyagi háttérrel rendelkezik, de ezt nem láttam akkora problémának.
Ami igazán szimpatikussá tette az a bizonytalansága volt egyes helyzetekben, emellett mások iránt tanúsított emberséges viselkedése is kiemelendő a pozitív tulajdonságai közül, elég, ha csak az étkeztetési céget nézzük, amivel az időseken próbált segíteni.
Szóval nagyon rendben volt a srác, néha kicsit már túlzottan is védelmezővé vált, de hát, mint tudjuk a szerelem vak és ennyit igazán el lehetett neki nézni, hiszen Maggie tényleg került veszélyes helyzetekbe. Egyébként a lány nem is találhatott volna jobb pasit a sérült lelkéhez, és ezzel át is térnék a női főszereplőre.
Maggie rettenetesen önbizalom hiányos, de nem is csodálom, hiszen nagyon ingerszegény környezetben élt, még barátai sem voltak. Anyja sem könnyített meg a helyzetét az örökös szidással, önbizalom rombolással, így nem is csoda, hogy Seth volt az egyetlen fénysugár a lány életében. Pont ezért merült fel nála az érzelmi függőség kialakulása, de becsületére váljon, hogy megpróbált ellene tenni.
Ezen kívül még 2 kiemelkedő szereplő volt, Booker és Cole. Booker humorát imádtam, tetszett, ahogy csipkelődött a többiekkel, de ha kellett nagyon oda tudta magát tenni megmentésben is. Cole esetében talán az esetlenségében rejlik a vonzereje, annak ellenére, hogy egy orvosnál ez nem éppen bíztató tulajdonság, de őt pont emiatt lehetett annyira kedvelni.
Azért a negatív figurákról is szólnék pár szót. Nem találkoztam még drogdílerekkel ( és a belátható jövőben nem is tervezem), de abszolút hihetőnek tűntek. Sajnos el tudom képzelni, hogy léteznek ilyen elmebeteg, perverz emberek, mint Alen. Amit a kutyussal tett, azért legszívesebben falnak csaptam volna a fejét, de hála a jó égnek, és az írónőnek, a végén megkapta, amit megérdemelt.
Összességében, a címmel ellentétben a könyv egy nagyon is szerethető, romantikus sztori két fiatal szerelméről egy kis alvilági veszéllyel megbolondítva. A regényt még két rész követi majd, ebből az egyik Cole, a másik Booker életét helyezi középpontba. Utóbbit nagyon - nagyon várom már, és reménykedem, hogy legalább annyira jó lesz, mint ez a rész. 
A regényhez tartozó playlist jobbnál jobb számokból áll, nem is tudom melyik a kedvencem, a Lifehouse számokat mind imádom, de talán az Everything áll legközelebb hozzám,  de a Coldplay és a Kelly Clarkson dal is nagyon jó. Azt hiszem, eléggé hasonlít a zenei ízlésünk az írónővel.


A mozifilm készülőben, illetve egyelőre csak a forgatókönyv készül. Az írónő favoritjai a főbb szerepekre Chloë Grace Moretz Maggie szerepére és Liam Hemsworth vagy Zac Efron  Seth szerepére. Chris Evanst képzeli Cole megformálására és Tom Wellinget Bookerként. Maggie anyját Demi Moore alakítaná, ha Gammon dönthetne.
Szerintetek ki tudná őket a legjobban eljátszani?

2 megjegyzés:

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)