Ugrás a fő tartalomra

Nagy számadás 2013.

A tegnapi bejegyzésemben említettem, hogy idén én is megpróbálkozom valami kezdetleges kimutatással, hogy mennyit és mit olvastam idén. Nem lesz valami profi dolog, de nem is ez számít, legalábbis remélem.( a posztban található fényképek a saját könyvespolcaimról készültek)

Lássuk tehát a 2013-as évet számokban:


Olvasott könyvek száma: 76 + 1 folyamatban
Ez önmagában is szép adat tekintve, hogy több, mint amennyit tavaly olvastam, ezért külön büszke vagyok rá. Tudom, hogy vannak, akik többet olvasnak és rápillantván erre a számra csak annyit mondanak: "Csak ennyi?", de nekem ez akkor is siker, magamhoz viszonyítva.
Oldalszámban egyébként ez 25.763 oldalnyi olvasmányt jelent.

Angolul olvasott könyvek száma: 55
Ebben is megdöntöttem saját magam rekordját, hiszen tavaly 52 könyvet olvastam idegen nyelven. Ez az idei szám egyébként az összes könyv 71%-át jelenti, amire szintén nagyon büszke vagyok.

Magyar szerzőktől olvasott könyvek száma: 3
Na, ez az a pont, ahol azt hiszem inkább elbújok a szőnyeg alá. De ennek a számnak is megvan az oka, mégpedig az, hogy nem igazán sikerült eddig jó tapasztalatot gyűjteni magyar szerzők terén, legalábbis, ami a kortárs szerzőket illeti, és néhány félresikerült próbálkozás után az ember lelkesedése is alábbhagy. 
Mondjuk ez az idei három jó volt, igaz a háromból kettő az mesekönyv, és csak egy igazi regény. Mindegy. Jövőre megpróbálom majd javítani ezt a mutatót is egy kicsit.

Sorozatkezdő kötetek száma: 21
Siralmas, de komolyan (főként, ha majd meglátjátok, hogy hány befejező rész került sorra...). Ez a szám azért is rettenetes, mert ez 21 új sorozatot jelent az eddig meglévőek mellett. Gyakorlatilag a teljes ütemtervemet meg lehetne tölteni a folytatásokkal, és így 2-3 évre előre el lennék látva olvasnivalóval. Persze ebből a 21-ből nem mindegyiket fogom folytatni, de ha azokat elvesszük belőle, a szám még így is ijesztően nagy. 

Sorozatbefejező kötetek száma: 6
Ugye, hogy elkeserítő? Mondtam. De igyekszem majd jövőre ezt a számot növelni, és az előzetes tervek szerint minden esély meg is van rá.

Sorozatrészek száma: 45
Ez is elég húzós szám, kiteszi az olvasott könyveim 58%-át, ami egyértelműen több, mint a fele. Mondjuk ez is olyan adat, amiről nem tehetek (figyelitek, hogy hárítok?), mert a könyvkiadók mostanában rámentek a sorozatokra. Totál az ő hibájuk. Ez az a szám, ami valószínűleg jövőre is hasonló arányokat ölt majd.

Önálló kötetek száma: 32
Na, ez viszont nem hangzik annyira rosszul. Jó, lehetne jobb is, de lassacskán majd javul, és egyébként is, ez esetben szintén a kiadók a hibásak....

2013. kedvenc könyve
Mondhatni ezzel kiszúrtam saját magammal, mert baromi nehéz volt egyet kiválasztani.
Hála a jó égnek és a szerencsémnek, nagyon sok jó könyvet olvastam idén, de ami a leginkább kedvenccé vált, az Rebecca Donovan Breathing trilógiája. Tudom, csalás, mert nem egy könyv hanem három, de egybe tartoznak és mindhármat imádtam, voltak fejezetek, amelyeket lélegzetvisszafojtva olvastam. Tény, hogy nagy kedvenc lett. remélem jövőre is találok majd ilyen jó könyvet.

2013. legrosszabb olvasmánya
Ebben az esetben már nem volt olyan nehéz a döntés, élből Tijan Carter Reed-je ugrott be, de ez is csalás, hiszen, végig sem olvastam, annyira rossz volt.
Ha teljes olvasott könyvet kell választanom, akkor Madeleine Sheehan Undeniable c. regénye kapja a díjat.


Térjünk át egy kicsit a blogos statisztikákra is.

Idén 108 bejegyzést született, ez lesz a 109., ami megint csak előrehaladás tekintve, hogy tavaly csak 94-et sikerült összehozni.

A legnézettebb bejegyzés titulusa A soha határához, a legkevésbé nézett pedig Emma Donoghue A szoba című regényéről szóló bejegyzéshez kapcsolódik. Utóbbit nem is értem, hogy sikerült prezentálni, mert annyira jó könyv...

A legtöbb bejegyzés júliusban született, látszik, hogy akkor voltam szabadságon, a legkevesebb pedig májusban és októberben. A májust értem, mert nagyon nyüzsis hónap volt, de az októbert nem tudom, igaz, nem is fontos.

Ennyi lenne hát az évzáró - összegző posztom. Terveim szerint idén már nem írok több bejegyzést a blogra, úgyhogy most szeretnék nagyon boldog, sikerekben és persze olvasnivalóban gazdag új évet kívánni minden kedves olvasómnak!
Várok mindenkit sok szeretettel 2014-ben is! :)



Megjegyzések

  1. A Calderont olvastad?:) Az egy tényleg nagyon jó, magyar írótól származó regény, ajánlom.:) (Most nagyon imádom, úton útfélen ezt ajánlgatom, ha lehetőség nyílik az ajánlásra.:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallottam mástól is, hogy nagyon jó, de őszintén bevallom, nem bírom az "űrregényeket", ezért maradt ki eddig a szórásból. De azért köszi a tippet, meglátjuk, mit hoz 2014, még az is lehet, hogy a végén elolvasom :D (ajánlgass nyugodtan máskor is!!! :D)

      Törlés
    2. oké:) egyébként én se szeretem az űrdolgokat, de ebben tényleg nincs túl sok scifi elem (konkrétan egyszer próbálkoztam rendesebb scifivel, a Kvantumtolvajjal, legközelebb nem olvasok olyat, aminek már a címét se értem egészen :D)

      Törlés
    3. A Ragyogást olvastad? Kb. annyi benne az űrcucc? Az a mennyiség még lement. De ott is volt, hogy néha - néha elkalandoztam. Egyszerűen nem kötnek le, és nem akarom, hogy ez a könyv rovására menjen.
      (Ez egy igen jó tanács :D)

      Törlés
    4. Nem olvastam, de tervben van. Viszont úgy képzelem, hogy a Ragyogás hasonlít az Across the Universe-hez, azt olvastad? kb annyi az űrbeli elem, mint abban, csak másfajták

      Törlés
    5. Na, én meg azt nem olvastam. :D Úgy látom, nincs más választásom, mint megpróbálkozni vele egyszer, aztán majd kiderül. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr