Emma Donoghue: A szoba

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás… 

A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 

A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

A tavalyi nagy nyári könyvbeszerző körutam alkalmával tettem szert rá. Kicsit úgy voltam vele, mint a "Csak, ha te is akarod" c. regénnyel, hogy nem igazán tudtam mire számíthatok, csak az volt biztos, hogy megrendítő és megosztó, ami elég is volt ahhoz, hogy megvegyem. És mivel már egy éve várakozott, bekerült a várólista csökkentős könyvek közé is.

Jack édesanyjával él a Szobában születése óta. A Kint-et, a világot még sosem látta, sőt, abban sem biztos, hogy egyáltalán létezik. A külvilágot csak a Patás és az általa behozott dolgok képviselik a számára. Vajon mi történne, ha kijutna az ajtón? Mi várna rá?

Így végigolvasván a könyvet és egyszer - kétszer megrágva a történetet, rájöttem, hogy ez a regény egyenesen félelmetes, annak ellenére, hogy első olvasatra nem úgy tűnik.

Az ötéves kisfiú sajátos gyermeki gondolkodásmódja tompítja a sorok mögött megbújó terrort, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget, amivel az édesanya teljes mértékben tisztában van a nap minden percében. Azonban becsületére legyen szólva, ebből szinte semmit sem mutatott fia felé. Nem is értem, hogyan bírt alapból észnél maradni nem, hogy arra is figyelni, hogy ne érzékeltessen semmit a reménytelen helyzetükből.

Minden erejét abba fektette, hogy a szegényes körülményekhez képest mindent megadjon Jacknek, amit csak lehet és ami szükséges a fejlődéséhez, bármibe is kerüljön. Alkalmat teremtett neki a szellemi és fizikai fejlődésre egyaránt, de ennek ellenére érezhető volt a lemaradása kortársaihoz képest, ami nem is csoda, hisz a gyerekek ebben a korban a legfogékonyabban a környező világ dolgaira, és tudásuk, ismeretanyaguk nagy részét tapasztalataikból nyerik. Erre a tapasztalatszerzésre Jacknek nem volt lehetősége, ebből adódik lemaradása. Persze bizonyos tudás megszerezhető elmondás alapján is, de ez nem ugyanaz, ráadásul az anya sem éppen valós információkat adott át minden esetben a gyereknek a világ mikéntjéről. Nyilván erre is megvolt az oka, hiszen az első kérdése valószínűleg az lett volna a fiúnak, hogy ő mindezt mikor láthatja, mert élt benne a gyermeki kíváncsiság.

Az anya tisztában volt vele, hogy egyhamar nem lesz lehetősége megmutatni  Kintet ( bár mindig is élt benne a remény), így jobbnak látta nem felkelteni még jobban Jack kíváncsiságát, hisz akkor nehezebben tudta volna őt kordában tartani abban a kis lyukban.

Azonban Jack kezdetleges fejlesztése, és figyelmének lekötése mellett, a nőnek azon is gondolkodnia kellett, hogyan is szabadulhatnának ki személyes börtönükből, mert egyértelműen nem akarja életük hátralévő részét ebben a kis szobában tölteni, arról már nem is beszélve, hogy nem ilyen jövőt szánt fiának. Ezek mellett még ott vannak azok a megpróbáltatások, amiken neki keresztül kell mennie, amik nyomorúságossá teszik életét. A férfinak testileg teljesen kiszolgáltatva éli mindennapjait, a Patás - ahogy Jack hívja - akkor teszi magáévá, amikor csak akarja. Meg kell tennie, hiszen ezért cserébe kap ételt, italt és a legszükségesebb dolgokat. Ami ezt a körülményt még borzalmasabbá teszi, az az, hogy Jacknek is végig kell néznie az aktusokat, illetve csak hallgatni, mert olyankor elbújik a szekrényben, de ez így is elég szörnyű. Sokszor hallja, ahogy anyja sír, és nem tehet szinte semmit.

Mikor kikerülnek koránt sem egyszerű körülmények között ( de szerencsére Jack az egészet játéknak fogja fel, legalábbis az elején), a fiú bizonytalanná válik, ami nem is csoda, hiszen hirtelen kell szembesülnie azzal, hogy a világ, amit mind ezidáig csak a tévében látott, létezik. Egyszerre nagyon sok inger éri őt, nem csoda, hogy megijed és visszahúzódik. Hirtelen a Szoba, ami eddig korlátozta, a biztonságot, a megszokott környezetet jelenti számára, nem csoda, hogy szeretne visszamenni. De hogy magyarázod meg egy ötéves gyereknek, hogy miért nem lehet? Szinte lehetetlenség anélkül, hogy ne sebeznéd meg őt egy életre vagy így vagy úgy.

Az anya reakciója is természetes, az a csoda, hogy eddig bírta a helyzetet összeomlás nélkül.

A regény súlyossága a részletekben rejlik, ahogyan egy - egy elejtett fél mondatból megtudjuk az anya eddigi szenvedéseit, Jack születését, aminek nyomai még mindig láthatóak a szőnyegen, Jacknek pedig fel sem tűnik ebből semmi, ő ártatlanul, a saját kis felfogása szerint beszél ezekről az egyébként iszonyatos körülményekről. Azonban neki ez a természetes, hiszen ebben nőtt fel, ez számára a normális, és nincs viszonyítási alapja, mert nem látott még mást.

Ami azonban a legborzasztóbb az egészben, hogy valós eseten alapszik a regény. Néha hallani ilyen és hasonló kirívó eseteket a hírekben és úgy is elég szörnyű, de így, hogy bepillantást nyer az ember a részletekbe, még inkább azzá válik.

Ettől függetlenül nem bántam meg , hogy elolvastam, még akkor sem, ha bizonyos részei elborzasztottak.

Nem ajánlott bármilyen hangulatra, nem egy olyan könyv, amit csak úgy lekap az ember a polcról, mert olvasni van kedve. De mégis ajánlom, persze csak azoknak, akik bírják az ilyen jellegű könyveket.