figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2012. november 18., vasárnap

Gabriel Garcia Marquez - Szerelem a kolera idején


A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. 
A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.


Pár éve találkoztam először Marquez munkásságával, amikor is az egyik barátnőm kölcsönadta A szerelemről és más démonokról című könyvet. Amikor azzal végeztem, biztos voltam abban, hogy fogok én még találkozni az író műveivel is, és hát az idei várólistacsökkentés keretében meg is valósult.



Fermina Daza és Florentino Ariza fiatalon szeretnek egymásba. Titokban , levélben vallanak szerelmet egymásnak újra és újra. Ám, hogy, hogy nem , elsodorja őket az élet egymás mellől. Fermina Daza hozzámegy egy fiatal, jó hírű, gazdag orvoshoz, Urbino doktorhoz, ez látszólag véget vet a másik ifjúval való titkos kapcsolatának. Ám a fiú megesküszik, hogy vár a lányra, amíg csak kell, és mindent megtesz, hogy mikor eljön az idő, megfelelő körülményeket tudjon teremteni élete szerelmének. De vajon eljön - e az a pillanat?

A szerelem kolera idején tényleg a szerelemről szól, a szó minden értelmében. Marquez bemutatja mi is az igazi, klasszikus szerelem. Nem csupán az, hogy elhalmozzuk mindennel, minél drágább dolgokkal kedvesünket, hanem az, hogy ennyi éven át képes volt rá várni, várt a megfelelő pillanatra. 

"Még nagyon fiatal volt, így hát nem tudta, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, és hogy ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat."

Miközben vár a fiú a lányra, az évek során ő is felnő, egyik kapcsolatból esik a másikba, de ezek általában egyéjszakás kalandok, vagy rendszeres egyéjszakások. Másra nem képes, mert nem tudja kiverni a fejéből a hőn áhított szerelmét. Mondhatni mindent érte tesz. Munkájában is folyamatosan lépdel előrébb, hogy pénzügyileg is stabil  háttérre tegyen szert.
Fermina Daza viszont nem épp él áloméletet. Mondhatni a tipikus aranykalitkás helyzetben van. Van pénzük, hírnevük, gyermekeik, de mégsem boldogok. Hogyan is lehetnének, ha nem szerelmesek, hiszen csakis érdekből házasodtak. 
Azon csodálkoztam, hogy ennek ellenére volt erejük és kitartásuk  küzdeni a házasságért, próbáltak mindent megtenni a köztük lévő béke helyreállításának érdekében. Tudom, hogy akkoriban még mások voltak az íratlan szabályok meg az közösség elvárásai, de akkor is olyan fura volt, ahogy minden ebben a korban játszódó könyvben fura ez nekem.
Egyébként nem egy csavaros, kiszámíthatatlan történet, viszont annál elragadóbb. Ehhez persze hozzájárul Marquez nem épp hétköznapi stílusa. 
Nem épp hétköznapi , hiszen alig van benne párbeszéd. Elsőre ez furcsán hangozhat, és el is téríthet sokakat az olvasásától , pedig felesleges az aggodalom. Egyszerűen annyira jó stílusban "mesél", egészen apró részletekbe menően az író, hogy fel sem tűnik az aktív részek hiánya, amit más regények esetében a szereplők párbeszédéből tudunk meg, azok itt elbeszélésből derülnek ki.  Persze, nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs benne párbeszéd, de tényleg nagyon minimális a mennyisége. Ezért is tűnhet úgy, hogy nem egy könnyen olvasható regény, de ez is csak megtévesztés, hiszen amikor belevetettem magam, akkor csak úgy repültek az oldalak.

"De, ha valamit, hát azt az egyet sikerült együtt megtanulniuk, hogy akkor jutunk a tudás birtokába, amikor már semmire sem megyünk vele."

A könyvből film is készül nem olyan rég, de bevallom én még nem láttam, és nem is tervezem. Egészen egyszerűen azért nem, mert félek, hogy elrontaná ezt a képet, ami olvasás közben kialakult bennem. Más  filmes feldolgozásnál ez nem szokott zavarni, de ennél a könyvnél sajnálnám nagyon. Maga a könyv utáni érzés is olyan jó volt, hogy ezt kár lenne lerombolni.
A könyvet besoroltam a "Klasszikus is lehet jó" kampány könyvei közé, mert bár tisztában vagyok vele, hogy az író még él, azonban 2009-ben bejelentette, hogy már nem fog újabb könyvet kiadni, mert elfáradt (amit nem is csodálok, hiszen 85 éves múlt 2012-ben, és nem egy világhírű műve került kiadásra). Ezen kívül pedig biztos vagyok benne, hogy az irodalmi Nobel - díjas író könyvei nem fognak csak úgy eltűnni a süllyesztőben azok után sem , hogy visszavonult a szakmájától.


2 megjegyzés:

  1. De jó! Olyan régóta szemezek ezzel a könyvvel, s bár még mindig nem tudom, hogy akarom-e olvasni mostanában, jó volt róla olvasni. :)
    Szerintem ez nekem tipikusan majd 30 feletti könyv lesz. :D
    És tök jó az új külső!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként igen, ezt tényleg ettől a kortól érdemes olvasni (jajj, már úgy beszélek magunkról, mintha vén banyák lennénk :D).
      Nem azt mondom, hogy egy tini nem értené meg, csak na... nem biztos, hogy neki ugyanazt adja a könyv, mint egy pár évvel idősebb személynek.

      Köszi a bókot! :D Nem láttad még az új kinézetet? Ejnye! Tessék gyakrabban erre járni :D

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)