Cassandra Clare: City of Fallen Angels (Bukott Angyalok Városa)

A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkolni  és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Clare könyveivel viszonylag régen - lassan  már három éve - kezdődött a kapcsolatom. Emlékszem, az árnyvadászok történetének első három részét gyors egymásutánban olvastam, mert nem bírtam ki, nem tudtam elviselni, hogy nem tudom a végkifejletet.

Aztán akkoriban, mikor végeztem az első három kötettel, még nem jött k i a negyedik rész, így kicsit kikerült a látóteremből. Amikor megjelent a City of Fallen Angels, azonnal megrendeltem, és sajnos, nem sajnos, eddig tartott, mire eljutottam odáig, hogy elolvassam a várólistacsökkentés keretében.

Clary boldogan él Jace-szel,  békességben nyugalomban. Clary anyja épp az esküvőjére készül Luke-kal a vérfarkassal. Látszólag teljes a béke főhősünk körül. Látszólag.

Némi galibát okoz Simon, aki egyszerre két vasat tart a tűzben, és maga sem tudja melyik aktuális barátnőjével lenne inkább. Ezen kívül valaki nagyon meg akarja őt szerezni magának bármi áron, ráadásul a bandája is új szólóénekest kap.

 Jace is egyre furábban viselkedik, szörnyűséges álmok gyötrik, amik néha már - már teljesen valósnak tűnnek, emiatt eltávolodik Clarytől.

És, ha ez nem lenne elég, valaki sorban gyilkolja az Árnyvadászokat. Ki az, és mi a célja? 

Ez az, amit ki kell deríteni hőseinknek magánéleti drámáik tisztázása mellett.

Ha Cassandra Clare műveiről volt szó eddig, kétség nem fért hozzá, hogy azonnal meg kellett szereznem, de bevallom ennél a résznél már csökkent a lelkesedésem. Sok külföldi és jó néhány itthoni véleményt olvastam, és nem mind volt maradéktalanul jó, ami miatt egyre kevésbé akartam kézbe venni a könyvet, azon egyszerű oknál foga, hogy féltem, hogy összetörik az a boldogságbuborék, az a rajongás, amit az első három rész hozott létre.

Igazam is lett meg nem is, de mindjárt kifejtem részletesen is, hogy mire gondolok.

Meglepő módon pillanatok alatt visszazökkentem az árnyvadászok világába. Olyan volt, mintha nem telt volna el 2 évnyi szünet a 3. és 4. rész elolvasása között. Ez mindenképpen Clare stílusának köszönhető, noha a történet nem érte el az előző részek színvonalát.

Azonban a hangnem, a szereplők stílusa ugyanolyan volt, mint eddig. Sok helyen felnevettem vagy nem épp túl elegáns módon felhorkantam, mikor a szereplők elejtettek egy - egy csípősebb megjegyzést.

Bár bevallom, nem mindegyikőjüket szerettem, ugyanis sajnos néhányuk kimondottan idegesítővé vált. Jace a tökös srácból átment egy cseppet mártírba, hiányzott belőle az a tűz ami az eddigi kötetekben jellemezte. Talán a végére tért vissza régi önmagához.

 Claryből pedig sikerült Clare-nek egy cuki plázacicát csinálnia, aki sajnálatos módon többet törődik azzal, hogy melyik rózsaszín felsője legyen rajta, minthogy a valós problémáinak megoldására fókuszálna.

Szóval ott tartok jelenleg, hogy a mellékszereplők sorsának alakulása jelenleg sokkal jobban izgat, mint két főhősünké. Például ott van Simon, aki próbál alkalmazkodni új életmódjához, meg kell tanulnia, hogyan kontrollálja újdonsült képességeit vagy éppen az őt gyötrő éhséget. Aztán itt van az a kétes helyzet is a két barátnővel... Megsúgom, hogy én Izzynek szurkolok ezerrel, Maia nem annyira szimpatikus.

Az új szereplőnk is egész rokonszenves eddig, aztán majd meglátjuk, nem tudom fog - e szerepelni a következő részekben.

És hogy mégis mi volt a bajom vele? Miért mondtam azt, hogy elmaradt az eddigi részektől? Mindössze azért , mert egyszerűen megszoktam egy  bizonyos fokú eseménydús történetet, és itt viszont nagyon nem azt kaptam.  Jó volt, de mégis hiányérzetem maradt. Elég lassan folyt a nyomozás, a hangsúly inkább a személyes drámákon volt, mintsem a harcon, vagy a főellenség elleni küzdelemről.

Mondjuk azért azt be kell vallani, hogy a vége az nagyon bejött. Nem mondom, hogy meglepett, de csak azért, mert már tudtam. De aki nem botlik bele semmilyen spoilerbe, annak szerintem egyértelműen meglepetést okoz majd a befejezés, amit nevezhetünk függővégnek is.

 Szóval jó volt, jó volt, de nem az igazi Clare - féle történetvezetést láttuk. Legalábbis nekem ez így egy kicsit kevés volt ahhoz, hogy extázisba essek tőle.