figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2015. szeptember 12., szombat

C.L. Stone: Friends vs. Family (Ghost Bird #3)

Sang Sorensonnak el kell szenvednie édesanyjának egy újabb, különösen kegyetlen büntetését, ami majdnem az életébe kerül. Az Akadémiás fiúk megesküsznek, hogy ez volt az utolsó. Eltökélték, hogy megvédik Sanget, különösen a saját családjától. A megoldásuk: teljesen megszállják az életét.

Kota, Luke, Silas, Nathan, Victor, Gabriel és North minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megmutassák a lánynak, mit jelent az igazi szeretet és hűség. A család többet jelent a vér szerinti köteléknél és ő a magukéban akarják tudni Sanget. 

A The Academy harmadik részében Sang ízelítőt kap abból, milyen is a szabadság, és milyen az, ha igazán törődnek az emberrel és valakinek szüksége van rá. Egyre többet tud meg a fiúk problémás családi hátteréről és a fiúk is megtudnak olyan dolgokat Sanggel kapcsolatban, amire még csak nem is számítottak. Az akadémia a válasz a problémáikra. Vajon Sangnek is?

Sang viselkedése rákényszeríti az anyját, hogy felfedje a meglepő igazságot. Az igazságot, amit megjósolhatatlanul befolyásolja majd Sang és a fiúk életét egyaránt. Örökre.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A hűségest (Veronica Roth) követő mélységes csalódásomból kifolyólag muszáj volt valami olyanhoz nyúlnom, ami feldob, így az új kedvenc sorozatom harmadik részére esett a választásom.

Sang és a fiúk túl vannak az iskola első hetén, ami finoman szólva sem volt zökkenőmentes. Ám arra főleg nem számítottak, hogy ez csak a kezdet volt, és ennél sokkal komolyabb dolgokkal kell szembenézniük.

Kezdhetném akár azzal is a bejegyzésemet, hogy listát írok azokról a dolgokról, amik félresiklottak a könyvben, amik felett egyszerűen lehetetlenség napirendre térni. De minek tenném? Látom őket, tudomásul is veszem, hogy megvannak a hibái, de  baromira nem érdekel addig, amíg egyébként ennyire leköt és elszórakoztat. Még mindig nem tudom, mi a titok, talán a reverse harem felállás újdonságereje, vagy fogalmam sincs, de rajta vagyok az ügyön, hogy fényt derítsek rá.
De azért addig is érintőlegesen lássuk azokat a bizonyos negatívumokat.

Először is még mindig annak a fránya realitásnak a hiánya. Sang ki - be járkál a házukból, naphosszat nincs otthon, de a kutya észre sem veszi. Oké, hogy a szülők olyanok, amilyenek, az apja gyakorlatilag otthon sincs, az anyja meg otthon van, de minek. Az viszont, hogy a fiúk majdhogynem komplett felújítást végeztek a házon másfél nap alatt, teljesen észrevétlenül, az már valami!
Aztán ott van még az anya viselkedése. Részben értem, hogy mi áll a kegyetlenkedése hátterében, de úgy gondolom, hogy ez a tény önmagában nem jogosítja fel arra, hogy Sang végtagjait összekötözve egy székre ültesse, majd órákon keresztül engedje rá a forró, utána pedig a jéghideg vizet vagy meztelenül bezárja a gardróbba. Komolyan mondom, ilyen még a legperverzebb gazembereknek sem jut eszébe.
Ha ezeken túllendül az ember (higgyétek el nekem, simán túl lehet), jön a korábbi köteteknél is már említett eseménytelenség, azaz a lényegi történést az utolsó 20%-ra hagyja Stone. Én ezt már fel sem veszem, mert jó pár író/írónő választja ezt a taktikát.

Ami azonban ennél a résznél jött elő leginkább (bár még menthető a helyzet), az a Fifty Shades - effekt. Kicsit kezdett az az érzésem lenni, hogy a fiúkban néha Christian ya verzióját látom, a szex részét leszámítva. Úgy parancsolgatnak Sang-nek, hogy csak na, meg döntéseket hoznak helyette, Tudom, hogy meg akarják őt védeni legjobb tudásuk szerint (nem, még mindig nem tudom elhinni, hogy 15-16 évesek, az agyam képtelen befogadni ezt a tényt), de nem igazán nézik ki belőle, hogy képes lenne megoldani bizonyos problémákat, konfliktushelyzeteket. Megmondják neki, hogy mit tegyen, hogyan tegye és mikor vagy egyszerűen csak megcsinálják helyette, ellenvetésnek helye nincs. Azt sem veszik figyelembe, hogy ezzel erősen megnehezítik az önállósodását, csakúgy, mint az anyja, csak más formában.
Imádom mind a 9 pasit, szó se róla, de néha Sang helyében már rájuk üvöltöttem volna, hogy fejezzék be és hagyják élni őt. Oké, hogy tapasztalatlan meg szociálisan éretlen, de ha mindent a csinos kis feneke (ahogy a fiúk mondanák) alá tolnak, hogy a fenébe lesz képes fejlődni és megtapasztalni az élethez elengedhetetlen dolgokat? Bár, mint mondtam, nem reménytelen a helyzet, mert a vége felé azért már kezdett ellentmondani egyszer - egyszer nekik. Azonban  még sokszor bizonytalanná válik, mert fél az újonnan felfedezett boldogsága, szabadsága, na meg persze a fiúk elvesztésétől. 
Van még mit tanulnia, ez egyértelmű, de talán elindult a jó úton, kíváncsi leszek, hogy az utolsó oldalakon kialakult helyzetből mit hoz majd ki, mennyit változtat majd rajta az, amit megtudott.

A fiúknak még mindig megvan az a szokásuk, hogy gondolnak egyet és ölbe kapják Sanget , meg is ölelgetik, fogják a kezét stb. Ezek önmagukban tök cuki és ártatlan gesztusok, ha egy pasi csinálja. De, mikor 9....

Mindenesetre várható volt, hogy az első két részben tapasztalható viszonylagos idill nem sokáig fog tartani. Kimondottan vártam, hogy mikor jön el a pillanat, amikor a 9 pasi összeveszik az egy szem lányon, és lám, meglett az örömöm. Megtörtént az első veszekedés/verekedés, amit Sang túlzásba vitt féltése, védelmezése váltott ki. Ez kicsit felkavarta a csendes, nyugodt állóvizet, ami éppenséggel egyáltalán nem ártott a regénynek. Aztán jött az utolsó 20%. Ott aztán bonyolódtak a dolgok, bedőltek a nyugodt mindennapok. Nem bántam volna, ha ez nem ennyire a végére korlátozódik, de ez van, ezt kell szeretni. A csavar egyébként nem rossz a befejezésnél, jó pár fontos, eddig nem ismeretes dolog derült ki Sang családjáról, ami igencsak nagy hatással lesz a jövőjére is.

Az írónőnek megvan az a jó szokása, hogy az utolsó epilógus - szerű fejezetben egy külső szemlélő szemszögéből (mert a regény egyébként E/1-ben íródott) ránk zúdít egy csomó Akadémiás háttér-információt. Végre jobban beleláthattunk az Akadémia működésébe, bár az még mindig piszkálja a fantáziámat, hogy mi is a célja ennek a szervezetnek, mert az valahogy még nem tiszta.
A mostani helyzet alapján (csak, hogy konkrétan a fiúkról is essen szó), egyértelműen Victor lett a kedvencem, de Silas, Nathan és Dr. Green is szorosan követik. North-ban egy bizonyos reakciója miatt kicsit csalódtam.
Kotát nem igazán tudom hová tenni, annak ellenére, hogy tudom, mit gondol Sangről. Fura a srác. Gabriel a piperkőc dolgaival néha az őrületbe kergetett, de tipikusan olyan személyiség, akire nem lehet hosszú távon haragudni, szeretnivaló bolond.  Luke egy kicsit a háttérbe szorult, de az egyértelmű, hogy ő a csapat mókamestere. 
Na jó, befejeztem az ömlengést. Tudom, hogy eddig szinte csak szidtam, de nem tudom megmondani, hogy mi az, ami mégis ennyire függővé tesz.
Legszívesebben azonnal kezdeném a következő kötetet, de inkább önmegtartóztatok, mert különben hamar elfogynak a részek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)