figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2015. április 27., hétfő

A könyvmoly kellemetlen pillanatai...

Ez most egy ilyen elmélkedős, nyavalygós poszt lesz, mert van valami , ami böki a csőröm és szeretnék róla írni.

Azt gondolná az ember, hogy nem sok kellemetlen pillanat létezik a könyvmoly életében, ami könyvekkel kapcsolatos, de mégis akad.
Sajnos a legtöbb abból ered, hogy az emberek, legyen olvasó vagy nem olvasó egyén, tele vannak előítéletekkel. És ez borzalmas.

A napokban kaptam egy személytől (ráadásul könyvmolytól, bár ez megkérdőjelezhető) egy olyan beszólást, ami bevallom nem igazán esett jól. Így visszagondolva, egy tök pitiáner dolog, mert fel sem kellett volna vennem, de mégis nagyon a bőröm alá mászott. 

Az egész nem volt más, csak, hogy az illető ránézett az egyik könyvemre és megkérdezte, hogy " Ez tetszik neked?".
Alapjáraton elengedem az ilyen megjegyzéseket és röhögök rajtuk egy jót. Nem is magával a kérdés tartalmával volt gondom, hanem a hangsúllyal. Azt a tömény lenézést és ítélkezést ami sütött ebből a 3 szavas kis rövid mondatból, elmondani nem lehet.

Rossz érzés volt. Utólag sokat gondolkodtam azon, hogy mi a francnak vettem magamra? Az, hogy ennyire nem képes valaki más ízlését tiszteletben tartani, az ő szegénységét bizonyítja. Miért kell nekem harcolnom azért, hogy valaki elfogadja azt, hogy mit szeretek olvasni? Miért kell egyáltalán elfogadnia? Nem elég nekem az, hogy én örömömet lelem benne? Ő sem lesz attól több, hogy más műfajokat olvas, mint én.

Sosem fogom megérteni, hogy miért kell másokat csesztetni az ízlésüket illetően. Mindenki olvas amit akar, és mindenki boldog. 

Vitatkozni nyilván nem álltam le vele, mert minek? Sok értelmét nem láttam, meg egyébként is: okos enged... De sajnos szerzett egy pár kellemetlen pillanatot. Ilyenkor mindig erős késztetést érzek, hogy egy időre elbújjak a világ elől, és ne törődjek semmivel és senkivel, se bloggal, se bloggerekkel, se ismerősökkel, és bizonyos értelemben a könyveimbe fojtsam a bánatomat. (és persze ettől mindig helyrebillenek)

Veletek történt már valami hasonló? Ti hogy reagáltatok?

10 megjegyzés:

  1. El ne bújj! Akkor mit olvasunk tőled?

    Jártam így. Sőt, sokan arra is húzzák a szájuk, hogy olvasok egyáltalán. Már nem veszem fel.

    VálaszTörlés
  2. Közben eszembe jutott, hogy akár a másik fél is lehetnék.
    Pont hétvégén volt egy szitu, egy ismeretlen csajszival beszélgettem és ő mondta, hogy úgy szereti a szürke mindhárom részét, hogy többször olvastam. mondtam hogy én nagyon nem. Esetleg olvassa el ebben a témában xy könyvét, talán jobb. lehet neki is rosszul esett, hogy leszóltam a kedvencét. bár nem lesajnálóan. Nem húztam a szám. Csak megjegyeztem, hogy nekem nem jött be és egy másik könyv igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, aranyos vagy! Nyilván nem örökre akarok elbujdokolni, csak egy kicsit. :)

      Nagyon sok múlik azon, hogy miként közlöd, milyen hangsúllyal, hogy neked nem tetszik a kedvenc könyve. Megint más az, hogy normálisan megjegyzed, hogy bizony neked nem lett a kedvenced, minthogy lenézően közlöd, hogy az bizony egy rakás sz*r. Sosem jó érzés, ha az ember kedvencét valaki utálja, még akkor is bánthatja a dolog az illetőt minimális mértékben, ha nem vallja be de nem mindegy, hogy mennyire mászol bele az érzéseibe, amikor ezt közlöd vele.

      Törlés
  3. Nancy, noooooo! Nem hagyhatsz el! *belekapaszkodik ML lábába, és nem enged* Tudom, hogy te is tisztában vagy vele, de nem érdemes azzal foglalkozni ki mit gondol. Te szereted, csak ez számít. Bár ezek szavak csak, tudom. Azért simizd meg az áldozatul esett könyvecskét, kis kölcsönös vigasz egymásnak. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi! Nem megyek sehová, csak annyit írtam, hogy erős késztetést érzek :) Tudom, hogy nem érdemes ilyenekkel foglalkozni és általában nem is szoktam felvenni az ilyen megjegyzéseket, de vannak olyan időszakok, mikor könnyebben betalálnak, és ez most pont olyan volt. Ennyi. Igyekszem túllépni rajta.

      Törlés
  4. Jajj, az ilyet úgy utálom. Mint ahogy sokan lenézik a YA-t, én a minap futottam olyan értékelésbe, hogy "kellően lebutított regény igazi tinilányoknak," valami ilyesmi volt a szöveg, mert nyilván, aki YA-t olvas, az buta, meg minden tini buta. Épp amikor megkérdezték tőlem 14 éves lánynak milyen könyveket ajánlanék - és mert kiemelte a korát, gondoltam, hogy nem akart horrort meg erotikát, azokat kihagytam -, de közben tanakodtam, hogy pl. a Jessie Lambet merjem-e ajánlani, és akkor rájöttem, hogy engem is valahol tudat alatt befolyásolnak ezek a rossz (ezt a szót cenzúráztam) kommentek. Mert igenis döntse el a tini maga, hogy akar-e szomorút olvasni vagy elgondolkodtatót - azért a Living Dead Girlt az ilyen emberek képébe nyomnám, meg az Ellen Hopkins könyveket. Az a baj, hogy itthon a YA - főleg a KMK-s könyvek uralmával - inkább lightos, limonádé, javarészt (számomra) rossz/értékelhetetlen könyvek, de... az nem az egész műfajt tükrözi.

    És akkor mi van, ha valaki szereti a lightos könyveket? Semmi. El se hiszem, hogy még mindig itt tartunk, hogy az "én véleményem szent és sérthetetlen, mindenki, aki mást olvas hülye és alantas." Persze, én nem szeretem a romantikus, limonádékat, mert nem köt le, most nem nyújt nekem semmit - és mi van, ha később azokat fogom falni? Nem értem ezt a fajta sznobizmust. Mert ugye lassan ott tartunk, hogy aki csak szórakoztató irodalmat olvas és nem klasszikusokat, az nem is olvas igazán...

    Persze a Szürkét és társait nem tartom könyvnek, és igen, úgy látom, ha valaki csak azt olvassa, csak az igénytelen pornókat, akkor nem adok a véleményére, mert nem hiszem, hogy van rálátása még a könyvekre, mert csak egy sémát olvas, de azzal semmi baj, ha neki az tetszik, csak ne erőltesse rá másra a véleményét. Lehet, hogy nem figyelek vissza molyokat, akik 5 csillagozták a Szürkét és társait, de csak azért, mert nem fog egyezni a véleményünk nagy valószínűséggel és olyanokat nem követek vissza, nem azért, mert emberileg/ízlésileg nem tartom semmire.

    Blah. Sorry. :D I have feels about this. És Nancy macim (ha-ha :D szeretlek <3), ne búsulj! Ez az ő szegénységük. Mi azt hiszem, megmaradunk javarészt szórakoztató irodalmi, könnyed blognak, és ezzel nincs semmi baj.

    - Gigi voltam, csak lusta melóhelyen bejelentkezni. Dolgozom ááááám, csak kávészünetet tartok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahhahaa :) Rendetlenkedünk munkaidőben? Ejnye, ejnye!!! :D

      Igen, ezt tény, YA és YA között is van különbség. A legszebb az a történetben, hogy ő is olvas olyan jellegű és műfajú könyveket, amit leszólt, szóval igazán nem is értettem, mit akart vele.

      Jelenleg én is úgy érzem, hogy elsősorban a szórakoztató irodalomé a blog, de ezt nem látom problémának. Soha senki nem mondta, hogy ez gond lenne, nem érkezett ilyen jelzés. Meg egyébként is, nem biztos, hogy foglalkoznék vele, mert nem szeretem, mikor megmondják, hogy mit olvassak.

      Mindenesetre köszönöm a bátorítást ( a maciért meg olyat fogsz kapni, hogy csak na.....és akkor, mikor a legkevésbé várod! :D )

      Törlés
  5. Halihó! :)
    Végre valaki olyasmiről elmélkedik, amihez komolyabban van hozzászólnivalóm.:)
    Szóval először is ne hagyd hogy bemásszon a fejedbe, bár a tuti trükköt, hogy ezt milyen eszközzel lehet elkerülni, még nem fedeztem fel, de már régóta dolgozom rajta (nekem is nagyon fájóak tudnak lenni néha "kisbeszólások", amikről egyébként tudom hogy hülyeségek), ha rájövök, szólok :D
    Másodszor a témával kapcsolatban nekem rettentő ellentmondásos érzéseim vannak. Az nyilván nem kérdés, hogy senki ne szóljon le mást azért, hogy mit olvas. Viszont azzal nem értek egyet, hogy attól, hogy valaki sok szépirodalmat olvas, nem lesz több emberileg. Szerintem pont hogy ezek a könyvek adhatnak hozzá egy emberhez, a gondolkodásához, a világszemléletéhez, a lazább regényektől ezt nem nagyon lehet megkapni. Mondom ezt úgy, hogy a nullához konvergál az egy év alatt általam elolvasott szépirodalom mennyisége, szóval ez leginkább saját magam kritikája. Szóval nem azt gondolom, hogy buta lennék attól, hogy nem szépirodalmat olvasok (bár nyilván elég kevesen gondolják hülyének magukat :D), de szerintem az emberek megértéséhez és ahhoz hogy valaki emberségesebbé válljon, a szépirodalom egy nagyon jó út lehet. És ez szerintem sokkal fontosabb mint hogy valaki például értsen az atomfizikához, szóval ilyen szempontból mégiscsak azokat tartom igazán okosnak, akik olvasnak szépirodalmat (is). Az hogy én akkor miért nem ilyen könyveket olvasok, az egy nagyon jó kérdés. :D Bizonyos szempontból lustaságra vezetem vissza, sokkal könnyebb egy laza könyvet elolvasni, mint valami nehéz témába belemászni. Másrészt meg a boldogsághoz egyre inkább úgy érzem, hogy azon keresztül vezet az út, hogy nem veszek tudomást a nagy problémákról, vagy még jobb, ha nem is tudok róla. Persze ha mindenki így gondolkodna, a nagy problémák közül soha egy se lenne megoldva, szóval ez önzőség is valamilyen szinten, de ezt gondolni meg beképzeltség, valószínűleg nem én fogom kitalálni semmilyen nagy problémának a megoldását (és ahogy olvasom, ez a gondolatmenet kezd elég kuszává vállni, szóval nem folytatom :D ). De azon is gondokodom néha, hogy ezekkel az érvekkel nemcsak arról akarom-e meggyőzni magamat, hogy valójában egyszerűen nincs igényem a komoly szépirodalomra (azért reménykedem, hogy nem).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaaa :)))
      Pont a napokban gondoltam rá, mi lehet veled, olyan csend van a blogodon :)
      Oké, ha megvan a megoldás, mindenképpen értesíts, addig én is töröm a fejem az ellenszeren :D

      Értem, hogy mire gondolsz a szépirodalmi regények emberformáló hatásáról és részben egyet is értek veled, de csak részben. Az, hogy valaki sok szépirodalmi regényt vesz kézbe vagy kizárólag azt, sajnos nem jelenti egyértelműen azt, hogy értékesebb ember lesz vagy több. Mert az, hogy elolvassa, és elmondja, hogy elolvasta, nem egyenlő azzal, hogy esetleg le is vonja a tanulságot belőle, vagy képes a lényeges gondolatokat kiszűrni belőlük és pozitívan változik tőle, emberségesebb lesz. Sajnos ehhez szükséges egy megfelelő alaptermészet is, hogy be tudja ültetni a mindennapjaiba ezeket, akár tudat alatt is. Mint lehetőség a fejlődésre, abszolút elismerhető, de korántsem kizárólagosan.

      Én is baromi kevés szépirodalmat olvasok, szóval igencsak egy cipőben járunk :D. Bennem is a lustaság bujkál, valahogy egy nehéz nap után nem vágyom igazán "nehéz" olvasmányra, inkább valami könnyed, kikapcsolódásra. Így a komolyabb regények maradnak arra az időre, amikor szabadságon vagyok, ami egyértelműen az év jóval kisebb részét teszi ki.

      Hogy megnyugtassalak, szerintem ez nem feltétlenül csak igény kérdése, hanem sok egyéb tényező közrejátszik, úgyhogy ne ostorozd magad! A baj akkor van, ha olvasol és nem találsz egyáltalán olyat, ami tetszene. Na, akkor kezdhetsz pánikolni :D

      Törlés
    2. Bocsi, hogy csak most válaszolok, utolsó félévem van egyetemen, és elég kemény (most épp a szakdogámon simítom az utolsókat, holnap határidő) :D
      A blogom azt hiszem hogy abbahagytam, nagyon régen éreztem késztetést posztírásra :/ azért hivatalosan nem, mert sose lehet tudni, hátha visszatér az ihlet :)
      Igen, abban mindenképpen igazad van, hogy a befogadón is sok múlik, viszont én nem is próbálkozom, az itt a baj. De egyébként aki sok szépirodalmat olvas, az szerintem azért képes befogadni, levonni a tanulságokat, ha nem lenne rá képes miért olvasná? (Ha csak nincs valami durva sznobizmusa.)
      Egyébként mostanában nem sok jó könyvet olvastam, de ez nagyrészt direkt alakul így, igyekszem közepesnek tűnő könyveket választani, amiket nincs nagy késztetés napközben olvasni. Elég hülyeség, de valamit muszáj olvasnom, viszont ha jó könyveket veszek kézbe, akkor az nagyon a suli kárára menne most, az meg nem fér bele.:) Majd nyáron!

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)