A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
Jó rég óta nézegettem már ezt a könyvet, de annak ellenére, hogy elég pozitívak voltak az első visszajelzések, nem akartam nekiállni, mert a disztópiák nem feküdtek az utóbbi időben (sok egyéb más műfaj mellett). Aztán Absztrakttal megbeszéltük, hogy mivel ismét esedékes egy következő közös olvasmány, így ez lesz a júliusi áldozat.
Az idegenek megszállták a Földet, 4 hullámban kipusztították az emberiség javát. Akik még megmaradtak, küzdenének, de nem igazán tudják hogyan, hiszen az sem tiszta, mit is akarnak ezek a lények. Cassie azonban egy dologban biztos, meg kell keresnie öccsét, akit a katonaság elszállított.
Bármi történjék is, meg kell találnia, mert megígérte neki.
Egészen érdekes könyv volt ez, és korántsem olyan, mint amilyen re számítottam. Hogy milyenre számítottam? Fogalmam sincs, de biztos nem ilyenre.
Jó kis könyv ez, izgalmas sci -fi/disztópia keverék, de a YA műfajon belül határozottan a jobbik fajtából.
Az eleje ugyan egy kicsit vontatott és kissé zavaros tekintve, hogy sokáig nem derül ki, ki narrálja a történetet, majd a váltásoknál sem derül ki elsőre, ki is mesél éppen. Ez pedig igen zavaró az elején, mikor még a nevekkel, meg a szereplők helyzetével nem voltam tisztában. Később azonban már jóval könnyebb volt felvenni a fonalat, de így is volt egy - két helyzet, ahol nem sikerült hirtelen megmondani, hogy akkor most kinek a fejében is vagyunk éppen.
A végére rendeződnek a sorok és a történet felétől lassan elkezdenek felbukkanni az apró jelek, amik arra utalnak, hogy ez egy jóval összetettebb dolog, mint, ami elsőre látszik.
Jó volt látni, követni, hogy miként futottak össze a szálak, hogy aztán a fináléban megint szétfussanak különböző irányokba.
Azért volt ez praktikus, mármint a több nézőpont, mert így a lehető legtöbb információt kapjuk a Földet uraló helyzetről.
Ben "elmesélte" milyen a kiképzés, a tábori élet, Sammy szemén keresztül követhettük, hová vitték a gyerekeket és ott mit csináltak velük.. Cassie meg a "kinti", táborokon kívüli állapotokat tolmácsolta Evannal együtt. Ha már Cassie-nél tartunk, hiába ő az egyik főszereplő, ő volt a legkevésbé szimpatikus karakter.
Annyira hülye dolgai voltak, amit egy jó főhősnő, egy igazi badass csaj nem engedhet meg magának. Példának okáért, mikor egyik sebesülése után egy tök idegen helyen ébred, egy tök idegen pasi ápolja a földönkívüli invázió közepén, szinte a legelső reakciója az, hogy jé milyen jó pasi, mert szép tiszta a keze meg a körmei és csokiillatú a lehelete. Az mellékes, hogy előtte majdnem elvérzett és tényleg fogalma sincs róla, ki a pasi.
Volt még pár ilyen jelenet, ahol finoman szólva sem voltak helyénvalóak a gondolatai. Mentségére legyen szólva, néhol leszidta saját magát emiatt...
Másrészről viszont nagyon keményen és elszántan képes küzdeni a szeretteiért illetve azokért , akik fontosak számára, akár ölni is hajlandó, ha épp arra van szükség. Bármit megtenne, hogy viszontlássa öccsét, ahogyan megígérte neki.
Természetesen van érzelmi szál is, de hála a jó égnek és Yancey-nek, ez minimális, éppen akkora adag, amekkora elfér a történetben. Remélem nem csinál belőle bugyuta szerelmi háromszöget ( bár, amilyen szerencsém van, tuti az lesz...). Én az eddigiek alapján talán inkább Ben párti vagyok, de nem lejátszott ez még esetemben sem, nem hogy Cassie esetében.
Ben is elszántan küzd, csak nem mindig tudja pontosan ki is az ellenség, amit nem csodálok. Őt Cassie-vel ellentétben kicsit a bosszúvágy, az elégtétel hajtja, hogy az idegenek, akik miatt családja meghalt, szenvedjenek. De a kemény külső igenis érző lelket takar és ez volt az, ami igazán szimpatikussá tette.
És akkor már csak Evan maradt. De nem. Róla nem mondok semmit. Minek? Majd, ha elolvassátok, megtudjátok, hogy milyen. :P
A vége természetesen függővég és meg kell mondjam az utolsó 25 - 30% baromi izgalmas volt. Belecsöppentünk egy, a Földért folyó harc kellős közepébe és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez még csak a felszín, lesznek itt még durvább dogok is.
Olvasás után azt mondom, hogy nagyon várom a filmet és remélem nem rontják majd el azzal, hogy az összes kicsit is durvább jelenetet kivágják belőle. Az lenne a film lényege, hogy az idegenek senkit és semmit nem kímélnek.
A folytatásnak egyébként még nem néztem utána, de biztos lesz, mert ezt így nem lehet abbahagyni. Az azonban tuti, hogy olvasni fogom. Hangulatilag kicsit hasonlított a Red Hillhez, ebből is jócskán áradt a kilátástalanság.
Magyarul is jön majd valamikor (ha minden igaz szeptember folyamán. Várjuk szeretettel!
(Közben megnéztem, a 2. rész The Infinite Sea címmel jön 2014. szeptemberében és lesz még egy 3. rész is.)
Sajnos még nem olvashatom végig a posztot, de addig is itt hagyok egy ilyet: ♥
VálaszTörlésÖreg hiba. Tessék majd pótolni :)) ♥
Törlés