figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. június 28., szombat

Kat Zhang: What's Left of Me

Nem kellene léteznem. De mégis itt vagyok.
Eva és Addie kezdetben olyan volt, mint mindenki más - 2 lélek egy testben, váltakozva kontrollálták a mozgásukat, ahogy megtanultak járni, énekelni, táncolni. De ahogy nőttek, úgy nőtt az aggódó suttogás. Miért nem válnak szét? Miért nem tűnik el az egyikük? Az orvosok vizsgálatokat végeztek rajtuk, a szomszédok elhatárolódtak, a szüleik még egy kis időért könyörögtek. Végül Addie-t egészségesnek nyilvánították, Evát pedig eltűntnek. Kivéve, hogy nem tűnt el.
Az elmúlt három évben, Eva élete maradványaiba kapaszkodott. Csak Addie tudja, hogy még mindig ott van, csapdába esve a testében. 
Aztán egy napon rájönnek, hogy talán mégis van módja, hogy Eva mozoghasson. A kockázat elképzelhetetlenül nagy, hiszen a hibridek fenyegetést jelentenek a közösségre, és ha elkapják őket, Addie-t és Evát bezárják a többiekhez. És mégis... egy mosolyért, egy forgásért egy kis beszédért, Eva bármire képes lenne.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Szegény regénynek baromi hányattatott sorsa volt, fel - le rakosgattam a várólistámról. Érdekelt is, de mégis volt valami, ami visszatartott.
Aztán végül Abstractelf, akinek az egyik kedvenc könyve, meggyőzött , hogy érdemes elolvasni, főleg, mert kitaláltuk, hogy elolvassuk egymás kedvenceit és ez is közte volt.


Addie és Eva nem olyanok, mint kortársaik. Egyiküknek évekkel ezelőtt el kellett volna tűnnie, de nem tette. Ráadásul ezt a tényt titkolniuk kell, hiszen a hybrideknek nincs helyük a társadalomban.
Vajon meddig képesek titkukat megtartani, és milyen áron?

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a végére a könyv. Azért a végére, mert az eleje egy kicsit vontatott volt, annak alapján nem voltam biztos benne, hogy szeretni fogom, de Hally eltűnésétől kezdve már szinte letehetetlen volt.
Ha általánosságban kellene jellemeznem, és hasonlítanom kéne valamely másik könyvhöz, akkor azt mondanám, hogy olyan, mintha az írónő összegyúrta volna A burok című regényt Kelley Armstrong Darkest Powers trilógiájával.
Mivel mindkét könyvet (illetve a könyvet és a trilógiát) is imádom, így nem kérdés, hogy ezzel a történettel is nagyon jó barátságot kötöttem.
Érdekes volt az a hybrid - dolog, egy testben két személy, illetve személyiség, a domináns átveszi az irányítás, míg a gyengébb elhalványul és egy bizonyos korban (ha jól emlékszem 10 évesen, de nem vagyok benne 100%-ig biztos) egyszerűen eltűnik. Legalábbis ez lenne a dolgok normális menete, de Addie és Eva esetében nem így alakult a helyzet. De mivel nem akarták magukra vonni a figyelmet, eljátszották, hogy csak Addie maradt meg. Ez jól is ment nekik, egészen addig, amíg nem találkoztak Hally-val és Devonnal és bele nem keveredtek egy kutatócsoport látóterébe, akik a hybridekre specializálódtak.
Onnantól lett igazán hátborzongató a sztori, hogy bevitték őket ebbe az úgynevezett kórházba, ahol hitegették őket mindennel, de tulajdonképpen nem voltak mások, mint kísérleti alanyok ( innen a Darkest Powers hasonlóság).
Izgalomban nincs hiány, hiszen Addie-ék nem csak ülnek a babérjaikon, hanem igyekeznek kideríteni, mi is folyik valójában az intézmény falai között, majd, mikor rájönnek, a menekülés kerül fókuszba. De azért abban megegyezhetünk, hogy egy mentális problémákkal küzdő betegeket ellátó intézményből nem könnyű a kijutás.
Persze, azért az izgalom mellett jut hely némi romantikának is, de ez nagyon halvány és kezdetleges, hiszen nem éppen a legalkalmasabbak a körülmények.
Én jelenleg totál Ryan/Eva shipper vagyok, de nagyon durván! A bökkenő csak az, hogy teljesen esélytelennek tűnik bármi nemű előrelépés az ügyben, ami nem meglepő, hisz itt nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett párosokról, hanem minimum kvartettekről, és nehéz lehet úgy románcba kezdeni, hogy még valaki van az ember fejében. Eva egy ponton meg is jegyzi, hogy Addie-t milyen kellemetlenül érinti, mikor ő Ryannel beszélget, meg amikor a fiú hozzáér. Gondolom Ryan esetében sincs ez másképp, hiszen ők is ketten vannak, így valószínűleg ugyanazt élik át, mint a lányok.
Azért a szereplők menekülése mellett kirajzolódni látszik a trilógián átívelő történet is, ami a hibridek társadalmi helyzetével függ össze szerintem. Legalábbis az első rész alapján erre tippelek, hiszen a társadalom szemetének és veszélyesnek tartják őket, pedig közel sem azok, és meg akarják akadályozni, hogy kísérleti nyulakként nézzenek rájuk, amiért nem mentek át egy bizonyos folyamaton.
De mindez persze csak találgatás, mert lehet, hogy végül teljesen más irányba fog elmenni az egész cselekmény, én meg majd lesek, mint hal a szatyorban.
Az első rész alapján jelenleg fogalmam sincs, hogyan folytatódik majd a történet, hiszen ez a rész viszonylagos nyugalomban fejeződött be. A trilógia befejezéséről meg ne is beszéljünk. Jelen állapot szerint elképzelésem sincs arról, hogy mi lesz a vége, csak abban vagyok teljesen biztos, hogy fájdalmas lesz, hiszen disztópiáról van szó. Ráadásul ezt a helyzetet nem lehet úgy megoldani, hogy valaki ne sérüljön lelkileg vagy akár fizikailag is. Félek a folytatástól, de azért mindenképpen szeretnék sort keríteni rá. Zhang nagyon jó kis világot hozott össze, kedvelhető szereplőkkel, és baljós körülményekkel.

2 megjegyzés:

  1. Úúú, most meghoztad a kedvem a könyvhöz! Én is úgy voltam vele, ahogyan te, rajta van a várólistámon egy ideje, de mégis mindig halasztgatom. Azt hiszem ezek után a következők között lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de jó!!!! :) Remélem, Te is olyan kellemesen csalódsz majd benne, mint én!

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)