figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. június 21., szombat

J.R. Ward: Irigység (Bukott Angyalok 3.)

Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.

Ward nagy kedvencem, kicsit guilty pleasure, mert őt mostanában sikk utálni. Ennek ellenére kitartok mellette, mert rettenetesen lekötnek a szereplők történetei. Viszont ez az angyalos sorozata kicsit elmarad a testvérek sorozatától, de még így is magasan jobb jó néhány sorozatnál.


Jó és rossz küzdelmében az állás döntetlen. Jim az előző elbaltázott küldetés után mindenképpen meg akarja nyerni a következő kört, de ezúttal sem kap egyértelmű információkat a megmentendő lélekről és az ellenség azaz Devina megint előnyben van. De Heron sem adja fel egykönnyen a harcot.

Annak ellenére, hogy picit elmarad az FTT-től, mégis örömmel vetettem bele magam az angyalok világába. (Aki rendszeresen olvas, tudhatja, hogy odavagyok a szárnyasokért, de tényleg) Azért halogattam eddig, hátha így kevesebbet kell majd várnom a következő rész megjelenéséig, de idén mindenképpen el akartam kezdeni, így lett belőle várólista csökkentős. Jim célpontja ezúttal egy rendőr, DelVecchio, akinek az apját hamarosan kivégzik sorozatgyilkosság vádja miatt. A férfi fél, hogy ő is apja nyomdokaiba lép akaratán kívül, főleg, mikor egy gyilkossági ügy első számú gyanúsítottja lesz.
A sorozat ezen része több szempontból is vízválasztóak bizonyult. Elsősorban azért, mert Jim nagyon sokat erősödött ebben a kötetben, ami elsősorban újdonsült képességeiben nyilvánult meg, amiből jó pár volt. Egyre erősödik és szinte tudatában sincs erejének, de segédei, Adrian és Eddie egyértelműen látják.
A másik, ami miatt rendhagyó volt, hogy meghalt valaki a jó oldalról is, amely tény előtt gyakorlatilag sokkolva álltam/ ültem. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a egy háború a jó és a rossz oldal között és ez a háború bizony néha áldozatokkal jár, de miért pont ő? Teljese felbolygatta a többieket is.
Eddig sikerült viszonylag áldozatmentesen harcolniuk, legalábbis a civileket tekintve, pont ezért azt vártam volna, hogy ilyesmi veszteség lesz. Nagyon sajnáltam, hogy pont ezt a szereplőt veszítettük el, mert bár nem tartozott a kimondott kedvenceim közé, mégis szerves és fontos része volt a történek. Remélem, azért annyit profitálnak elvesztéséből az életben maradtak, hogy talán a bosszúvágyból kifolyólag vagy a halott emlékének  tiszteletére megerősödnek és esetleg nyernek a végén, a sorozat végén.
Maga a sztori egyébként tök érdekes volt, tetszett ez a sorozatgyilkosos koncepció, mellette pedig kiegészítőnek ott volt a szokásos harc Devinával. 
Meg kell mondja, rettenetesen utálom azt a nőt. Eddig is nagyon mocskos játszmákat űzött, ami rendben is van tekintve, hogy egy démon és velejéig gonosz, de most még az eddigieknél is mocskosabban állt a dolgokhoz. Nagyon tenyérbemászó karakter, mondjuk az is igaz, hogy gonoszként ez a dolga, de ettől nem lesz kevésbé unszimpatikus.
Jobban belegondolva, talán pont ettől lesz jó a sorozat, hogy a gonosz nagyon gonosz, a jó maga a megtestesült jóság, Jim pedig, aki középen áll, elvileg elcsábítható bármelyik oldalra. Hiába szeretne ő kizárólag a jókhoz tartozni, néha Devina hihetetlen kavarásának köszönhetően elkövet hibákat és rossz döntéseket hoz. 
DelVecchio szimpatikus szereplő volt, szeretem az ilyen kemény, de sérült lelkeket. Bizonytalan, mert nem tudja, hogy apja őrülete mikor uralkodik el rajta is, Devina jelenléte pedig cseppet sem segít ezen a helyzeten, csak még jobban összezavarja a nyomozót, ráadásul ideiglenes társához való vonzódás is csak az őrület határára sodorja.
Legnagyobb problémája a bizonytalanság, és ezt használja ki Devina. Vec érzi, hogy valami nincs vele rendben, de nem tudja hová tenni az egészet, ahogy Jimmel kapcsolatban is érzékel valamit, de nincs tisztában vele, hogy mi is az pontosan. Sokáig tart neki, mire rájön mi is van körülötte, bár nem hiszem, hogy 100%-ig el is hiszi.
Az eddigi 3 kötetből egyértelműen ez lett a kedvencem. A vége különösen tetszett, ugyanis a 4. rész meglepetést tartogat, illetve annyira nem is meglepi, de mindenképpen érdekesség lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)