figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. május 11., vasárnap

Nyrae Dawn: Charade

A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.


Nem ez az első regényem az írónőtől, így nagyjából tudtam, mire számíthatok esetében. Kellemes romantika, némi komolyabb elem és az eredmény egy szórakoztató, kikapcsoló olvasmány.

Colt és Chey egyaránt elég zaklatott múltúak és jelenűek, sok gonddal küzdenek meg egymaguk, nehezen nyílnak meg másoknak. Egy véletlen folytán találkoznak és kezdenek bele egy olyan játszmába, amelynek végkimenetel még számukra sem világos.

Előre szeretném bocsátani, hogy nem ez lesz életem eddigi legjobb és leghosszabb bejegyzése. Vannak olyan napok, mikor nem megy, viszont a könyvet szerettem annyira, hogy megérdemel egy bejegyzést még akkor is, ha ez a bejegyzés kicsit rövidebb lesz, mint az átlag. Az írónő eddigi, általam olvasott könyvei mind a young adult kategóriába estek, ez volt az első new adult regényem tőle. Úgy voltam vele, hogy, ha az eddigi közvetlen, gördülékeny stílust megtartja, nem lesz gond. Szerencsére így is lett és egy nagyon könnyed kis romantikus regényt kaptam.
Néha kimondottan vágyom az ilyen olvasmányokra, ezért jó tudni, hogy az írónő képes ilyen viszonylag konstans minőséget prezentálni, így, ha újra úgy hozza kedvem, bármelyik irományához nyúlhatok.
Itt azért a romantikát jócskán ellensúlyozta komoly és egyben komor elemekkel úgy, mint a rák, halál, gyász, erőszak. Emellett nem a töménytelen és apró részletekbe menő szexjelenetek jellemzik, ami szintén jó pont. Dawn valahogy megtalálta a tökéletes elegyet, így mindenből mondhatni pont megfelelő mennyiséget kapunk.
Maga a cselekmény egyébként nem nevezhető valami észveszejtően fordulatosnak, viszonylag kiszámítható, hogy mi lesz a vége, bár bevallom az utolsó oldalakon történt drámát már nem igényeltem volna, mert kb. semmit nem tett hozzá a történethez. De elnéztem neki, mert a többi része rendben volt.
Adott két gyötrődő fiatal, akiket a véletlen sodort egymás mellé. Tényleg véletlen volt, hogy találkoztak, illetve mégsem, mert véletlenek nincsenek, de ezzel kapcsolatosan most nem akarok külön értekezésbe kezdeni, majd talán egy másik alkalommal.
Szóval minden egy kis színjátékkal indult egy gyenge pillanatban.
Jó volt látni, ahogy fokozatosan rájöttek, hogy ők ketten nem is annyira különböznek egymástól, ahogy azt az elején gondolták. Coltnak ugyebár haldoklik az édesanyja, Chey-t meg évekkel ezelőtt magára hagyta az övé, így hasonló dolgokat élnek át.
Főleg, ha azt nézzük, hogy egyikük sem akart komoly kapcsolatot, de még "komolytalant" sem, egymással meg semmiképen nem, de Coltnak pénz kellett, hogy fizetni tudja az egyetemet és az anyja ápolásával kapcsolatos kiadásokat, Chey pedig bármire képes, hogy bosszút álljon exén, aki félrelépett és megcsalta.
Már az elején érezni lehetett, hogy hiába a látszat utálat, ők ketten bizony együtt fogják végezni, teljesen egyértelmű volt kettejük közti vonzódás, amire természetesen az olvasó hamarabb rájön, mint a szereplők maguk. Ahogy ez a fura "játék" különböző életszerű helyzetekbe sodorja őket ( mint pl. Chey pánikrohamai vagy Colt anyjának meglátogatása), világossá válik, hogy mindketten mások, mint amilyennek elsőre tűntek és szükségük van egymásra, ráadásul pontosan azt tudják egymásnak nyújtani, amire szükségük van és vágynak.

Persze nincs történet konfliktus nélkül, és itt sincs ez másképp, bár nem nevezhető váratlannak, ami nem baj, mert végül is illett a cselekménybe.
Összességében azt kaptam, amit vártam a regénytől, se többet, se kevesebbet, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és mikor legközelebb ilyen jellegű regényre vágyom, a folytatásokra is sort kerítek majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)