Ugrás a fő tartalomra

Áldozzunk fel könyveket avagy mi a zombiapokalipszis ellenszere?

A minap Abstractelf (Always Loving a Wild Book) indított útjára egy jó kis játékot a blogján, én meg kaptam az alkalmon és nekiugrottam, hogy összeírjam, melyek azok a könyvek, melyektől vészhelyzet esetén először szabadulnék meg. Főleg azért vágtam vele, mert így levezethetem a rossz könyvek miatti mérgemet és virtuálisan feláldozhatom/tűzre vethetem,/megetethetem a zombikkal az olyannyira utált olvasmányaimat.
Lássuk, mik kerülnek eme siralmas sorsra.



1. Szituáció. Könyvesboltban vagy, és éppen nézelődsz a fincsi könyvecskék között, miközben a lelkiismereted csitítgatod, hogy "ugyan, egy könyv még belefér... vagy kettő... vagy öt". Mikor is, egyszer csak zombik árasztják el az utcát. Szerencsére a bolt tulajdonosát már értesítették, hogy a hadsereg rájött, mi is a zombik gyengéje. A túlértékelt / túl hype-olt könyvek. Úgyhogy már rohansz is ahhoz a könyvhöz - a könyvhöz, amelyről mindenki azt mondta, mennyire fantasztikus, és te megvetted, elolvastad, és borzalmas volt. Melyik az a könyv?

Na, szóval, ha zombicsemege, akkor egyértelműen két könyv jöhetett szóba, illetve egy könyv és egy sorozat, mert hogy L.J. Smith Vámpírnaplók sorozatának bármelyik részét röhögve dobnám a zombik elé és egy cseppet sem sajnálnám. Ha ez esetleg nem lenne a könyvesboltban, mert a rajongók elkapkodják előlem, akkor E. L. James Fifty Shades of Grey repülne az élőhalottak felé nagy mennyiségben.


2. Szituáció. Épp kilépsz a fodrásztól. A hajad gyönyörű, még a TV-reklámokban is irigykednének rád. Azonban az időjárás úgy dönt, hogy szörnyű tréfát űz belőled, és az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék (és természetesen esernyőt nem hoztál, hiszen szikrázó Napsütés volt, mikor elindultál). Mielőtt azonban a szokásos szerencsédet áldanád, eszedbe jut, hogy á! Itt van nálam ez a könyv. Ez a sorozatfolytatás, amit esernyőnek használhatsz. Melyik ez a sorozatfolytatás?

Ez is nagyjából egyértelmű helyzetnek tűnik, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy utálatos és borzalmas folytatásokat hurcolok magammal a fodrászhoz.
De tegyük fel hurcolom, mert én ilyen előrelátó vagyok, és tudatosan készülök arra, hogy nyakamba szakad az özönvíz. Ezért lenne a táskámban vagy Alyson Noel Blue Moon-ja vagy ha a zombiapokalipszisből megmaradna, akkor a Vámpírnaplók 5. része. Azért az 5., mert az még az első négynél is rosszabb volt. (bár ez elmondható az utána lévő részekről is....)


3. Szituáció. Irodalomórán ülsz, a tanárod pedig épp egy műről beszél, amelyik szinte megújította az irodalmat. Te pedig csak ülsz ott egyre idegesebben, mert tudod, hogy ez a klasszikus egyszerűen borzalmas. Úgyhogy fogod ezt a könyvet, és hozzávágod a tanárodhoz. Melyik klasszikus ez?

Óh, az alulértékelt klasszikusok. Biztos, hogy mindenkinek van olyan klasszikusa, amit hozzávágott volna, ha nem is a tanárához, de a falhoz minimum. Nálam ez E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép című regénye. A mai napig a hideg kiráz tőle, ha rágondolok. A másik, ami megközelíti ezt a szintet, az Az ember tragédiája. Sajnos, nem sajnos, ez sem igazán férkőzött a szívembe.



4. Szituáció. Épp a könyvtárban vagy, és azon tűnődsz, pontosan hány könyvet is kölcsönöztél ki, és még mennyit vihetsz ki, anélkül, hogy átlépnéd a limitet. Mikor is, globális felmelegedés. A Föld egy jégtömbbé áll össze, és minden elpusztul a könyvtáron kívül (a könyvek ereje, látjátok? :)). Anyukád hív, hogy az egyetlen lehetőséged a túlélésre, ha elégetsz minden könyvet, amit csak tudsz. Melyik könyvet utálod legjobban, hogy azzal kezdd az égetést?

Ez sem nehéz kérdés. Kevés könyvet utáltam annyira, mint Madeline Sheehan : Undeniable című regényét, de a Fifty Shades of Grey sem sokkal marad le utána... Mindkettő olvasása közben gyakran játszottam el a kerti szalonnasütés vagy szimplán a tábortűz gondolatával. 




5. Szituáció. Épp fellépésre készülsz, és szörnyen izgulsz. Éppen ezért ott vannak melletted feltornyozva a kedvenc sorozataid, amelyeket olvasgatsz, hogy megnyugodj. Mindeközben rágót eszel, amit ki kéne köpnöd, mielőtt felmész a színpadra. Sajnos azonban nincsen kuka a közelben - 100 kilométeres körzetben :)). Így valamelyik kedvenc sorozatod utolsó kötetének utolsó oldalára kell ragasztanod. Melyik az a könyv, amelynek utáltad a befejezését?

Ha nem is utáltam, de mérges voltam a Vámpírakadémia befejezése miatt. A Team Adrian tagjai gyanítom tudják miért... Úgyhogy a Last Sacrifice-ba bizony menne az a rágó.

Megjegyzések

  1. Szia!

    Nagyon tetszenek ezek a posztok. Viszont olyan jót mosolyogtam, mert én meg pont Az arany virágcserepet meg Az ember tragédiáját tök szerettem. :D Látszik, hogy ízlések és pofonok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben a témában kakukktojás vagyok, úgy látszik, mert akivel eddig beszéltem, az imádta mindkettőt. :) Én az oroszokért rajongtam rettenetesen meg Keyes-ért.

      Törlés
  2. Kötelezőkben abszolút egyetértek veled! :) Összesen 4 kötelezőt utáltam csak, a többiekért mind odáig voltam. Ami nekem még betett a fenti kettőn kívül, az a Kincskereső kisködmön és a Vörös és fekete.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a Vörös és feketével jó barátságban voltam :) Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy nem akkor olvastam, mikor kellett volna, hanem évekkel később.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)