figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. február 5., szerda

Pittacus Lore: The Power of Six (A hatok hatalma) (Lorieni Krónikák #2)

A „Hatok hatalma” egy pillanatra sem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Egymást követik az izgalmasabbnál izgalmasabb fejezetek: a mogadoriak főhadiszállásának megrohamozása, a Sarah házánál lejátszódó események vagy Kilencedik felbukkanása egyértelműen filmvászonra kívánkozik. Csupa kiválóan megkomponált, gondosan kidolgozott jelenet, amely csak arra vár, hogy Hollywood lecsapjon rá.

Meg lehet kövezni érte, de szerettem A negyedik című filmet, amiben nagy szerepe volt Alex Pettyfer helyes pofijának is. Azonban az egyértelmű volt, hogy nem maradhat ki a könyv sem a repertoárból. Ha lehet, márpedig lehet, még teljesebb képet kaptam a kilencek életéről, szokásairól, képességeiről és úgy általánosságban a fajukról. Kétség nem fért hozzá, hogy tovább is olvasom a sorozatot, mindössze idő kérdése volt az egész. A napokban (szerk: november első két hetében. Igen, még mindig lemaradásban vagyok magamhoz képest...)  ágyhoz voltam kötve, így nem volt más dolgom, mint újranézni a filmet, amitől rám tört a vágy, hogy folytassam a sorozat olvasását. És, hát ki vagyok én, hogy ellenálljak  ennek a vágynak?


John a hatodikkal és Sammel, na és persze Bernie Kosarral karöltve elindul, hogy megkeressék a többieket és együtt szálljanak szembe a Mogokkal. 
Azonban nem is számítanak rá, hogy milyen akadályokba ütköznek majd az úton. A kellemetlenségek mellett viszont sok hasznos információra is szert tesznek.

Örülök, hogy megadtam magam, és nekiálltam elolvasni. Sokkal eseménydúsabb, mint az első rész volt és jóval összetettebb is, kezdve azzal, hogy nem csak John történetét követhetjük, hanem Hetedikét is.
Valahogy maga a Hetedik személye eddig nem nyerte el a szimpátiámat, viszont a története meglepően tetszett. Barátsága Ellával kimondottan szívderítő volt és nem mellőzte az izgalmakat sem. 
A másik szál azonban sokkal mozgalmasabb volt, már csak azért is, mert a csapatot nem csak a mogok üldözik, hanem a hatóságok is körözik, mert meg vannak róla győződve, hogy John és henry hidegvérű terroristák, ami persze hülyeség, de hát biztos nem sci - fi filmeken nevelkedett az FBI.
Szóval Lore nem igazán hagyta nyugodni a szereplőit, a cselekmény igencsak intenzívnek nevezhető, mikor nem a rendőrséggel hadakoztak, akkor lorieni ellenségeikkel kerültek összetűzésbe, és bizony csak romokat hagytak maguk után. Közben természetesen van néhány talány, amire próbálnak rájönni, mint például, hogy Henry mit nem mondott el Johnnak és hogy mit is rejthet a ládikója. Mikor kinyitják sem jutnak sokkal előrébb, persze azért találnak benne használható dolgokat, de nem mindenről derül ki, hogy milyen célt is szolgál valójában.
Viszont ez jó alkalmat adott róla, hogy bepillantást nyerjünk a faj életébe, bolygójuk felépítésébe vagy éppen abba, hogy a mogok miért is vadásznak rájuk, és miért akarják megölni őket. Itt azért voltak dolgok, amin meglepődtem, de lehet, hogy azért, mert a filmben nem említették és az valahogy élénkebben él bennem, mint a könyv, de az is lehet, hogy még nem került szóba. Ha már meglepetések, akkor visszacsatolnék egy mondat erejéig a Hetedikre. Az ő történetével kapcsoltban is volt egy nagy meglepetés, ami nem csak nekem volt az, hanem a szereplőknek is.
Visszakanyarodva John-én szálához (elnézést az ide-oda ugrálásért, de olyan sok mindent történt és nem akarok semmit kihagyni, de nem is akarok előre lelőni semmit), muszáj kiemelnem Bernie Kosart, akit mint kiderült, eredetileg Hedley-nek hívnak (igen, mint az együttest, bár kötve hiszem, hogy ők ihlették volna a nevet). Annyira imádnivaló akármilyen formában és alakban! Mindig ott van ahol kell és akkor, amikor kell. Lassan ő válik a kedvenc szereplőmmé.
Aztán meg szeretném még említeni a szerelmi szálat, ami ennek a résznek az alapján finoman szólva sem egyszerű.
A nagyon ártatlan vonzalomból, ami John és Sarah között bontakozott ki, az írónak sikerült összehozni egy alakulófélben lévő szerelmi négyszöget, azt a mindenki mindenkivel fajtát.
Na jó, nem mindenki mindenkivel, de azért egy két szereplős románcról azonnal egy négy szereplősre ugrani kicsit éles váltásnak bizonyult.
Ráadásul bevallom, a magyarázat sem igazán tetszett. Értem én, hogy bele kellett vinni némi izgalmat, de ilyen áron? Nagyon kíváncsi leszek, mit hoz ki majd ebből az egész katyvaszból. Hozzáad még egy - két szereplőt és kész is az orgia.
Ezen túllendülve már csak a vége van hátra. De milyen vég volt! Akciódús a javából, de az egész könyvre jellemző ez , így miért pont a vége maradna ki? Éppen ezért érdemes arra készülni, hogy az utolsó fejeztek mellől nem igazán lehet felállni, én szinte pislogni sem mertem.
És Sam, ó, szegény Sam! Kegyetlenség volt, amit ezzel a szerencsétlen karakterrel tettek, mondjuk, ahogy visszaemlékszem, előtte sem kímélte, de a vége akkor is durva.
Már csak miatta is folytatnám a sorozatot, de ettől függetlenül is fogom, mert nagyságrendekkel jobb volt, mint az első eresztés.
Nem is értem miért nem akarják megcsinálni a film folytatását. Illetve értem, de na. Más készítőket kéne vele megbízni és nem lenne gond.
Én azért még reménykedem benne, hogy látjuk majd filmen ezt a részt is, és ahogy elnéztem, nem csak én vagyok így ezzel, hanem a rajongók nagy része (különben valószínűleg nem is lennének rajongók, nem?) is, és a lelkesebbek már el is készítették a posztereket a 2. részhez. (hangsúlyozom, ezek rajongói munkák!)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)