figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. január 3., péntek

Simone Elkeles: Chain Reaction (Perfect Chemistry #3)

A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje

Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket. 
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat. 
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?


Bevallom, hogy bármennyire is szeretem Elkeles könyveit, ehhez a kötethez valahogy nem igazán volt hangulatom, amit az is jól példáz, hogy kb. megjelenés óta halogattam. Aztán tavalyi év elején úgy döntöttem, hogy beteszem a 2013-as várólista csökkentős játékba, így már nem volt kibúvó.

A Fuentes testvérek közül a legfiatalabb, Luis némileg kilóg a sorból. Nem bandatag, okos, főiskolára készül, tudatosan távol tartja magát attól az életmódtól, ami testvéreit beszippantotta (ha csak átmenetileg is).
Egy esküvőn találkozik Nikkivel, akitől fenekestül felfordul az élete.
Amikor az LB banda feje kiszabadul a börtönből, Luis - nak nem csak a Nikkivel való kapcsolata van veszélyben, hanem a saját élete is, mert a bandavezér eltökélte, hogy beszervezi a legkisebb Fuentes - fiút, vagy így vagy úgy...

Először is el kell mondanom, hogy talán Luis a kedvencem a három tesó közül. Nem is talán, hanem biztos. Persze ezzel nem azt szándékozom kijelenteni, hogy a másik két fiú nem nyerte el a tetszésemet, de valahogy Luis volt a legszimpatikusabb hármójuk közül. Talán az tetszett benne leginkább, hogy bevállalós oldala mellett azért a tanulást sem vetette meg. Ne mondja nekem senki, hogy az okos pasik nem szexik. 
Ezt leszámítva azonban nagyjából olyan volt, mint az előző két könyv. Mielőtt felhördültök, ezt egyáltalán nem negatív értelemben mondom, hanem ugyanolyan jóra sikeredett.
Oké, elismerem, extázist nem okozott, de nem volt rossz, meglepő fordulatot sem igazán tartogatott és nagyjából ugyanarra a sablonra épült, amitől egyébként simán unalmassá is válhatott volna, de szerencsére nem tette.
Elkelesnek megvan az a tulajdonsága, hogy a hasonló témákat, cselekményeket ki tudja úgy színezni a stílusával és apróbb adalékokkal, hogy sokadszorra olvasva is élvezhető marad a sablon.
Itt is adott volt a szegény fiú - gazdag lány felállás, de valahogy mégis más volt ez, köszönhetően Luis személyiségének és Nikki múltjának.
Az eddig említetteken kívül azt is nagyon szerettem Luisban, hogy mennyire imádta az unokaöccsét, Pacot.
A Fuentes tesók
Ezzel szemben Nikki elég érdekes volt, kb. úgy váltogatta a gondolatait, mint az időjárás az ezer arcát, de ez nem volt meglepő, szinte vártam. Elkeles női karaktereivel nem vagyok kibékülve.
A történet akció része is valahogy várható volt, de mégis szinte rá voltam tapadva a Kindle-m kijelzőjére, hogy vajon minként végződnek majd az események.
Ami még a 3 regény után sem fér a fejembe, az a bandatagság. Nyilván azért, mert nem ebben nőttem fel, de akkor sem értem a lényegét. Főleg azt, hogy mi a fenének kell valakit kényszeríteni arra, hogy belépjen. Ha akar belép, ha nem, akkor meg nem. Miért nem lehet ezt annyiban hagyni? Oké, tudom, bosszú, pénz, stb., de nekem akkor sem érne annyit, hogy eddig elmenjek érte. Nyilván, ha a szeretteimet fenyegetnék, én is azonnal, gondolkodás nélkül beleugranék, viszont valószínűleg folyton azon járna az agyam, hogyan lehetne kiszállni. Érdekes módon Luisnak ez szinte eszébe sem jutott, hanem inkább eltaszította a szeretteit magától, legyen szó akár családtagjairól, akár Nikkiről.
A végére sikerült egy kis akciót is beszuszakolni, mert anélkül nincs Elkeles könyv. Ahogy az időben sokat előreugró epilógus nélkül sem, amitől én személy szerint rövid távon falnak megyek. Túl tökéletessé akarják vele varázsolni a végét, de sokszor visszanyal a fagyi és épp ellentétes hatást ér el, arról nem is beszélve, hogy nincs tökéletes befejezés.
Ennek ellenére vevő leszek/vagyok az írónő következő munkájára, mert a stílusát még mindig nagyon szeretem, a kis hibák és negatívumok meg elviselhetőek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)