figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. január 12., vasárnap

Cassandra Clare: City of Lost Souls (Mortal Instruments #5) (Elveszett lelkek városa)


Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán? 

Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

Elérkezett az idő, hogy beszámoljak az Árnyvadászok újabb kalandjairól. Valahogy bevált, hogy az új részeket a következő évi várólistacsökkentés keretein belül olvasom el, mert így kevesebb az esélye annak, hogy kibúvót találok alóla, márpedig erre sajnos egyre nagyobb az esély...


Sebastian eltűnt, Jace-szel karöltve, össze vannak kötve és nincs fegyver, ami szétszedhetné őket, ha az egyiket megsebzik, megsebesül a másik is. Ennek tudatában indul útra a csapat Jace megmentésére magánakcióban, hiszen, ha a Klávé megtudja, amit ők tudnak, élből megölik Jace-t. Azonban a csapat útjai kettéválnak, Clary más úton próbálja megközelíteni a problémát, már csak az a kérdés, sikerrel jár -e.

Mint fentebb is említettem, ezt a részt is bedobtam a várólistások közé, sőt ezt olvastam utolsónak, úgyhogy  ezzel fejeztem be a tavalyi várólista csökkentést. Ez külön öröm volt.
Azonban sajnos ennek az örömét nem tudom pontokban kifejezni, pedig ráfért volna a könyvre. 
Majdhogynem pontosan egy évvel ezelőtt olvastam a negyedik részt, és nem sajnálom, hogy csak most álltam neki a folytatásnak. Az a tendencia látszik kialakulni, hogy minél előbbre tartunk a sorozatban, annál kevésbé nyerik el tetszésemet az újabb kötetek, ami nagyon sajnálatos, tekintve, hogy az első három részét imádtam. Jajj, de szép idők is voltak azok!
Igazándiból nem is az a helyzet, hogy nem tetszett, bár egy - két kifogásolható dolgot kijegyzeteltem magamnak, inkább csak szimplán nem kötött le. Ez nagy valószínűség szerint annak is köszönhető, amit már az előző résznél is említettem, hogy más volt a felépítése, mint az eddigi részeknek. Van a megoldásra váró dolog, aminek megoldása gyakorlatilag egészen a végéig a háttérben folyik, míg az előtérben egyértelműen a személyi drámák állnak, amire őszintén szólva egy fantasy sorozat esetében kevésbé vagyok vevő ekkora mennyiségben. Főleg az ilyen jellegűekre, mint amik itt előfordultak.
Jace és Clary évődése már nem ért váratlanul, maximum kapcsolatuk minősége lepett meg (az, hogy állandóan egymásra akartak mászni, ami nagyon nem volt oda való). Viszont Sebastian és Clary közötti utállak-de-muszáj-hogy-elviseljelek című vibrálás tetszett, bár egy jelenet volt így is, ami kicsit az én ízlésem számára soknak bizonyult.
De mindegy, átlendültem felette. A Maia - Jordan szál baromira hidegen hagyott, konkrétan annyira, hogy szerintem észre sem vettem volna, ha egy ponton egyszerűen eltűnnek.
A Simon - Izzy páros volt az egyik, akinek szurkoltam, a másik pedig egyértelműen Malec, bár az én ízlésemnek egy kicsit ott is sok volt a dráma, de hát ez van, ezt kell szeretni. 
Ami még kimondottan idegesített az a drága jó Jocelyn karaktere volt. Hát milyen anya az ilyen? Egy hárpia. Jó úton halad Clary teljes elvesztéséhez. Azt a hisztit, amit levágott, hogy márpedig Clary sürgősen felejtse el Jace-t... Bagoly mondja verébnek.
Aztán van ez a Sebastian dolog, ami szinte természetes, hogy így alakult a végén, még akkor is, ha az esélyek nem igazán ennek a megoldásnak kedveztek. De persze, hogy így kellett befejezni, mert különben hogy lett volna 6. könyv? Az utolsó gondom enyhén, na jó, nem enyhén, hanem nagyon spoileres, úgyhogy, aki nem olvasta a könyvet, az a következő bejegyzést ugorja át. Én szóltam!
SPOILER
....
....
Szóval ez a Jace leszúrása téma. Alapvetően tök jó volt az elgondolás, hogy valami maradandó következménye lett annak, hogy Clary ledöfte élete szerelmét, de az a tény, hogy ennek következtében "világít", hagy némi kívánni valót maga után. Már csak azért is, mert igencsak hajaz egy másik könyv bizonyos elemére. Nem a világítás része,hanem ez a szeretlek-de-nem-érhetek-hozzád helyzet.
Nem ismerős? Mondok neveket, hátha arról beugrik. Damen és Ever? Na, ugye. És mivel az a regény sem tartozik a kimondott kedvenceim közé, így itt sem okozott túl nagy lelkesedést ez az úgynevezett fordulat. 
......
.....

SPOILER VÉGE

Huh. Ahhoz képest, hogy nem volt sok bajom vele, szép kis mennyiség jött össze a negatívumokból.
Viszont, hogy ne így zárjam a bejegyzést, a pozitívumok között említeném még mindig a stílust és a humort, bár ez utóbbiból nem volt olyan sok. A stílust pedig imádom, szeretem, ahogy lefest, leír dolgokat, ennek ellenére szerintem a 6. rész után búcsút mondok a sorozatnak és az Árnyvadászok világának teljes mértékben. 
Összességében az én tetszésemet nem nyerte el, de a rajongók ezt a részt is imádni fogják, ebben biztos vagyok. Van benne akció, igaz ezt Clare-nek sikerült megint a legvégéig húznia, ahol viszonylag rövidre is zárta, van benne romantika, még ha néha kicsit kicsavart formában is, sőt azt is biztosra veszem, hogy jó néhányan könnyezni is fognak bizonyos részeken.
Számomra csak egy közepeske élmény volt, amin remélem javít a 6. rész, és jó emlékekkel búcsúzunk majd egymástól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)