figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. január 26., szombat

Lisa Schroeder: The Day Before


Néha nincs visszaút.
Amber élete kezd kicsúszni az irányítása alól. Mindössze csak azt szeretné, ha felcsavarhatná iPodjának hangerejét és családja és barátai követelményei egyszerűen eltűnnének.
Ezért ellóg a tengerpartra, hogy egyedül töltse a napot.
Így találkozik Cade-del. Vonzódásuk azonnali, Amber pedig látja rajta, hogy ő is menekül valami elől. Úgy döntenek együtt töltenek egy tökéletes napot: semmi múlt, semmi félelem, semmi megbánás.
Amber minél több időt tölt  a fiúval, annál inkább vonzódik hozzá. És egyre jobban aggasztja Cade sötét titka. Ugyanis Cade nem csak egyszerűen a jelenben él, hanem úgy él meg minden percet, minth az lenne az utolsó.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Lisa Schroedert imádom, minden könyve kötelező darab. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy csak a legújabbat nem olvastam még, de ami késik, nem múlik. Ám most nézzük a jelenlegi regényét, amivel épp az imént végeztem.



Ambernek muszáj egy kicsit elmenekülnie mindentől, mert összecsapni készülnek a hullámok a feje felett. Nem akar semmire gondolni, csak egy nyugis napot akar, mielőtt megkezdődik új élete.
Ekkor találkozik Cade-del, aki szintén hasonló okokból tölti egyedül a napot. 
Úgy döntenek, hogy együtt múlatják az időt, de megesküsznek, hogy nem beszélnek problémáikról. De vajon be tudják tartani? És mi lesz, mikor el kell válniuk?

Mindösszesen talán 12 órát ölel fel a könyv, az előzményeket, illetve a kialakult helyzet okait levelekből tudjuk meg , legalábbis Amber részéről.
A legkorábbi levél 3 évvel a történet előtt íródott, ekkor tudta meg Amber , hogy születésekor elcserélték őt a kórházban. Vér szerinti szülei felveszik vele a kapcsolatot, bár a lány nem akar tőlük semmit. Amber válaszra sem méltatja őket, ám ők csak erőltetik a dolgot, olyannyira, hogy bírósághoz is fordulnak, és megosztott felügyeletet kapnak.

"I take pictures,
print them,
and put them in scrapbooks,
where I write notes
and draw art
on the pages.

For each page,
I cut and paste
pieces of my heart.

In the coming months,
I will hold on to
those pieces,
even when it feels like
there’s no part
of my heart
left."


Amber épp a hozzájuk költözés előtt áll, ez elől menekül el egy napra. Reménykedik, hátha valami megváltozik, hátha letesznek erről az őrült elképzelésről. Tenni sajnos nem tud egyebet a dolog ellen, hisz még csak 16 éves, nincs hozzá joga.
Cade-nek is megvan a maga nyomasztó problémája, amit Amber lát is rajta, de a fiú nem mond neki semmit.
Az egy nap alatt, amit együtt töltenek, megkedvelik egymást, és bíztatják a másikat. Tulajdonképpen ez a történet lényege, hogy tartják egymásban a lelket, hogy egyben átvészeljék az előttük álló számukra oly hatalmasnak tűnő akadályokat. Összességében ez nem egy nagy sztori, de vannak benne nagyon aranyos, és megható részek is. Ami igazán szerethetővé teszi a regényt az a stílus, amihez nagy mértékben hozzájárul az írónőnél már jól bevált versforma is.

"And because we are human,
we feel it all—
the anger,
the sadness,
the fear,
the resentment.

Regardless
of how many people
tell us
everything will be fine,

we’ll live,
life will go on—

we can’t help
but feel
it all."


Persze emellé még kellenek a jó karakterek is. Schroedernek különösen jók a pasi karakterei is, és ez alól Cade sem kivétel. Kedves, aranyos, érzékeny, de bátor is egyben és  jó a zenei ízlése.
Természetesen épp ezért nem hiányozhatnak az elmaradhatatlan zenei utalások sem. 
Komolyan mondom, ennek a nőnek valami hihetetlenül jó a zenei ízlése, már csak ezért is megéri olvasni a könyveit. Ismételten csak jó pár ismerős zenekar köszönt vissza, csakúgy mint a Death Cab for Cutie, Fall Out Boy, Lifehouse.
Ami nagyon tetszett még a történetben, hogy a Cade által talált szerencsepenny nagy szerepet kapott végig, sok dolgot annak segítségével döntöttek el, hogy fej vagy írást mutatott a pénzérme, így a szerencsére bízták magukat.
Hogy a negatívumokról is ejtsek pár szót (tényleg csak párat), meg kell említenem Amber vér szerinti szüleit. Egyszerűen nem értettem őket, hogy miért erőltetik a dolgot, és miért kényszerítik a lányt arra, amit nem szeretne.  Elhiszem, hogy kétségbe voltak esve, elhiszem, hogy megrázta őket a másik lányuk halála, de ha ezzel a kényszerítéssel szerették volna azt elérni, hogy Amber megszeresse őket, nagyon mellényúltak. Ha én lettem volna Amber helyében, amilyen makacs vagyok, nálam pont az ellenkezője történt volna. Jó, tudom, nem rólam szól a könyv.
A másik aprócska észrevétel, hogy könyv eléggé hirtelen ért véget. Megmondom őszintén hiányérzetem maradt, annak ellenére, hogy nem vagyok oda azért, ha a lezárásnál minden az ember szájába van rágva. De itt mégiscsak hiányzott valami. Lehet, hogy csak azért érzem így, mert nagyon kis rövidke volt és szívesen olvastam volna még tovább.
Azonban ezeket leszámítva a szokott színvonalat hozta a regény és nagyon várom, hogy olvashassam az írónő következő könyvét.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)