figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. január 18., péntek

Eden Maguire: Summer (The Beautiful Dead 3)

Hat hónap telt el az utolsó titokzatos tini halál óta, de Darina még mindig Summer Madison és szeretett Phoenix-e gyilkosságának  hatása alatt áll. Egyfolytában a Szépséges halottakat keresi, és áhítozik visszatérésük után.
A tavasz még egyszer Phoenix karjaiban találja Darinát. De ez az évszak egyben emlékeztető a golyózáporra, amely végzett Summerrel egy véletlen bevásárló-központbeli lövöldözéskor majdnem egy évvel korábban.
Képes Darina a Szépséges Halottak segítségével elkapni Summer őrült gyilkosát? Darina szerelme Phoenix iránt túléli a küldetést?
Egyetlen dolog biztos - az ügynek még közel sincs vége...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Szegény sorozatot úgy elhanyagoltam, hogy az valami hihetetlen  Jó ég tudja, hogy mióta porosodnak a polcomon a kötetek, ezért is tettem fel a 3. részt az idei várólista csökkentő polcomra. Az meg csupán a véletlen és a pillanatnyi hangulatom eredménye, hogy a tizenkettőből éppen ez került ki elsőként.


Darina négy barátját veszítette el rövid időn belül. Négy halott, akik visszatértek, hogy kiderítsék haláluk igazi okát, de ehhez Darina segítsége szükséges. A lány a harmadik áldozat, Summer halála után nyomoz, bár látszólag nincs is miután nyomozni, hiszen csak egy szerencsétlen áldozat, aki rosszkor volt rossz helyen. Vagy mégsem? 

Darina Arizona ügyének felgöngyölítése óta várja, hogy a szépséges halottak visszatérjenek.
Azonban szerelmének, Phoenixnek és többieknek nyoma sincs, pedig a lány érzi, hogy lassan itt az idő, hisz közeleg Summer halálának évfordulója.
Az a nagy bajom, hogy így a harmadik résznél már tök ugyanolyan minden, szinte előre borítékolható minden fordulat, talán csak a nevek mások. Elsőre nem volt rossz, de nem is volt az az eldobom-az -agyam élmény. Még másodszorra is elment, de harmadszorra már... Ugyanaz a sablon háromszor, az már nagyon uncsi. Nem mondom, hogy más nem építkezik ugyanarra a sablonra egy sorozat x kötete alatt, de legalább beleraknak valami újat, valami csavart, ami mégiscsak feldobja. Itt viszont az előző részek alapján már akkor tudtam, hogyan fogják megoldani a rejtélyt, mikor még ki sem nyitottam könyvet, ami azért igencsak árulkodó és nem épp pozitív értelemben.
De tényleg minden sablon, Darina szenvedése Phoenix nélkül, környezetének reakciója a lány depressziója, sőt még a nyomozás is.
Kezdve azzal, hogy hiába etetnek ezzel a véletlen random lövöldözés szöveggel, mivel ha Summer visszatért, nyilván nem véletlen volt a halála, hanem valami más áll mögötte. Különben nem jött volna vissza. Vagy tévedek? Javítsatok ki, ha igen.
Aztán drága főhősünk elkezd nyomozni veszettül, de minimum 3-4 alkalommal rossz következtetésre jut, és akkor jön megint az a verzió, hogy Hunter , a "vezető" visszautaztatja már - már menetrendszerűen az időben, hogy jól megnézzék ki is volt a csúnya, gonosz farkas gyilkos. Ami sokadszorra, még egyszer mondom, hogy U.N.C.S.I..
És bár próbálja időről - időre kiküszöbölni Maguire a hibákat, tényleg próbálja, csak aztán valahogy mégis elköveti őket.
Mondom is, hogy mire gondolok. A regény elején kijelenti Hunter, hogy bizony most Darinának nehéz dolga lesz, mert különböző okok miatt nem tudnak ide - oda ugrálni az időben, mint az eddigi részekben. Aztán mikor megunja Darina szerencsétlenkedését, hopp, mégiscsak időutazással oldják meg a dolgot.
Jó, azért volt újdonság is a könyvben, megismerkedhetünk Hunter jövőbeni helyettesével, aki idővel átveszi majd a helyét, sőt Hunter múltjáról is tudunk meg részleteket.
Végre volt dráma Phoenix és Darina közt, nem csak a csöpögős úgy-szeretlek-majd-megeszlek szerelemnek lehettünk szemtanúi.
Kimondottan tetszett a Summer emlékkoncert része és a hozzá kapcsolódó őrült rajongó szál.
Ráadásul, végre megölte az egyik főszereplőjét is Maguire. Tapsot neki, szeressük az ilyen fordulatokat.
Mondjuk, azt már nem annyira, hogy a szereplő halálát kb. úgy írta le, mintha egy darab bot tört volna ketté, pedig igencsak jelentős szerepe volt az illetőnek Darina életében. Maradjunk annyiban, hogy nem épp a hatalmas érzelmi leírásokról, meg úgy általában a leírásairól híres a könyv. Sőt, nem is az összetett mondatairól.
A másik sokadik, ami zavart, hogy megint csak olyan személy volt a gyilkos, aki szóba sem jött a könyv folyamán, sőt , még említve is alig volt, a lagymatag indokról már ne is beszéljünk. Mikor a végén felfedték  hogy bizony ő az, csak lestem, mint hal a szatyorban, ugyanis még egy halvány, piciny utalást sem kaptunk. Egyszerűen csak visszaröppentünk az időben és hopp megnéztük.
Összességében nem így tűnhet, de a  pozitív és negatív dolgok teljesen kiegyenlítik egymást, így egy egyértelműen közepes könyvet kapunk.
Mindenesetre kíváncsi vagyok  a befejező részre, hátha megkapom azt  az extázist okozó, nagy durranást, amire három rész óta várok hiába.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)